A Chicagói Magyar Klub 104. gálabálja idén is színes kavalkádként ünnepelte a magyar hagyományokat 2026 januárjának utolsó hétvégéjén. A gálabál elsőre egy elegáns vacsora és táncest képét mutatja, de közelebbről megnézve az esemény különlegessége nem a csillogásban, hanem a közösségi összetartozásban rejlik, ami generációtól függetlenül vonzza a résztvevőket. Pfeifer Anita KCSP-ösztöndíjas helyszíni riportjait kivonatoljuk.
Mózsi Gábor, a klub elnöke az est nyitányában kiemelte, hogy a rendezvény fő célja a közösség és a fiatal generáció megszólítása: „A rendezvénynek a fő célja a közösségünk. Igazából a legfontosabb rész a közösség és a fiatalság megszólítása, együtté kovácsolása évről évre a rendezvény megszokott recept alapján működik. Idén rekordszámban voltak elsőbálozóink és ösztöndíjasaink is.” Az bál kiemelt pillanata a Magyar Lélek Díj átadása volt, amelyet az idei évben Stétz Andrea kapott. Mózsi Gábor néhány évvel ezelőtt a díjazottól vette át a klub vezetését: „remélem, hogy méltóan szolgálom ezt a feladatot.”
Mózsi Gábor azt is kiemelte, hogy bár a nagy események vannak az előtérben, a chicagói magyar közösséget az egész éves önkéntes munka tartja össze. „Igazából a teljes vezetőségünk segít év közben a rendezvény szervezésével… ez egy teljes csapatösszefogásnak, az egész éves munkának az eredménye. (…) A magyarság és Magyarország tényleg annyira átszövi itt Amerikában is akár a mindennapi létet, hogy tényleg nem lehet úgy megbotlani valahol, hogy egy magyarban ennél fusson bele az ember, vagy egy magyar történetbe.”
Stétz Andrea, a 2026-os Magyar Lélek Díj idei kitüntetettje több mint negyven éve aktív a chicagói magyar közösség életében, különösen a cserkészet és a magyar iskola területén. Elmesélte, hogy Budapestről való visszaköltözése indította el komolyabb szerepvállalását a klub életében: „Épp akkor született az unokahúgom… nem volt akkor magyar iskola Chicagóban, így többen alapítottuk a magyar iskolát, így volt szerencsém azt is vezetni tíz évig, és a magyar klubot négy évig.” Andrea kiemelte, hogy a gyerekprogramok állnak legközelebb a szívéhez, mivel ezek összekapcsolják a cserkészetet és a magyar hagyományokat: „A cserkészetben nőttem fel, így ez a gyerekprogramok állnak a szívemhez nagyon közel, de a klub is nagyon fontos volt az életemben.”
Háláját fejezte ki családja, barátai és mentorai felé, akik évtizedeken át támogatták munkáját: „Elsősorban a családomnak vagyok nagyon hálás, mert mindenben támogatnak… a barátnőim, akivel együtt felnőttünk a cserkészetben. Munkának munka, de szívesen megy az ember és szívesen csinálja.” Bár vezetői szerepet már nem vállal, továbbra is segíti a háttérből a szervezetek működését, tapasztalataival hozzájárulva a közösség életéhez.
Vágó Tamás, a chicagói Waldorf Astoria szálloda vezetője volt a 104. gálabál díszvendége, élettörténetén példázza a kemény munka és a magyar virtus találkozását. Egy Székesfehérvár környéki kis faluból indult, mosogatói pozícióból építette fel karrierjét a vendéglátásban, majd nemzetközi tapasztalatok után érkezett Chicagóba, ahol ma a szálloda vezetőjeként dolgozik. „Mindig egy következő célt raktam ki, ha egy mosogatóban voltam, akkor a konyhán szerettem volna dolgozni… mindig csak a következő lehetőség volt. Nem voltam hat lépésre vagy hét lépésre, ami majd leszek tíz év múlva, csak a következő mindig” – mesélte a ranglétrán való fokozatos előrelépéséről. Tamás motivációját a vendéglátás és az emberekkel való kapcsolódás adja: a szálloda minden vendégét személyesen szeretné kiszolgálni, így a munkája nem pusztán feladatnak, élménynek is tartja.
„A magyarság az mindig velünk van… amikor kijöttem, éreztem, hogy mekkora ereje van ennek a kultúrának” – mesélte, kiemelve, hogy gyermekeit mindkét kultúrával, magyar és amerikai identitással neveli. A Chicagói Magyar Klubbal való kapcsolata is a közösség iránti elkötelezettségéről tanúskodik: díszvendégként különleges, nagy értékű ajándékkal is hozzájárult a bál sikeréhez, felajánlva egy kétéjszakás lakosztályt a tombolán.
