Körlevélben szólította fel hétfőn Kovászna megye polgármestereit Codrin Munteanu prefektus, hogy ne kövessék a megyei tanács elnökének kérését, és ne tűzzék ki a polgármesteri hivatalokra a székely zászlót.
A Mediafax hírügynökség tudósítása szerint a prefektus körlevelében nyomatékosította, hogy a polgármesteri hivatalokra csakis hivatalos és törvényesen jóváhagyott szimbólumok tűzhetők ki. Codrin Munteanu arra is figyelmeztette a helyi elöljárókat, hogy nem alárendeltjei a megyei tanács elnökének. A prefektus csatolta körleveléhez a Kovászna Megyei Törvényszék novemberi ítéletét, amelyben a törvényszék közigazgatási osztálya elrendelte a székely zászló eltávolítását az uzoni polgármesteri hivatal épületéről. A kormány Kovászna megyei képviselője emlékeztetett arra, hogy a törvény lehetővé teszi az országos szervezetekkel rendelkező nemzeti kisebbségek számára, hogy sajátos rendezvényeiken használják jelképeiket. „A kisebbségek jelképei a nem hivatalos sajátos rendezvényeken használhatók szabadon” – fogalmazott.
Codrin Munteanu korábban egy nem létező entitás szimbólumának nevezte a székely zászlót, és azt állította, hogy a „székely zászló kitűzése éppen annyira törvénytelen, mint ha egy futballklub vagy egy autógyár zászlóját tennék ki a községházára”.
Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke pénteken közölte, hogy arra kérte a megye polgármestereit, tűzzék ki hivatalukra a székely zászlót. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei elnöki tisztségét is betöltő politikus hétfőn az MTI-nek elmondta, eredetileg március 15-ére tervezték a zászlóbontást, de látva az érdeklődést és az igényt, valószínűnek tartja, hogy hamarabb fog megtörténni.
A Székely Nemzeti Tanács tavaly októberben Codrin Munteanu leváltását kérte a román kormánytól. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere nyilvános bocsánatkérésre szólította fel október 11-ei sajtóértekezletén Munteanut, amiért kisbetűvel írta a Székelyföld szót, és egy futballcsapat zászlajához hasonlította a székely lobogót.
A 19. Zsoltár Isten dicsőségének éneke, hogy ne a természetet, hanem a Teremtőt imádjuk. A 8. és a 104. Zsoltár hasonló tartalmú. Az ég és a föld éjjel-nappal beszél erről a dicsőségről, amely a fül számára nem mindig hallható, de az értelem és a szív mindig felfoghatja. A természet mellett a törvényben is megmutatkozik az Úr nagysága és ereje (Zsolt 19,8-12). Jakab levele szerint Isten parancsolata a „szabadság tökéletes törvénye” (1,25; 2,12). A 19. Zsoltár végén szívünk „belső világáról” van szó, amelyet csak az Úr „ismer” igazán (19,13-15).
Sok szeretettel hívunk és várunk minden kedves házaspárt, akik szeretnék megerősíteni kapcsolatukat egymással, de legfőbbként Istennel!
TÉMA: Isten szeretete!
A vacsora díjmentes, de jelentkezés kötelező. Jelentkezni lehet telefonon, vagy e-mailben: 440-212-3556, clevhungyouth@yahoo.com Jelentkezési határidő: Február 3, 2013
*Gyerek foglalkozás is lesz azok házaspárok számára, akik kisgyermekkel számítanak jönni. *A részvevőktől kérjük hogy mindenki hozzon el egy esküvői képét.
Névnapod alkalmából szeretettel gondolunk rád innen és messziről. Kívánjuk, hogy e dicső név hordozója még sokáig hallassa magát az éteren keresztül és ezen áldozatos munkáját boldogságban és egészségben gazdag élet hálálja meg még sokáig.
A brit miniszterelnök szerint Nagy-Britannia kiválhat az Európai Unióból, ha az unión belül nem hajtják végre az általa szükségesnek vélt reformokat. Londoni értesülések szerint ez lett volna a fő gondolata annak a beszédnek, amelyet David Cameron miniszterelnök pénteken Hollandiában mondott volna el, a látogatást – és így a beszédet is – az algériai túszdráma miatt azonban elhalasztották.
