A hegyek feketébe öltöztek,
S a fenyők is gyászruhát öltöttek
S mi ma lehajtott fejjel arra emlékezünk,
Hogy volt nekünk hazánk, amit elvesztettünk!
Kitépték kezünk s feldarabolták
S mi nem tehettünk mást: csak vártuk a csodát.
Néztük, ahogyan Erdélyt román kézre adták,
És el kellett fogadnunk, a magyar tragédiát!
Most is csak állunk, könnyes szemekkel
Szertefoszlott álmokkal, de reménnyel!
Reméljük, hogy a térkép újra összeáll,
És Erdély majd egyszer hazatalál!
Tudom, hogy Nektek is nagyon fáj Trianon
S nem könnyű haladni a göröngyös úton.
Mert nem könnyű román földön magyarnak lenni,
S hogy semmibe vesznek, azt elviselni!
Csak néztük, hogy elvették hazánkat,
És odavetették másnak,
De azt nem tűrjük, hogy románnak tartsanak,
És ne vallhassuk magunkat: Igaz magyarnak!
E föld itt Erdély, s ez senki másé,
A szenvedő és tűrő magyarságé!
E föld nekünk szent, s ez a mindenünk,
Ezért a földért harcolunk és küzdünk!
Nem adjuk soha, soha hazánkat,
a sokat akaró románnak!
Nem lesz a mi hazánk, senki másé,
Mert Erdély, csakis Nagy-Magyarországé!
A felvétel a HVIM kézdivásárhelyi szervezete által 2013-ban szervezett trianoni békediktátum elleni tüntetésen készült.
