A Magyarok Világszövetségének képviselői Quo vadis, székely nép? címmel tartottak fórumot több székelyföldi városban – Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kézdivásárhelyen. Székelyföldi körútjuk során Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke; Fuksz Sándor és Borsos Géza alelnökök, vitéz Hompoth Zoltán elnökségi tag, valamint Sántha Attila költő, író és kutató a világszövetség által kiadott Magyarságtudományi Füzetek 26. számát mutatták be, amelyet teljes terjedelmében a székelységnek szenteltek. A Nemzet vagy nép a székelység, netán kisebbség? címmel megjelent kiadvánnyal Kézdivásárhelyen január 30-án, szombaton a Gyűjtemények Házában ismerkedhettek meg az érdeklődők. Beke Ernő házigazdaként köszöntötte a jeles vendégeket és az érdeklődőket, majd Mike Bernadett, a Református Kollégium tanulója tréfás székely mesét adott elő.
A közel százoldalas kiadvány összeállítója és részben szerzője Borsos Géza, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alapító tagja, valamint alelnöke és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke.
Patrubány Miklós, a kiadvány főszerkesztője a bevezetőben arról szólt, hogy a székelységről szóló füzet nem szerepelt a világszövetség kiadói tervei között, és pénz sem volt rá, de időközben különösen aktuálisnak érezték annak megjelentetését, és amikor a kiadása szóba került, a felvidéki Fuksz Sándor előteremtette az ahhoz szükséges anyagiakat.
– Így került – a kiadvány révén is – egymás mellé a Felvidék és a Székelyföld, mint ahogy ezen a fórumon is az egységes, határokon átnyúló magyar nemzetet képviseli a világszövetség a különböző országokban élő elnökségi tagok révén – hangsúlyozta Patrubány Miklós.
A Magyarok Világszövetségének elnöke szerint a téma aktualitását az adja, hogy a székely önrendelkezésért folytatott küzdelem veszített erejéből, ugyanakkor egyre gyakoribbak a székelységet a román államhatalom részéről érő támadások, miközben a romániai magyar pártok és az SZNT képviselői nem emelik fel elég határozottan a szavukat az atrocitások és a jogsérelmek, valamint a székelységet érő kollektív megbélyegzés miatt.
– A füzet egyértelmű választ ad a címében feltett kérdésre, önálló népként – és nem kisebbségként – meghatározva a székelységet, amely nép elválaszthatatlan része a magyar nemzetnek. Az emellett felhozott legfőbb érvek: a székelység évszázadokon át saját nyelvvel és írással, önálló és kiforrott jogrenddel, önkormányzattal, székek szerinti területi-jogi szerveződéssel rendelkezett, és ősidők óta folyamatosan és többségben él az általa ma is lakott területen – hangsúlyozta az elnök a kiadvány több írásában is megfogalmazott tételt.
Patrubány Miklós a székely rovásírásról szóló fejezetre is felhívta a figyelmet, kiemelve a világszövetség szerepét a Michael Everson nevével fémjelzett számítógépes rovásírás-szabványtervezet elfogadtatásában.
– A Magyarok Világszövetsége nemzetstratégiai programmá tette a székely magyar rovásírás újraélesztésének szükségességét, és megakadályozta, hogy egy szűk csoport az élő székely magyar rovásírást egy szabványba gyömöszölje a halott kazár írással, ezzel egybemosva a székelyeket és a magyarokat a kazárokkal. Az önálló számítógépes, székely magyar szabványtervezetet a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO, IEC) 2014 januárjában elfogadta, ezáltal az ősi székely magyar rovásírás beemelődött a számítógépes világba – közölte a hallgatósággal Patrubány.
A következetes és állandó önrendelkezési harc fontossága
Borsos Géza a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítéséért folytatott következetes és állandó küzdelem fontosságára hívta fel a figyelmet.
– Amennyiben a jelenlegi folyamatok nem vesznek gyökeres fordulatot, akkor néhány évtized alatt megvalósul a Székelyföld szórvánnyá változtatása, ami egyet jelent a székely népnek mint történelmi, etnikai és kulturális közösségnek a felszámolásával – fogalmazta meg aggodalmát az alelnök.
Borsos Géza a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a Székelyek kettős szorításban és a Székely Nemzeti Tanács megalakulásának története című írásait, valamint azokat a kiadványban megjelent dokumentumokat, amelyek az utóbbi években megfogalmazódtak a különböző székelység témájú nagygyűléseken, konferenciákon és fórumokon (a 2003-as Quo vadis, Székelyföld konferencia zárónyilatkozatát, a 2006-os székelyudvarhelyi székely nagygyűlés kiáltványát, a 2011-es székely székek fóruma, valamint a 2012 és 2013 folyamán Gyergyócsomafalván megtartott székely fórumok zárónyilatkozatait, továbbá a 2015-ös csíksomlyói kiáltványt).