Péntek hajnali értesülések szerint Cameron ugyanakkor előző este a túszhelyzet mellett hazája és az Európai Unió kapcsolatairól is egyeztetett az amerikai elnökkel. Barack Obama kifejtette: az Egyesült Államok egy erős Európai Unióban és abban érdekelt, hogy Nagy-Britannia az unió tagja maradjon.
Brit kormányforrások szerint Cameron egyfajta közvetett hadüzenetet intézett volna Brüsszelhez. Tervezett beszédében ugyanis azt fejtette volna ki, hogy ha nem teljesülnek az unió reformjával kapcsolatos brit követelések, fennáll annak a veszélye, hogy Nagy-Britannia – akarata ellenére – „a kilépés irányába” sodródik.
Cameron mondandójával kapcsolatban az idézett források utaltak az adósságválságra, a gyengülő versenyképességre, valamint az unió támogatottságának csökkenésére. Ez utóbbi – mint kiemelték – különösen érvényes Nagy-Britanniára. Az állampolgárok egyre inkább csalódottak amiatt, hogy a döntések a fejük felett születnek – tették hozzá.
A HEGYVIDÉKI TRIANON TÁRSASÁG és a BOCSKAI RÁDIÓ 293. honismereti rejtvényjátéka. 2013. január 20.
293. honismereti rejtvényjáték - 2013 január 20.
A megfejtéseket itt a weboldalon, egész vasárnap vagy műsoridőben a következő telefonszámon lehet közölni : +1 (216) 397-4438. Kérjük, hogy csak az egyik lehetőséget válasszák.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Az Amerikai Egyesült Államok az az ország, amelyről mindenki hallott már a világon.
Nem lehet általánosításokba bocsátkozva jellemezni, mivel minden és mindennek az ellenkezője megtapasztalható ott. Legtöbbször a magyar és a helyi média csak egy-egy irányt érzékeltet, s ha az ember kint él, akár teljesen az ellenkezőjét tapasztalhatja meg.
Valamilyen szinten így volt ez velem is. Az elmúlt esztendő utolsó három hónapjában lehetőségem nyílt arra, hogy az USA-ban tartózkodjam, ahol dr. Forgáts Péter magyar származású retinasebésznél laktam. Az ő küldetése az, hogy lehetőséget biztosítson olyan magyar fiatalok számára, akik éreznek magukban elég fantáziát, hogy amerikai oktatásban részesüljenek, s így legyenek későbbiekben környezetük aktív és hatékony tagjai. Az én alapfeladatom az volt, hogy csiszoljam angol nyelvtudásomat, viszont ezen túl rengeteg tapasztalatot nyertem az utazásom során. Az alábbiakban ezeket a tapasztalatokat, következtetéseket szeretném tolmácsolni a Kárpátalja.ma olvasótáborának.
Több dologról is tudnék írni, de a leglényegesebb két terület a következő: amerikai tapasztalataim és a kárpátaljai adottságok összehasonlítása, illetve a diaszpóra magyarságának megmaradása.
1. Amerika-Kárpátalja: különbségek és hasonlóságok.
Ha az épített környezetet, a gazdaságot, a bürokrácia nagyságát nézem, természetesen kirívó különbségekkel találom szembe magamat. Az, hogy számos autópálya szeli át a várost, nem is volt számomra meglepő (mégis csak New York állam második legnagyobb városáról beszélhetünk, mikor Buffalót és agglomerációját említjük), viszont amikor azt mondták, hogy ezek az utak így álltak már 50-60 éve is, akkor éreztem, hogy infrastrukturálisan történelmi lemaradásunk van. A 4-5 sávos utak természetesen tömve vannak autókkal, azonban nem azokra a régebbi amerikai filmekből ismert Cadillacekre, Chevrolet-kra kell gondolni, hiszen a legtöbb ottani autó ma már ázsiai, tehát nincs számottevő eltérés az európai autóhasználattól. A házak sok esetben igen egyszerűek, máskor viszont pompás mini-kastélyként tündökölnek a külvárosi parkok közelében. Főleg az adventi éjszakákban mutatták pompájukat a díszkivilágítással. Viszont a kevésbé gazdag negyedekben a legtöbb ház fából készült, s a szigetelésük sem mondható „európai szabványúnak”. A templomok mindig kitűntek a házak közül. Ezek a gyülekezeti építmények nagyon praktikusak. A templom egyben közösségi ház, szabadidőközpont, étkezde, konyha stb. is, amely élő és mozgalmas gyülekezeti életet biztosít infrastrukturálisan a közösségnek. Ezeket a helyeket, mondanom sem kell, aktívan kihasználják. Az egyik ismerősöm mesélte, hogy egy magyar házaspár az elmúlt években az USA-ba költözött. Nem voltak vallásosak, nem kötődtek egyik egyházhoz sem. Egy szekularizált fiatal családról beszélhetünk. Amikor a gyerekek elkezdtek iskolába járni, az osztálytársaik megkérdezték, melyik gyülekezetbe járnak vasárnaponként. A gyerekek a kérdést sem értették. Miután a szülők azt tapasztalták, hogy folyamatosan ezekkel a kérdésekkel bombázzák a gyerekeket, úgy gondolták, ideje elkezdeni templomba járni… Ez a kis példa jól érzékelteti, hogy az amerikai társadalom vallásossága sokkal előrébb van, mint az európaié. Természetesen ennek az ellenkezője (bűnözés, ateizmus, liberalizmus) is megtalálható, de a társadalom jelentős részénél MÉG a konzervatív értékek a dominánsak.
