Muravidéken mindössze 5000-6000 magyar nyelvű egyén él – a szlovéniai összlakosság kb. 0,3%-át teszik ki. Kétnyelvűek – az első szótól egészen az utolsóig! – nemcsak a személyi igazolványok, az érettségi bizonyítványok és az útlevelek, hanem a postaládák, a jelzőtáblák, a benzinkutak, sőt, még a parkolójegyek is.
Nem egy másik világrész merőben eltérő politikai államalakulatáról van szó, még csak nem is nyugat- vagy észak-Európáról, Finnországról, Belgiumról, netán Spanyolországról, hanem egy volt jugoszláv tagköztársaságról, az Európai Unió egyik közép-európai tagállamáról. Arról apolitikai-földrajzi régióról, amelyhez elvileg Románia is közel áll. Mindössze pár száz kilométeres távolságokról van szó, a különbség mégis kitapintható – talán csak évtizedekben, esetleg évszázadokban mérhető…
Nem a szerbiai Vajdaságban, hanem kicsit nyugatabbra, a szlovéniai Muravidéken „járunk”, amely a történelmi Magyar Királyság egyik legkisebb területű és lakosságú, idegen határok közé ékelődött magyarlakta régiója; bár tegyük hozzá, hogy a Délvidéket – Dél-Bácska, Drávaszög, Muraköz és Muravidék – a Párizs környéki békeszerződések értelmében eredetileg a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság kapta meg.
Muravidéken mindössze 5000-6000 magyar nyelvű egyén él – a szlovéniai összlakosság kb. 0,3%-át teszik ki. Kétnyelvűek – az első szótól egészen az utolsóig! – nemcsak a személyi igazolványok, az érettségi bizonyítványok és az útlevelek, hanem a postaládák, a jelzőtáblák, a benzinkutak, sőt, még a parkolójegyek is. Azt hiszem, kijelenthetjük: a magyart a szlovénnal egyenrangú nyelvként kezelik Muravidéken – mindezek ellenére alig esik szó a szlovéniai kétnyelvűségről a magyar médiában.
S vajon mibe került ez Szlovéniának? Az állam szuverenitásának, területi integritáságnak, nemzeti egységének vagy gazdasági stabilitásának a megbomlását tették kockára ezzel? – mert Romániában ezekhez hasonló demagóg gondolatokkal szokás ijesztgetni a hiszékeny embereket.
Ennyit jelent egy sokkalta civilizáltabb és szolidárisabb régióban élni, vagy mi is kiérdemeljük ezt a sorsot egy napon, amint a kihalás szélére sodródunk, és „díszkisebbséggé” válunk? A többnemzetiségű Temesvár határába is akkor került ki a soknyelvű tábla, amikor már a kisebbség „nem jelentett többé veszélyt”, mert együtt sem érték el a város összlakosságának a 20%-át – mindezekkel együtt üdvözöljük a temesváriak 15 évvel ezelőtti kezdeményezésének 2012-es megvalósulását, jelenleg erről is csak álmodni tudunk Kolozsváron!
Tekintse meg a muravidéki galériánkban – egyebek mellett – a kétnyelvű parkolójegyeket, postaládákat és benzinkutakat is:
forrás: Kolozsváros
