Két év kényszerű kihagyás után zászlós, kokárdás felvonulással emlékeztek Kolozsváron az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcra a magyar nemzeti ünnepen.
Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok!Rabok voltunk mostanáig, kárhozottak ősapáink, kik szabadon éltek-haltak, szolgaföldben nem nyughatnak.Sehonnai bitang ember, ki most, ha kell, halni nem mer, kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete.Fényesebb a láncnál a kard, jobban ékesíti a kart, és mi mégis láncot hordtunk! Ide veled, régi kardunk!A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy hiréhez; Mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak, és áldó imádság mellett mondják el szent neveinket.A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!