Buffaloi magyar diákokkal
Oktatás. A nyelvtanulásomat oly módon intéztem kint tartózkodásom alatt, hogy államilag létrehozott felnőttképzési intézményekbe jártam, melyek az angol mint második nyelv (ESL) oktatására, emigrációs viszonytól függetlenül, ingyenes képzést biztosítanak minden jelentkező számára.
Nem volt sok bürokrácia, csupán egy gyors beszédteszt, néhány alapinformáció, és már mehettem is órára. A diákok a világ minden részéről származtak, s a tudásszintjük is változó volt. Az utolsó nappali iskolában, melynél megmaradtam, főleg volt szovjet államokból és Ázsiából származó diákok tanultak. A szint itt valamivel magasabb volt, illetve az oktatás folyamata következetesebb. A diákok nagy része már több éve a közösség tagjai voltak, s mindig olyan érzésem volt, mintha egy kis családba csöppennék: megünnepeltük a tanárnő születésnapját, volt külön hálaadási és karácsonyi ünnepség, ajándékozás.
A felsőoktatásról annyi információm van, amennyit az ott tanuló magyar diákoktól megtudtam. Elenyésző számban tanulnak ösztöndíjas (azaz tandíjmentes) helyeken, s egy középkategóriás business képzés általában 30-50 ezer USD/év tandíjat jelent. A diákok ennek finanszírozására (amennyiben nem a szülő állja a tandíjat) diákhitelt vesznek fel, s vagy már az iskola előtt dolgoznak, vagy párhuzamosan a tanulmányaikkal. Erre lehetőséget biztosít az oktatás szerkezete is, mivel kisebb óraszámban tartózkodnak a tanintézményben, s főleg a gyakorlati órák, illetve az otthoni munkák dominánsak. Amikor egy átlagos diák befejezi a felsőoktatást, jelentős hiteltartozással indul neki az életnek. Sok esetben több év vagy évtized alatt keresik vissza azt a hitelt, amely az oktatáshoz, lakáshoz, autóhoz, az élet elindulásához kell. Többen mondták, hogy egy átlag európai jóval több szabadsággal rendelkezik, mint egy átlag amerikai, épp a fenti okokból kifolyólag. Viszont a társadalom úgy szocializálódott, hogy ezeket a terheket könnyebben elfogadják, mint más jóléti országokban.
Gazdaság. Nehéz rövid képet mutatni. Több a lehetőség, viszont nem repül az ember szájába a sült galamb. Lehetőség kínálkozik bőven, mert jóval kisebbek az adók, az állam nem uralkodik a vállalkozásokon és a magánszemélyeken, hanem érvényesül az a jogi alapelv, hogy „Mindent szabad tenni, kivéve, amit a törvény tilt”. Vannak olyan kiadások, amelyek kisebbek, mint nálunk, például az autó, a benzin, a hús, a tej s egyéb alapélelmiszerek olcsóbbak. A bérek pedig természetesen magasabbak: egy kétkezi munkás napi bére nálunk egyhavi kezdő tanári fizetésnek felel meg. Viszont szükséges is ez a magas bér ahhoz, hogy az emberek fenntartsák az autót (ami nélkül nem lehet meglenni), kifizessék az ingatlanjuk adózását, illetve az egészségbiztosítást.
