Csend s szomorúság
jellemzi e napot, mikor
elcsendesedünk
egy gyertyát égetünk
mi magunk.
Csend s szomorúság
van ilyenkor bennünk,
végső magányunkban
talán a temetőbe is
kimegyünk…
Csend s szomorúság,
ki irányít a temetőbe,
odamegyünk a sírhoz,
miben halott szerettünk
végső békére lelt.
Csend s szomorúság
van magunkban, mikor
a sírja előtt állunk
rosszkedvűen, búsan,
nagyon is…
Csend s szomorúság,
ezzel távozunk, mikor
a sírt, s később
a temető kapuját
elhagyjuk.
Csend s szomorúság,
ily módon hazaérünk,
s ott csendesen,
visszaemlékezve
magunkba roskadunk.
Csend s szomorúság
jellemez mindenkit
e komor napon,
mikor valahány ember
búskomor.
























