Sokunknak van egy berögzült ideálja: csillogó karácsonyfa, alatta a padló telistele gyönyörűen becsomagolt ajándékokkal, és előtte áll az ideális család: mosolygós apuka és anyuka, mellettük szépen felöltözve két vagy három boldogságtól sugárzó gyermek, nevető nagyszülők, esetleg egy labrador (piros masnival a nyakán). Vár az elegánsan megterített asztal, és a tökéletesen összeállított és még tökéletesebben elkészített karácsonyi vacsora.
És ennek az ideális képnek szeretnénk minden áron megfelelni, miközben hatalmas nyomással nehezedik ránk. Na ettől készülünk ki. Van aki pszichésen, van aki fizikailag, van aki mindkét módon teljesen kimerül mire odakerül a fa elé.
Hogy miért? Ennek több oka van: 2013-at írunk, és az imént leírt “tökéletes család” kezd egyre ritkább lenni. Van aki elvált, vannak patchwork-családok, vannak diszfunkcionális, vagy szétszakadt családok, vannak akiknek külföldön vannak a gyerekei, van aki szingli, van akinek egyáltálán nincs családja, van akinek anyagi gondjai vannak. És ez magában még nem akkora baj, mert évközben egész jól kezeljük.
A Karácsonyt viszont a szívük mélyén az emberek így szeretnék eltölteni, és sokan szinte belebetegszenek a hiányérzetbe.
Mi lenne ha ezt tudomásul vennénk, és nem szeretnénk mindenáron megfelelni:
- Az ideális családmodellnek?
- A konyhamagazinok karácsonyi rovatainak?
- A társadalom – még nem egészen újraértékelt – elvárásainak?
- A lakberendezési magazinok karácsonyi fotóinak?
- A tévéreklámok és egyébb hírdetések által ránkpakolt – sokszor csak vélt – elvárásoknak?
- A családi nyomásnak?
- A saját magunk által kialakított ideális képnek?
Mi lenne ha idén máshogy állnánk neki az egésznek? Ha csak EGY elvárásnak szeretnél megfelelni, és az pedig abból áll, hogy Te és az aki esetleg melletted van, csak jól érezzétek Magatokat? Mindegy hogy hogyan, csak élvezd a pillanatot. Hogy annyit és addig csináld amíg jólesik. Készülődjél nyugodtan, de nem baj, ha nem tökéletes. Akiket szeretsz, így is értékelni fogják ha igazán szeretnek. Ha meg nem, akkor meg minek a nagy felhajtás? Egyáltálán, MIÉRT VAN AZ, HOGY SOKSZOR OLYAN EMBEREKNEK AKARUNK MINENÁRON MEGFELELNI, AKIK NEM IS IGAZÁN SZERETNEK BENNÜNKET ? Ez egy olyan kérdés, amit nem biztos, hogy csak Karácsonykor kellene feltenni magunknak…
Forrás: www.lifegarden.hu / Fert Mónika
“Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…” ennél tisztábban, egyszerűbben, tökéletesebben, nem tudom kifejezni, egyetértésemet.
További jó munkát kívánok: Zita.