A Magyarok Világszövetsége és az SZNT alelnöke beszédének zárásaként azokat az írásokat is kiemelte a kiadványból, amelyek a 2011-es romániai népszámlálással kapcsolatosak, hangot adva annak a véleményének, hogy a politikai pártok, az egyházak és az SZNT vezetői a népszámláláskor nagy hibát követtek el, amikor arra biztatták a székelyeket, hogy ne vallják magukat székelynek a magyar etnikumhoz tartozáson belül.
– Románia szintjén összesen 1665-en vallották magukat székelynek, statisztikai szempontból tehát az országban nincs számottevő székely közösség. Pedig a népszámlálási eljárás törvényi rendelkezése szerint mindenki, aki székelynek vallotta magát végül a magyar statisztikai főcsoportban összesítődött. Ezáltal adott volt a lehetőség, hogy a székelyeket külön és magyarként is „megszámlálják” (rögzítve székely magyar minőségüket) anélkül, hogy hivatalosan megtagadták volna székely önazonosságukat – véleményezte Borsos.
Az alelnök meglátása szerint ez megalapozottabb jogszerűséget adott volna a továbbiakban az önrendelkezési harcnak, amelyre egyre nagyobb szükség van, hiszen mindenki számára nyilvánvaló, hogy a román hatalom stratégiai célja mindenekelőtt a székely társadalom szétzúzása, a közösség atomizálása, a fiatalok szétkergetése a nagyvilágba, mert akkor nagyon könnyű lesz elbánni a többi erdélyi magyar nemzetrésszel.
Hun ivadékok-e a székelyek?
A Magyarságtudományi Füzetek 26. száma tartalmazza a több évszázadon át hamisítványnak tartott Csíki Székely Krónikát és Sántha Attila költő, író, kutató tanulmányát, amely cáfolja, hogy a krónika hamisítvány lenne. A kutató elmondása szerint a szinte mindenki által hamisítványnak tartott mű legkésőbb a 16. században íródhatott, és annak szövegében senki nem hajtott végre szándékos változtatást. A Csíki Székely Krónika és rengeteg más dokumentum adatai alapján Sántha azt bizonyítja, hogy a székelyek Attila leszármazottjai, akik a hun birodalom bukása után a Kárpátokon kívülre menekültek, több évszázadon át Havasalföldön, Moldvában éltek, és onnan tértek vissza később Kárpát-medencei, mai területükre.
– Lehetséges, hogy a székelyek eleit nem a Kárpát-medence nyugati részén kell keresnünk, mint eddig tették, hanem a Kárpátok keleti oldalán, egy köpésre a mai Székelyföldtől? – tette fel a szónoki kérdést a hallgatóságnak a kutató, jelezve, hogy erre és sok más, a székelyek eredetével, ősi társadalmával és lakóhelyével kapcsolatos kérdésre a Székelyföld című folyóiratban eddig közölt és ezután megjelenő tanulmányaiból kaphatnak választ az érdeklődők.
Tét: az elszakított részek magyarságának jövője
A fórumon Fuksz Sándor, a Magyarok Világszövetségének alelnöke a felvidéki politikai életben szerzett tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal, elmondva, hogy ismerős számára az az erdélyi, illetve székelyföldi helyzet, amikor az elszakított területeken tevékenykedő magyar pártok közeli kapcsolatba kerülnek az illető ország titkosszolgálatával és vezető pártjaival, amelyektől vagy nem tudnak, vagy nem akarnak szabadulni, miközben hangzatos szavakkal hirdetik, hogy céljuk az ott élő magyarság képviselete.
– Mi sajnos azt látjuk, hogy pusztulunk, fogyunk, és ez azt bizonyítja, hogy amit a politikusok tesznek, azt nagyon rosszul csinálják, vagy eleve nem is a magyarság képviselete a céljuk. A felvidéki és az erdélyi magyarság, valamint a székelység annyira meggyengült, hogy néhány évtized alatt elveszíti jelentőségét és felmorzsolódik – hangsúlyozta Fuksz Sándor.
A fórum zárásaként Patrubány Miklós a Magyarságtudományi Füzetek 26. számának hátsó borítójáról olvasta fel, mit mondott a székelyekről Jókai Mór és Werbőczi István, valamint azt is, miként vall erről a népről a Székely Magyar Világtalálkozó és maga a Székely Constitutio.
Az elnök az 1505-ös székelyudvarhelyi székely nemzetgyűlésen megfogalmazott Székely Constitutioból kiemelte a bírák tevékenységének szabályozását, hiszen ezt nagyon fontosnak tartották a székelyek, mert az igazságszolgáltatás a bírók dolga: „Azon bíró, aki Isten és ország törvényeitől elhajolva, könyörgés vagy ajándék által megnyeretve részrehajló lenne, száműzessék, minden ingóságai felprédáltassanak, ingatlan jószágai elvétessenek, és Székelyföldön soha ne lakhassék! Ekként bűnhődjék meg az is, aki maradásában vagy visszajövetelén fáradozna.”
Forrás: morfondir.ro
