Március 15-e a magyar nemzet egyik legnagyobb ünnepe. Múlt hétvégén volt 166 éve, hogy a márciusi ifjak kiálltak szabadságuk mellett. Erre emlékeztünk március 16-án az Egyesült Magyar Egyletek által szervezett csodaszép ünnepségen, a clevelandi Első Magyar Református Egyházközség nagytermében. Életem során ugyan sok hasonló ünnepi rendezvényem vettem már részt, Vajdaságban és Magyarországon egyaránt, ám, ami itt Clevelandben fogadott túlmutatott mindegyiken, egyszerre volt megható és felemelő.
A helyszín már egymagában nagyon impozáns volt, de a szervezők külön kitettek magukért a terem ünneplőbe öltöztetésével, piros, fehér, zöld színekben pompázott minden. Az emberek egyre csak gyűltek, mellükre simuló kokárdákkal. Gyermekek kacajától volt hangos az előtér.
Majdnem 250-en vettek részt ezen a gyönyörü megemlékezésen, mely az amerikai- majd a magyar himnusz eléneklésével kezdődött és Ft. Dr. Krasznai Csaba a templom lelkészének és egyben az ünnepség házigazdájának köszöntésével folytatódott. Böjtös László, a Magyar Köztársaság tiszteletbeli clevelandi főkonzulja Orbán Viktor miniszterelnök szavait továbbította az egybegyűlteknek. A délutáni rendezvény menetéért Kozmon Gyula, st. a 14. számú Görgey Arthur cserkészcsapat tagja felelt.
Az ünnepi müsor folytatásában a Kis Magyar Kórus énekkara örvendeztetett meg bennünket néhány dallal, majd az Első Magyar Református Egyház vasárnapi iskolás gyermekei csodaszép magyar motívumokkal ellátott ruháikban álltak színpadra és sorra szavalták a szebbnél szebb verseket, melyek megnyitásához és lezárásához igazán szívhez szóló zeneszámokat választottak. A cserkészek sem maradhattak ki, egyenruháikban az 1848-as forradalom és szabadságharc legnagyobb alakjait elevenítették meg. A rendezvény fényét tovább emelte Hargitai István, mint az esemény ünnepi szónoka, akinek szavaira, mondataira csak bólogatni lehetett, hiszen mélyen szívhez szóltak, csupa értékes gondolatokkal gazdagította közönsége minden tagját.
Az idei megemlékezésről sem hiányozhatott Petőfi Sándor Nemzeti Dal című vese, melyet Pigniczky Enese a clevelandi Magyar Iskola diákja szavalt el. A délután zárásaként együtt énekeltük el a Székely Himnuszt, mely különösen megható volt számomra.
A szervezőknek és a megjelenteknek együtt szól a dicséret a gyönyörű ünnepségért, amelyben igazán otthon tudtam érezni magam.
