Öt arab állam és Irán is megtalálható azon 19 nemzet között, amely kész a BRICS-országokhoz való csatlakozásra. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, Algéria, Egyiptom, Bahrein és Irán hivatalosan is kérte a BRICS-csoporthoz való csatlakozását, amely a Dél-Afrikában nyár végén megtartandó éves csúcstalálkozójára készül.
Anil Sooklal, a csoport dél-afrikai nagykövete szerint 19 ország jelezte érdeklődését a Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika alkotta (innen, az iménti országok angol kezdőbetűiből áll össze a BRICS betűszó) feltörekvő piaci tömbhöz való csatlakozás iránt.
„A BRICS bővítéséről és annak módozatairól fognak tárgyalni, illetve lényegében arról, hogy ez miképp is történjen… Tizenhárom ország hivatalosan kérte a csatlakozását, további hat pedig informálisan. Naponta érkeznek a csatlakozási kérelmek” – mondta a dél-afrikai tisztviselő a hét elején a Bloombergnek.
Az Egyesült Államok is jelentkezett az eseményre, de elutasították.
A hónap elején a Bloomberg nyilvánosságra hozta, hogy a BRICS-tömb (a mai formájában) várhatóan hamarosan megelőzi az Egyesült Államok vezette G7-államokat a gazdasági növekedési várakozásokban.
Elemzésük szerint, míg a G7- és a BRICS-országok 2020-ban egyformán járultak hozzá a globális gazdasági növekedéshez, a nyugati vezetésű blokk teljesítménye az utóbbi időben csökkent. A G7-ek 2028-ra várhatóan már csak a világgazdaság 27,8 százalékát teszik ki, míg a BRICS-ek a 35 százalékát.
A becslések alig néhány héttel az után hangzottak el, hogy az orosz állami duma elnökhelyettese, Alekszandr Babakov elárulta, hogy a BRICS-tömb egy „új valuta” kifejlesztésén dolgozik, amelyet a szervezet közelgő csúcstalálkozóján fognak bemutatni.
A BRICS-tagállamok a világ népességének több mint 40 százalékát és a globális GDP mintegy negyedét adják.
a BRICS-országok többsége jelentős nyersanyagtermelő, amelyeknek komoly részesedésük van a mezőgazdaságban, az ásványi anyagokban és a fémekben, emellett jelentős fegyvergyártók.
A globális dél országainak érdeklődése a blokkhoz való csatlakozás iránt egy olyan időszakban történik, amikor egyre több kormány távolodik el a dollártól. A zöldhasú egyre megbízhatatlanabb lett a dollárral rendelkező gazdaságok számára az amerikai jegybank (Fed) által szabályozott növekvő kamatlábak és Amerika pénzügyi szankciói, azaz a dollár fegyverként való használata miatt.
Stratégiai baklövést követett el az USA?
Azzal, hogy Washington Ukrajna Oroszország elleni harca katonai támogatásának élére állt, hatalmas szankciócsomagot vezetett be, és fegyverként használta a dollárt, olyan visszahatást váltott ki, amely a világ vezető feltörekvő piacait a BRICS-országok által vezetett blokkba tömöríti. Összefognak és dollármentessé válnának arra az esetre, ha legközelebb az USA vezette nyugati haraggal kellene szembenézniük.
A Nyugatot felháborította az Ukrajna elleni tavaly február 24-i orosz invázió, és szinte azonnal cselekedtek, hogy Oroszországot páriává tegyék, valamint a gazdaságát tönkrevágják. Nem ez volt a cél, de az oroszellenes magatartás aláásta a nemzetközi kereskedelem alapjait, hatalmas torzulásokat okozott a világgazdaságban és rontotta a dollárba vetett bizalmat.
Senki sem helyesli Putyin háborúját, még legközelebbi feltörekvő szövetségesei sem, de őket jobban aggasztja a nyugati válaszlépés hevessége.
Most, hogy kénytelenek választani, sokan úgy döntöttek, hogy inkább egy többpólusú világot szeretnének, ahol minden ország maga hozza meg a döntéseit és közösen oldja meg a problémákat.