A bürokráciát tekintve nagyon kényelmes, hogy nem kell lefizetésekkel, kenő- és hálapénzekkel élni ahhoz, hogy az ember a hétköznapokban boldoguljon. Természetesen ahhoz, hogy ez így legyen, elengedhetetlenek a magas fizetések, de tudjuk, általában nincs olyan ember, akinek sok van, és ne kellene még több… Vagy mégis van? Úgy gondolom, az amerikai társadalmi normába egyrészt beleivódott, hogy nem lehet ilyen eszközökkel élni, s ez is gátolja a korrupciót, másrészt igen szigorúan büntetik a csalást, megvesztegetést (s a büntetés valóban nem marad el). A felsoroltak közül talán ez hiányzik itthon a legjobban. Mert ha ezek a normák élnének nálunk, akkor itt is meglennének azok a lehetőségek arra, hogy vállalkozzunk, termeljünk, építkezzünk, azonban a mindent átszövő korrupció – s főleg, hogy ezt természetesnek éljük már meg – teszi emberileg nézve olykor kilátástalanná a gazdasági fejlődést idehaza.
S hogy a gazdasági és társadalmi sajátosságokon kívül mi jellemzi még az embereket odakint? Nagyon nehéz általánosítani, mert rendkívül összetett társadalom. Én főleg amerikai magyarokkal, illetve más nemzetiségű bevándorlókkal találkoztam gyakrabban. Igazán kirívó különbség nincs a kint élő magyarok és közöttünk. Velem szemben nagyon barátságosak, kedvesek voltak. Szinte mindenki segített, felkarolt, kedvesen szólt hozzám. Nem tudok negatív tapasztalatot mondani. Tudat alatt bennük van, hogy régen ők is átélték azt, hogy milyen idegenként új helyen, ismeretlen nyelvközegben élni, s ezért empatikusak azokkal szemben, akik most élik át ezt. Ugyanez jellemző a kint élő más nemzetiségű bevándorlókra. Találkoztam szinte minden kontinensről származó emberrel. Ezek az emberek különböző vallásúak, korúak és színűek voltak. Akadt olyan iskolám, ahol többnyire feketék, másik helyen inkább ázsiaiak, egy harmadikban pedig, ahogy a fentiekben említettem, egykori szovjet tagköztársaságokból származó diákok voltak (ugyanis ez az orosz negyedhez volt közel). Teljesen más kultúrából jöttünk (szegényes angol szókinccsel bírtunk), de mégis megértettük egymást, mert egyformán vagyunk boldogak, szomorúak, frusztráltak és nyugodtak, bárhonnan is származzunk. Számomra nemcsak nyelvtanulást jelentett a képzés, hanem felért egy szociológiai kutatással.
Előadás Clevelandben
2. Helyzetkép: a diaszpóra magyarsága
Három városban és két országban kerültem kapcsolatba diaszpórában élő magyarsággal: Buffalóban és Clevelandben (USA), valamint Torontóban (Kanada). Buffalóban ma már viszonylag kevés magyar él, jelenlegi magyar centrumnak számít a Magyar Ház, illetve a református és római katolikus gyülekezet, valamint különböző összejövetelek, mint amilyen a hősi veteránok összejövetele is volt. A mára jóformán csak nyugdíjasokból álló hazafias testület időszakosan rendezvényeket szervez, mely alkalmakon ápolják nemzeti öntudatukat, és igyekeznek egy-egy sajátos témát, területet feldolgozva ismereteket is szerezni. Így érhetett engem az a megtiszteltetés, hogy felkérést kaptam Kárpátalja bemutatására. Az idősek igen nyitottak voltak vidékünk megismerésére, együttéreztek nehézségeinkkel, és örültek örömeinknek. Azért sem nehéz beleélni magukat a mi helyzetünkbe, mivel őket – hozzánk képest – még inkább fenyegeti az asszimiláció veszélye. Tudják, milyen áldozatokkal jár megtartani a magyarságot, milyen fájdalmas dolog az, amikor egy-egy unoka nem beszél már magyarul. Fontos volt számomra, hogy egymás dolgai felől tanulhattunk, tapasztalatot szerezhettünk. Úgy hiszem, főleg nekünk, jelenleg Ukrajnában élő tömbmagyarságnak van oka levonni a megfelelő következtetéseket. Ugyanis nem szabad abba a kényelmes s áldozatvállalástól mentes életformába belenyugodnunk, amely abból származik, hogy távolinak látszik vidékünk beolvadása a többségi társadalomba. Az idő nem a mi javunkra dolgozik, akkor kell lépni, mikor még van rá mód.