Bakondi Bálint, a Chicagói Magyar Főkonzulátus első beosztott konzulja az anyaország nevében köszöntötte a diaszpóra tagjait, és kiemelte beszédében, hogy a főkonzulátus célja nemcsak az adminisztratív feladatok ellátása, hanem a közösséggel való folyamatos kapcsolattartás is: „Legfontosabb küldetésünk… a magyarsággal való kapcsolattartás. Jó együtt lenni, és mi azért vagyunk itt, hogy a helyi magyarok ügyes-bajos dolgait segíteni tudjuk.”
Lassú Boldizsár, a Chicagói Magyar Klub ösztöndíjbizottságának tagja a klub azon programjáról beszélt, amely tehetséges, egyetemista korú fiatalokat támogat. A 11 ösztöndíjast a bál keretein belül méltatták a szervezők. A klub ösztöndíjprogramja közel 30 éve működik, eddig körülbelül 150 ezer dollárnyi támogatást osztottak ki chicagói magyar fiataloknak. „Ez eredetileg a 90-es években indult, mint egy ötlet, hogy támogassuk az egyetemista fiataljainkat azzal a céllal, hogy idővel ők jöjjenek vissza és segítsék a chicagói magyarságot minél jobban” – mondta Boldizsár. A pályázatban fontos kritérium, hogy a fiatal aktívan részt vegyen a közösség életében, vagy ajánlólevelet kapjon valamelyik helyi magyar szervezettől. A pontozás három fő szempont alapján történik: az egyetemi osztályzatok, a magyar közösségben végzett önkéntes munka, valamint az esszé, amelynek témáját minden évben a bizottság határozza meg.
Az ösztöndíjat a fiatalok bármire fordíthatják, legyen az tankönyv, tandíj vagy más tanulmányi költség. „A fiatalok a jövő, és az elmúlt években sok-sok fiatal kapott ösztöndíjat, akik most itt segítenek szervezni, szóval nagyon fontos kezdőpont a jövő generáció számára.” Az ösztöndíjbizottság emellett folyamatosan keresi az adományozókat, és a Chicagói Magyar Klub honlapján keresztül bárki hozzájárulhat a program fenntartásához és bővítéséhez.
„Igazán nagyon hálás vagyok erre a támogatásra, meg a szeretetre…szeretnék segíteni a magyar klubnak, hogy még jobban is tudjuk a fiatalokat támogatni (…) Az, hogy magyar vagyok ebben a külföldi világban, azt jelenti, hogy keményen meg kell dolgozni, de sosem lehet elfelejteni az otthont.” – fogalmazott a Bocskai Rádióban Stewart Cheyenne a Chicagói Magyar Klub egyik ösztöndíjasa, negyedéves neurológus hallgató.
A Bocskai Rádió riportere, Pfeifer Anita a bál elsőbálozóit, Boettcher Erikát, Marshall Alízt és és Mazzarisi Emiliát is mikrofon elé hívta. A lányok elmondták, hogy hónapokig készültek a táncra, melyet és a ruhákat, ékszereket is gondosan választották ki. A bemutatott tánc keringő volt, melyet a fiúkkal együtt gyakoroltak, és bár az elején nehézségekbe ütköztek, végül sikerült tökéletesen előadniuk. A bál hangulatát nagyon élvezték, tetszett nekik a tánc, a közösség és a rendezvényhelyszín szépsége. A fiatalok elmondták, hogy a jövőben is szívesen részt vennének a bálban, bár a szmoking és a cipők néha kényelmetlenek voltak.
Major Klára, a Borozda Néptáncegyüttes vezetője megosztotta a rádióhallgatókkal, hogy teljesen új mezőségi koreográfiával készültek az eseményre. Az idei év különleges kihívást jelentett, számukra, mivel 2025 szeptemberében a chicagói magyar szervezetek nem kaptak KCSP-ösztöndíjast. Ennek ellenére az együttes önerőből, saját tudásukkal és tapasztalatukkal hozta létre az új, ünnepi előadást. A tánccsoport vezetője külön hangsúlyozta Nt. Trufán Áront és Aradvári Lászlót, akiknek a tudása és szorgalma nélkül a koreográfia nem jöhetett volna létre.
Klára kiemelte, hogy a tánc számára a legszebb és legizgalmasabb formája a hagyományok ápolásának és megélésének. A Borozda rendszeresen fellép magyar fesztiválokon, nemzeti megemlékezéseken és nyitva áll kapjuk az érdeklődők előtt. Remélik, a jövőben is folytathatják fellépéseiket, és a közönséget további élményekkel gazdagíthatják. Meg kell hagyni, a gálabál egyébként is színvonalas programjának is kiemelkedő éke volt az együttes fellépése!
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