Oroszország és Kína négy dologgal tudja a többi feltörekvő országot is magához vonzani. Az első, hogy a többpólusú szemlélet magában foglalja azt a hallgatólagos ígéretet, hogy nem erőltetik az értékeket a partnerekre, mint az USA. Ebben a többpólusú világképben ugyanis nincs „globális rendőr”.
A második az, hogy a feltörekvő országok felnőttek, de úgy érzik, hogy alulreprezentáltak a jelenlegi geopolitikai helyzetben. Az ENSZ Állandó Biztonsági Tanácsának csak öt tagja van, de ebből három európai, plusz az USA, amelynek európai gyökerei vannak, valamint Kína. Latin-Amerikából és Afrikából egyáltalán nincsenek képviselők, és még India, a bolygó legnépesebb országa sincs benne az ENSZ BT-ben.
Harmadszor, korábban a világ szinte minden más része szenvedett a gyarmatosítástól. Indiát, Afrikát és Dél-Amerika nagy részét is elfoglalta egyik vagy másik gyarmatosító hatalom. Kínát soha nem hódították meg, de a britek elárasztották ópiummal, és két háborút is elvesztett a kereskedelem betiltásáért, ami a „megaláztatás évszázadához” vezetett. A Nyugat számára a birodalmi lét talán már a múlt homályába vész, de a fájó emlékek még ma is élesen élnek az áldozatoknál.
Végül pedig a feltörekvő blokk kisebb tagjai egyszerűen nem elég gazdagok ahhoz, hogy megengedhessék maguknak, hogy elvi álláspontot képviseljenek. Az olyan szankciók, amelyek elzárják őket a létfontosságú nyersanyagoktól vagy növelik a költségeket, egyszerűen nem jöhetnek szóba. Mivel egyedül képtelenek szembeszállni a G7-ekkel, a BRICS-csoporttól várnak támogatást.
Az USA-nak soha nem állt érdekében, hogy Oroszországot és Kínát közelebb hozza egymáshoz. Putyin mindig is világossá tette, hogy szívesebben lenne Európa része, mivel ugyanazokat a félelmeket osztja Kína felemelkedésével kapcsolatban. Putyin régóta hangoztatta egy olyan egységes piac létrehozását, amely „Lisszabontól Vlagyivosztokig” terjed. De a Nyugattól egy új biztonsági megállapodásra vonatkozó követelései és az Ukrajna NATO felé való elmozdulásával kapcsolatos biztonsági aggályai soha nem kerültek terítékre.
Az új korszak
Az ukrajnai háború polarizálódást eredményezett a fejlett és a fejlődő világ között.
Az első évtized kaotikus volt, amikor a régi rendszerek összeomlottak. A második volt az aranykorszak, amikor az új gazdaságok kialakultak és gyorsan növekedtek, hogy felzárkózzanak a Nyugathoz. Most azonban egy harmadikban vagyunk, amikor az újonnan létrejött országok, amelyek közül néhány nagyon nagy és erős, elkezdte megmozgatni a „politikai izmait” a nemzetközi színtéren.
Az úgynevezett fejlett világnak nem tetszenek ezek a változások. Ahelyett, hogy felkarolta volna Kínát és Oroszországot, és befogadta volna őket a nemzetközi tőkés közösségbe, mindkettőt riválisnak tartja, és az USA politikája ma mindkettő egyre nyilvánvalóbb megfékezésére irányul.
Az ukrajnai háború mindezeket a feszültségeket előtérbe helyezte, miközben az USA megpróbálja betölteni a „szabad világ vezetőjének” a szerepét, és jelentős hatalmát arra használja, hogy meggyőzze, hízelegjen vagy megfélemlítse a fejlődőket, hogy csatlakozzanak az orosz rezsim elleni szankcióihoz.
A legnagyobb feltörekvő országok reakciója azonban a behódolás helyett az volt, hogy aktívan megkezdték az intézmények kiépítését az USA által gyakorolt nyomással szemben. Mindezt jellemzi Hszi Csin-ping Putyinhoz intézett búcsúszavai:
„Jelenleg olyan változások zajlanak, amilyeneket 100 éve nem láttunk – és mi vagyunk azok, akik ezeket a változásokat közösen mozgatjuk.”