Egy másik alkalmon belekóstolhattam a kinti magyarság életébe a fiatalság körében, ugyanis egy cserkészhétvégét tölthettem együtt különböző helyekről érkező magyar cserkészgyerekek között. Hihetetlen munkát végeznek, s igen elszántak a külföldi cserkészek. Fő céljuk, hogy megőrizzék a magyar kultúrát, értékeket a következő nemzedék számára. Megszégyenítően jól ismerik a magyar népdalokat, s igen komoly képzéssel pótolják azt a hiányt, hogy ezek a gyerekek nem tudnak magyar közoktatásban részt venni. Ha nem lenne cserkészet Amerikában, szinte nem is lenne mód a magyar kultúra továbbadására.
Buffaló után a következő helyszín a kanadai Toronto volt, ahol meglátogattam a helyi református gyülekezetet és a gyülekezet által támogatott cserkészcsapatot. A vasárnapi istentisztelet után pedig a katolikus testvérek hívtak meg hálaadó ebédjükre, ahol egy zsúfolásig megtelt nagyterem fogadott rengeteg magyar emberrel.
A harmadik, utolsó állomás, egyben a magyar sorozat koronája Cleveland volt. A város szintén jelentős magyar közösséggel bír. Idén novemberben, hálaadáskor szervezték az 52. Magyar Kongresszust és Magyar Bált. A rendezvényen lehetőségem nyílt előadást tartani Kárpátalja társadalmi-gazdasági helyzetéről, köszönetet mondani mindazon segítségért, amely az ott lévő magyarok támogatásával valósulhatott meg vidékünkön, valamint felhívni a figyelmet azokra a területekre, amelyek Kárpátalja esetében fejlesztésre, további támogatásra szorulnak (tehetséges fiatalok külföldi tanulmányainak előmozdítása, cserkésztovábbképzés az USA-ban stb.). A program központi alkalma a bál volt – egy igazi amerikai elit esemény, párosítva a magyaros néphagyománnyal.
Összességében miért is jó ellátogatni külföldre, példának okán az Egyesült Államokba? Természetesen elsőként az ember a kézzelfogható dolgokat hozza fel válaszul: nyelvismeret, látókör-szélesítés, lehetőségek felismerése stb. Engem ezeken túl megfogott az egyik kint tanuló budapesti diák mondata. Szerinte azért volt jó elmenni Amerikába tanulni, hogy rájöjjön, nem is olyan rossz ország az, ahonnan jött. Sokszor akkor tudjuk értékelni szülőföldünket, barátainkat, szeretteinket, amikor összehasonlítjuk egy másik világgal. A Kárpát-medence egy igen jó hely, jó ide hazajönni. Ezért mindenkit biztatok, ha lehetőségünk adódik, kockáztassunk, és lépjünk ki a megszokott közegünkből, de legyünk elkötelezettek, mert jó elmenni, de a legjobb hazajönni.
Ilona, a szépséges, fiatal grófnő az Operabálon találkozott első alkalommal vitéz nagybányai Horthy Istvánnal, a kormányzó fiával.
Gróf Edelsheim Gyulai Ilona 1918. január 14-én született Budapesten, gyermekkorát és fiatal kora nagy részét azonban a mai Felvidéken (Felsőelefánton) töltötte, hiszen Trianon a családi birtokot is elszakította Nagy-Magyarországtól. A grófnő édesapja Edelsheim – Gyulai Lipót gróf, édesanyja Pejácsecsich Gabriella grófnő volt.
Álomtalálkozó
Ilona, a szépséges, fiatal grófnő az Operabálon találkozott első alkalommal vitéz nagybányai Horthy Istvánnal a kormányzó fiával. A szerelem útjára kelt, és néhány rövid hónap után a 36 éves, jóképű gépészmérnök megkérte a grófnő kezét.
1940. április 27-én volt az esküvőjük Budapesten a Szilágyi Dezső téri református templomban.
A romantikus esküvő – pilótákkal
„Amikor kiléptünk a templomból, a lépcső két oldalán fiatal pilóták álltak sorfalat, propellerekből formált ívet tartva fölénk. Gyönyörű napsugaras idő volt, a hosszú kocsisor végig hajtott a Duna parton, föl a királyi várba. Még mindig előttem van az a csodálatos látvány: a Duna szépséges hídjaival, a világ legszebb parlamentjének épülete a túlsó parton, s a Duna fölött legalább száz fehér galamb röpködött.” ( Edelsheim- Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség c. könyvéből a részlet)
Horthy István ekkor már a MÁVAG vezérigazgatójaként 1940 nyarán õ vezette azt a gépet, amellyel nászútjukat tette Észak-Afrikában és a Közel-Keleten az ifjú pár.
