Talán mindannyian tapasztaltuk már azt a semmilyen tudományos kísérlettel alá nem támasztható jelenséget, hogy karácsony előtt érezhetően gyorsabban telnek a napok, mint az év bármely más időszakában. Ajándékok beszerzése, becsomagolása, karácsonyfa felállítása, a 128. girland kifüggesztése a függönykarnisra, ünnepi menü alapanyagainak beszerzése, főzés, mosás, nagytakarítás, vendégszoba előkészítése és még sorolhatnám a temérdek feladatot, amely gyakran elvonja a fókuszt az igazán fontos dolgokról, amelyek varázslatossá tehetik az adventi időszakot. A tömegnyomorban való komoly fizikai edzéssel felérő erőltetett vásárlás helyett érdemesebb inkább egy kicsit megállni, és finom falatok mellett, jó társaságban tölteni az időt.
December 6-án óriási hóesésre ébredtem Clevelandban, de szerencsére a csillogó fehér takaró nem akadályozott bennünket, hogy Washington felé vegyük az irányt. Meghívást kaptunk a Washingtoni Magyar Nagykövetség dísztermében rendezett 33. éves Mikulás Vacsorára az Amerikai Magyar Koalíció szervezésében. Az ünnepi hangulatot már a bejáratban érezni lehetett, csodaszép dekoráció díszítette a terem minden szegletét. Welcome pezsgővel a kezemben boldogan üdvözöltem az USA más városaiból érkezett ösztöndíjasok mellett régi és új ismerősöket egyaránt. Az ünnepi menü elfogyasztása közben meghallgattuk a Koalíció elnökének, Lauer Rice Andrea köszöntő szavait, dr. Schmitt Pál elsőbeosztott beszédét, a HYPE Network díszátadó ceremóniáját és a Kommunizmus Áldozatainak Emlékalapítvány elnökének, Dr. Spalding Elizabeth gondolatait. A minőségi borok felszolgálása közben somogyi és szatmári csárdással, valamint zongorán és klarinéton játszott élőzenei darabokkal lepték meg a vendégeket. A legszebb karácsonyi dalok szívet melengető, meghitt éneklésével zártuk az estét.
(A felvétel elérhető lesz a vasárnapi rádióadást követően.)
Kihasználva a lehetőséget, hogy ismét Washingtonban tölthetek egy kis időt, másnap ellátogattam a Capitolium épületébe. A hatalmas oszlopcsarnokok és szobrok között sétálva közelebb érezhettem magam az amerikai törvényhozáshoz. Az amerikai történelem kiemelkedő alakjai néztek vissza rám, a falakból szinte áradt a kormányzás verejtékkel kikövezett útjainak illata. Szikrázó napsütésben, a kedvenc kávémmal a kezemben szívtam magamba a D vitamint, miközben átsétáltam a National Gallery of Art grandiózus épületébe. A festmények tanulmányozását követően a Fehér Ház felé vettem az irányt, ahol a naplemente narancssárgás fényében csodáltam a nemzet karácsonyfáját.
Vasárnap reggel még tettem egy kisebb kitérőt a Szent Máté Székesegyház felé, amely a Washingtoni Nemzeti Katedrális után az ország második legfontosabb egyházi intézménye.
A közel 6 órás hazautat a clevelandi Bocskai Rádió 40 éves születésnapja alkalmából rendezett karácsonyi vacsorán pihentük ki. A magyar gasztronómia számos kiváló fogását sorakoztatta az asztalra a Balaton Vendéglő szakácsa. Clevelandban ugyanis több évtizede működik egy magyar vendéglő, ahol minden este örömmel fogadják a magyaros ízek szerelmeseit.
Finomságokban gazdag, mozgalmas, eseménydús napokat tudhatok magam mögött. Mondanom sem kell, a hétvége után a karácsonyi hangulat engem teljes mértékben magával ragadott.
Vágvölgyi Zsófia
A szerző a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
