Beethovent 1809-ben kérték fel, hogy írjon Goethe Egmont című darabjához kísérőzenét.
Goethe egy XVI. századi németalföldi gróf, Lamoral Egmont hősi történetét dolgozta fel. Egmont szembeszáll a népét elnyomó II. Fülöp spanyol királlyal, amiért lefejezik. A darabhoz Beethoven komponált kísérőzenét a bécsi császári színház felkérésére. Művének legismertebb és legerőteljesebb része a nyitány. A fájdalmas dallamokkal indító, majd az igazságért való harcot és a hős halálát kifejező részek után elemi erővel tör elő a befejezésben a mondanivaló, amely szerint bár a hős elbukott, a szabadság eszméje tovább él.
1956. okt. 23-án este a rádió épületénél a harcok miatt lehetetlenné vált az adás elkészítése, ezért a Parlament épületében alkalmi stúdiót rendeztek be. A rádióból átkerült néhány hanglemez a Parlamentbe, ahol a közlemények és a híradások között azokat felváltva játszották le. Elhangzottak operarészletek, többek között, a Bánk bánból és a Hunyadi Lászlóból, lehetett hallani Beethoven V. szimfóniáját, amely a francia forradalom kapcsán szintén a győzelemért és az igazságért való küzdést testesíti meg, de az egyik leggyakrabban játszott darab mégis az Egmont-nyitány volt.
A mű, a magyar hallgatókban összeforrt az 1956-os forradalommal, ami ma is gyakran csendül fel a forradalommal foglalkozó műsorokban és megemlékezéseken.
Forrás: Miről híres az Egmont-nyitány? – NapiPille.