Visszatérésük után, akarva-akaratlan történelmi szereplővé és a korszak egyik leghitelesebb tanújává vált Horthy Istvánné. A királyi várban való lét, a társadalmi szerepvállalás, fogadások, a kormányzóné- Purgly Magdolna- által szervezett szociális gyűjtések, szervezésekben való részvétel és később az önálló munkái és feladatai által is közszeretetnek örvendett a szépséges Ili grófnő.
István, a kilencedik
Rövidesen új örömteli kihívásnak kellett megfelelnie, hiszen 1941. január 17-én nagy öröm köszönt a Horthy- családra: fia születik a házaspárnak, ifj Horthy Istvánka. Elsőszülött fiúként a család kétszáz esztendős hagyományai szerint az István nevet kapta. A nagybányai-Horthy-nemzetségben ő volt a kilencedik István. A családalapító néhai, első Horthy István 1635-ben szerzett nemesi címet, amelyet Kolozs vármegyében 1657-ben hirdettek ki.
Ilona asszony férjét 1942. február 19-én kormányzó helyettessé választják, így az ara feladatai és kötelességei is tovább nőnek. Protokoll, reprezentáció és a számtalan, ezzel a „kis kormányzó felesége” ranggal járó sok- sok munka és kötelezettség. Ugyanakkor férje sem tétlenkedik: az országban a „kiskormányzó” igen nagy népszerűségnek örvendett, angolbarát politikája egyedülálló volt a térségben. Politikai munkája mellett gazdasági és társadalmi szervezetekben is vezető szerepet.
Különös hobbi
Horthy Istvánt Kormányzó helyettessé választása óta sok támadás érte szélsőjobboldali és baloldali körökből, hogy közjogi méltósága mögé bújva ki akar bújni a tényleges katonai szolgálat alól. A választ 1942. május 1-jén adta meg, mikor is tartalékos főhadnagyként bevonult a legendás szolnoki repülőkhöz, mint vadászpilóta. A szolnoki 1. vadászosztály tisztjeként indult ki 1942. július 1-jén a 2. magyar hadsereghez a keleti frontra, ahová Debrecen, Kolomea, Kijev, Konotop, Sztarij-Oszkol útvonalon július 2-án érkeznek meg.
Ilona asszony 1942 tavaszán önkéntes ápolónői képzésen vesz részt az egyik pesti hadikórházban. Személye és nőiessége, a korabeli európai, haladó és egyenrangú nő példaképévé is vált Magyarország-szerte. Nem mellesleg férje lelkesítésére és kíváncsiságának, technikai érdeklődésének köszönhetően nőként vitorlázó repülőgép – vizsgát is szerez.
Az utolsó üzenet
Augusztus 15- én érkezik meg a frontra-Kijevbe-, ahol néhány napot együtt tölthetett férjével, személyesen mondhatja el Horthy Miklós kormányzó üzenetét és hallgathatja meg férje álláspontját a háborúból való „kiugrás” előkészítésének terveiről.
„…világosan látta, (Horthy István szerk.) nem tud már itthon az ország helyzetén változtatni, ezért úgy döntött, hogy hazatérte után a legrövidebb időn belül kirepül Angliába vagy az Egyesült Államokba- ahol szükség volna valakire, aki a tényekről hivatalosan is tudná tájékoztatni a szövetségeseket-, és megpróbálna ott valamit tenni hazája érdekében…” ( részlet Edelsheim- Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség c. könyvéből.
Ezt követően 1942. augusztus 20-án Horthy István hősi halált hal.
„A felderítők felszállása után Horthy István egy nagy bal kört leírva akart a közelfelderítő közelébe kerülni, de a kis sebességen alacsonyan 300 méteren, végrehajtott túl szűk fordulóban a gépe megbillent, dugóhúzóba került és 5 óra 7 perckor lezuhant. A kiömlő benzin hatására a gép kigyullad, a kormányzóhelyettes a helyszínen azonnal az életét veszítette” (részlet Zetényi Csukás Ferenc: Az utolsó bevetés – Vitéz nagybányai Horthy István repülő főhadnagy hősi halála c. könyvéből)
Horthy István temetésére 1942. augusztus 27-én került sor. A gyászszertartás után koporsóját Kenderesre szállították és a családi sírboltban helyezték örök nyugalomba.
