„Október 23-a egy közös, egyetemes szabadságkód. Először fordult elő a kelet-európai szovjet blokk történetében, hogy egy nép ennyire markánsan szembefordul a szovjet rezsimmel. Előtte is voltak kísérletek, de az, hogy egy társadalom fegyverrel fordult szembe, először fordult elő, és óriási sokkot okozott a Szovjetuniónak” – mondta Földváryné Kiss Réka.
A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke hozzátette, már akkor is a tömegmédia korában élt az európai társadalom, ezek a képsorok mindenhova eljutottak, nem csak a magyaroknak lett a szabadság szimbóluma. November 4-e pedig ennek az ellentettje: azt mutatta meg, hogy a szovjet diktatúra csak fegyveres erőszakkal tudta kezelni a válságot.
„Hatását tekintve november 4-e súlyosabb volt, mint október 23-a. Ha csak arra gondolunk, hogy a nyugati baloldali értelmiséget, ami nagyon szimpatizált a Szovjetunióval, köztük Albert Camus-t és Jean-Paul Sartre-ot, igazából a november 4-i hatvanezres szovjet katonai jelenlét és támadás rendítette meg” – jegyezte meg Földváryné Kiss Réka.
„Nem hagyták, hogy a kelet-európai érdekzónából kiessen egy állam. Ennek voltak geopolitikai indokai, de legalább szovjet birodalmi presztízsérdekek domináltak. Ennek a következménye volt a november 4-i fegyveres támadás” – mondta Földváryné Kiss Réka.
Olyan óriási túlerővel kellett szembenézniük, hogy nyilvánvaló volt, kilátástalan a küzdelem – fűzte hozzá a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke.
„Azt, hogy utána milyen lesz a politikai kibontakozás, novemberben, december elején nem lehetett látni, legalábbis a magyar szereplők nem láttak világosan” – tette hozzá Földváryné Kiss Réka.
