Maros Zoltán a Kanadai Magyar Televízió producere, munkatársa, akivel a torontói Rákóczi Bálon találkoztam. Mindketten végeztük a saját munkánkat, én riportokat készítettem a Bocskai Rádiónak, ő pedig interjút a tévé számára, illetve rögzítette az eseményeket a bálon.
Találkozásunk alkalmával riportot készítettem vele is, hogy bemutassam a Kanadai Magyar Televíziót . A televízió 12 éve működik Torontóban, a jelenlegi stáb 5 éve hogy hetente rendszeresen készíti adásait. A televízió Kanadában mindenütt fogható, héten 3-szor fél órában jelentkezik magyar adással, amelyben kanadai magyar eseményeket mutat be. Bemutatja a torontói magyar cserkészek életét, a Magyar Iskola működését, s minden magyar programról igyekeznek friss jelentést adni. A műsoraikat hetente 40 ezren nézik. A televízió facebook oldala 20-25 ezer látogatottsággal büszkélkedhet hetente.
A 4 fős stábtag heti fél órás műsort készít, amelyet 2-szer ismételnek. Zoli végzi a munka oroszlánrészét, az anyaggyűjtést, azok felvételét és az utómunkálatokat. Hetente 25-30 órás elfoglaltságot jelent mindez, amelyet önkéntesként végeznek a stábtagok. A kanadai kormány az adás szórását biztosítja, ezen túl minden költség a stábot illeti. Az eszközök vásárlásának és a forgatási helyszínekre utazás költségeit a stáb saját pénzéből fedezi. 3 fő reklámozója van a televíziónak, ezekből befolyó összeg a javítási költségekre elegendő csak, ez azt jelenti, hogy saját maguk finanszírozzák a televízió működését. A televízió célja a kanadai magyarság bemutatása és segíteni a magyarság összetartásában. Az új Magyar Ház nyílt napján több mint 500-an voltak jelen, akiknek a fele még soha nem mutatkozott magyar programokon- meséli Zoltán. Ez azt is mutatja, hogy sok a magyar fiatal Torontóban, s egyre jobban előtérbe kerülnek azok is, akik tenni akarnak a magyarság ügyéért.
Természetesen Torontóban is jellemző a fiatalabb, második, harmadik generációra, hogy kevésbé beszélik a magyar nyelvet, de a televíziós szerint a magyar identitás érzés fenntartása a fontos, s nem a anyanyelvi szinten való beszédkészség. Akinek fontos a magyarság, azok részt vesznek a magyar rendezvényeken, sőt segítenek azok lebonyolításában. Zoltán szerint sok olyan magyar ember él a városban, akik akarnak tenni a magyar közösségért. Fontos, hogy ezek az emberek is megtalálják a lehetőségeket, akik kevésbé beszélnek jól magyarul, s kapcsolódjanak be a magyar közösségbe, mert ők is szeretnék a magyar tradíciókat folytatni. Ezeket a törekvéseket mindenképpen támogatni kell. Régen kinézte a közösség, aki nem beszélt jól magyarul. Ezen ma már túl kell lépni, más alapokra kell helyezni a közös kapcsolatot. Sok középkorú, illetve fiatal akkor csatlakozik a magyar közösséghez, amikor a gyerekeik már nagyobbak. Ez megfigyelhető a Magyar Ház vezetőségi csapatában is. Negyven évesek kerültek be a ház vezetői közé, s ezzel szerencsére generációváltás történt, amely várhatóan lendületet hoz majd a magyarság életébe. Torontóban a magyar közösségnek van magyar újságja, rádiója, televíziója, s több magyar templomba is járhatnak a hívők. Fontos lenne ezek ápolása és megőrzése az utódoknak. A kanadai televíziónak Magyarországon a kecskeméti, a bonyhádi és a budapesti tévével van kapcsolata. Kanadában főleg tudósítókkal vannak kapcsolatban, ők küldenek magyar anyagokat Torontóba, ahol körülbelül 40-45 ezerre tehető a magyarság száma.
Kérdésemre, hogy mire lenne a legnagyobb szükségük gondolkodás nélkül rávágja a producer, hogy vállalkozó kedvű új kollégákra, akik besegítenek az adások gyártásában, s természetesen anyagi lehetőségekre, amelyből a technikai eszközöket tudnák fejleszteni.
Utolsó témaként az amerikai és a kanadai magyar kapcsolatokról beszélgetünk. A Torontói Magyar tévé a Bocskai Rádióval már korábban felvette a kapcsolatot és áprilisban látogatnak el a városba a cserkész bálra, ahol forgatni szeretnének, s természetesen a Bocskai Rádió stúdióját is meglátogatják. Nagy amerikai eseményekre is igyekeznek eljutni. Legutóbb Washingtonban voltak, a magyar kápolna avatáson illetve a fillmore-i jubi táborban is részt vettek és munkájukkal népszerűsítették a magyar programokat.


























Kedves Tünde,
A Facebook-on találtam rá ara a kiváló interjúra, amelyet Maros Zoltán producerral készitett. A torontói televiziónak én is a munkatársa vagyok,gyakran küldök TV-és ripotokat a músorba. Sokat hallottam már a Bocskai rádióról, de soha nem volt még alkalmam találkozni Önökkel.S most engedje meg, hogy bemutatkozzam. Móricz Lajos vagyok, a Britt Kolumbia-i Kelowna városából.A Napjaink cimű egyetlen kanadai magyar családi havilap alapitó-főszerkesztője vagyok, a Duna World TV Nyugat Kanada-i tudósitója. Odahaza 20 éven át músorvezető-szerkesztő voltam az újvidéki televizióban és rádióban..Mivel Kanada nyugati partvidékén élek elmondhatom, hogy egészen más a magyarság összetétele, gondolkodásmódja és szerveződése mint a gyáriparáról hires, túlzsúfolt ontariói tartományban.Sajnos rólunk sokkal kevesebbet tud az Észak Amerika-i közvélemény mint a “keleti” magyarokról, pedig itt is nagyon sok értékes emberrel találkoztam.A 14 éves Napjaink családi magazin most már az egész országba eljut és sokan elcsodálkoznak, hogy lám, errefelé is élnek magyarok.Keményen dolgozunk,küzdünk a magyarságunk megtartásáért és továbbviteléért.Szeretnénk ha rólunk is hallana az Észak-Amerika-i magyarság, ezért szivesen vennénk ha valamikor velünk is készitene interjút Ön vagy a nagyra értékelt Bocskai Ráió munkatársa.Bővebb tájékoztatót a http://www.okanaganimagyarhaz.ca oldalon találhat rólunk, amely keretében a MÉDIA cim alat a riportjaimat is megtekintheti, a Facebookon pedig Napjaink magazin cim alatt a családi havilapunkról is bővebben tájékozódhat. A Magyar összetartás jegyében, köszöntöm Önt. Tisztelettel Móricz Lajos