A lánylevente-mozgalom fővédnöke
Özv. Horthy Istvánné férje halála után társadalmi szerepe mindinkább előtérbe kerül, a kormányzóné – majd röviddel ezután-a kormányzó nagy segítségére van és komoly részt kap a napi feladatvállalásokban is. A leánylevente –mozgalom fővédnökeként végzi el a műtősnői iskolát és a Jurányi úti korházban és a Sziklakórházban enyhíti a sebesültek szenvedéseit.
Ilona asszonyban apósa feltétlen megbízik és bevonja a Magyarországért végzett politikai döntésekbe és közvetítői munkákba is.
1944. október 15- én a proklamáció után a nyilas hatalom átvételekor a Horthy-családot az ausztriai Weilheim mellett, Waldbichlben találjuk, ahová a németek elhurcolták őket.
„ A Weilheim közelében fekvő Schloss Hirschbergbe vittek bennünket. Ezt álcázás okából most „Waldbichl”-nek nevezték el és itt egyébként – mint utóbb értesültünk – szabadulása után egy időre Mussolini is elhelyezést talált, de nem úgy mint mi, hanem valóban mint vendég. Weilheimbe 11 óra táján érkeztünk és gépkocsin mentünk tovább a szépen fekvő kastélyhoz. Dörnberg mutatta meg a rendelkezésünkre bocsátott helyiségeket; fiam részére is jelöltek ki szobát. Azonban mit is tehetett a külügyi hivatal, ha már Hitler maga „schandlicher Verrater” (gyalázatos áruló) címmel bélyegzett meg. Pénz és semmiféle értéktárgy sem lehetett birtokomban, őrizetünkre fegyveres SS – századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrótsövénnyel elzárt kertben. Ezenkívül, magában a kastélyban a Gestapo is tartott 12 személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kísért, még hároméves unokámat is.”
( részlet Horthy Miklós: Emlékirataim c. könyvéből)
Illegalitásban
Az amerikaiak 1945. április 30- án szabadították ki fogságukból a családot. 1948-ig Weilheimben maradtak,majd egy rövid kitérő után a portugál Estorilban rendezkedtek be az illegalitásra.
Özv. Horthy Istvánné az idős kormányzó és neje mellett tevékenykedett. Ápolta és segítette őket.
Óriási feladat nyomta a vállát, melynek minden esetben eleget tett. Férje halálát követően 12 évvel ismét férjhez ment, ezt egyébként a kormányzói pár is támogatta. Második férje Guy Bowden angol ezredes, akivel 48 évi házasságban élt, annak 2002-ben bekövetkezett haláláig.
Ilona asszony 56 évet élt Portugáliában, két éve költözött fiához Dél-Angliába.
Ilona asszony a közöttünk élő történelem. A leghitelesebb szemtanú, a nemzet nagyasszonya ő.
Idézzük a szavait e jeles napon: “Bárcsak éreztetni tudnám veletek, unokáim, dédunokáim, és éreztetném másokkal is azt a szeretetet, amely könnyeket csal a szemembe, amikor látom a szenvedést, a hitetlenséget, a bizalmatlanságot, az önsajnálatot, a bántalmakat és a gyűlöletet, melyet az embereknek el kell szenvedniük, mert azok, akik mindezt okozzák, nincsenek tudatában Isten kegyelmének , irányításának, védelmének és áldásának, amit én megkaptam….”
Kicsit mediterrán hangulatú recept, a mi konyhánkra előkészítve.
A tésztát /lehet spagetti, makaroni vagy szélesmetélt/ sós vízben kifőzzük.
Amíg a tészta fő, a paradicsomokat héjuktól megszabadítjuk, összevágjuk. A hagymát finomra vágjuk, és egy edényben lepirítjuk.
Hozzáadjuk a paradicsom felét, a fűszereket: a fokhagymát, sót, pici borsot és pár percig pároljuk, végül a főtt tésztával összeforgatjuk.
A csirkemelleket /kicsit kikloffoljuk, hogy ne legyen túl vastag/ bundázzuk, azaz megforgatjuk, lisztben, felvert tojásban és parmezános zsemlemorzsában. Kevés olívaolajon megsütjük.
