Trianon sírunk nem marad! – Üzenet Dabasról és Pécsről a nemzeti összetartozás napján

Június negyedikén két magyarországi vendég csatlakozott be a Bocskai Rádió adásába, hogy a nemzet gyásznapjáról, a Trianoni békediktátum megszületéséről beszélgessenek velünk tudományos, történelmi, emberi és lelki szempontok mentén. A mai modern technológia kínálta eszközök segítségével pedig jóval könnyebb a gyakorlatban megélni az együvé tartozást, mit 103 évvel ezelőtt. A clevelandi magyarok számára Majdán János, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott történész docense tartott egy mini-előadást, és Kőszegi Zoltán, Dabas város polgármestere üdvözölte clevelandi ismeretlen barátait az éteren keresztül.

Trianonnal az a problémánk, hogy egy zsákutca. Az eseményt követő revíziós politika újra vesztes háborúba vezetett, megoldást pedig azóta, ma sem tudtunk javasolni – fogalmazott a Majdán János. A pécsi történész eloszlatott néhány tévhitet és olyan szempontokra is rávilágított, amelyeket ritkábban emlegetnek a történelemkönyvek a békeszerződés előzményeit taglaló fejezeteknél. A leggyakrabban szembejövő magyarázat Magyarország megcsonkítására az, hogy az első világháború kimenetelének idején országunk a vesztes államok közé tartozott. A tény vitathatatlan, viszont érdemes néhány egyéb részletet is ismerni. A Magyar Királyság lakossági összetétele az első világháború előtt igencsak színes volt. Mindössze 54 százalék vallotta magát a 19. század végén magyar anyanyelvűnek. Ugyanakkor ezek az évek a királyság csúcsidőszakába tartoznak: megépültek a hidak, vasútvonalak, a kisvárosok elkezdtek polgárosodni, fejlődésnek indult az oktatás. Ám ez a polgárosodás olyan jelenségeket is magával hozott, mi szerint a kisebbségekhez tartozó családok gyermekei a magyar oktatási rendszer berkeiben bejutottak egyetemekre, és a századfordulón már sok, nem magyar anyanyelvű képviselő volt. A politikusok először csak egymás között, majd a határokon átívelően kezdtek egyezkedni saját vezetői pozíciójuk kivívásának érdekében. A magyar modernizáció egyet jelentett a fejlődéssel, és azzal, hogy az államvezetés azt akarta: kisebbségei tanuljanak meg magyarul. A királyság nemzetiségeinek autonómia-törekvései ezek után érthetőnek bizonyultak, de a kéréseik teljesítésére nem volt ismert autonómia-modell, amit kölcsön lehetett volna venni a környező országokból. Majdán úr hozzátette, hogy az egyéni jogokat kollektív jogok kellett kövessék, de ez nem sikerült. Jelen volt egy erős Magyarország ellenes propaganda is, főleg Európa nyugati országaiban. A nemzetközi háttérről pedig tudjuk: a bécsi béke értelmében Európát nagyhatalmi alapon rendezték újra.

Ami a területi változásokat érinti, egy példával szemléltette a történész: csupán Romániához nagyobb terület került, mint a megmaradt Magyarország. Gazdaságát tekintve is megcsonkult, mélypontra került. Hiába maradtak meg ipari létesítmények és a minőségi feldolgozást szolgáló központok, ha maga a nyersanyag és a fontos közlekedési vonalak a határon kívül rekedtek. Amikor Apponyi Albert 1920 januárjában felszólalhatott, már valószínűleg eldőlt a magyarok ügye. Beszédében hangsúlyozta, hogy legalább az etnikai határok elvét vegyék figyelembe a határok kijelölésénél a nagyhatalmak. Mint tudjuk, a kérés nem talált értő fülekre.

Dabas polgármestere, Kőszegi Zoltán úgy véli, hogy Trianonra nem feketebetűs napként kell nézni a naptárban, hanem sebeink piszkálása helyett az energiánkat arra érdemes fordítani, hogy az összekapaszkodás lehetőségét keressük. Ez olyan kihívás, amely nem csak június negyedikén érdekes és nem csak globálisan értendő. Napról napra családunkban, szűkebb és tágabb magyar közösségünkben kell keresni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek által valósan megélhetjük az összetartozást. Úgy véli, a mai világban összetartozásról beszélni – létkérdés, hiszen nagyobbak a konfliktusok helyileg és világszerte is. Az indentitásvesztés világában érezzük, mennyire sérülékeny téma ez. Nekünk, magyaroknak fontos küldetésünk, hogy – kis nemzetként élve a világon – meghatározzuk magunkat. A nemzeti összetartozás napja nem pusztán egy távolba kiáltott üzenet, hanem feladat számunkra!

Reklám

Polgármester úr Cleveland magyarjai számára külön üzenetet is megfogalmazott: Keressék egymás társaságát, tartsák meg a közösséget, törekedjenek az együttműködésre, a szeretetre és az együtt töltött időre. Legyünk kapcsolatban egymással és ne felejtsük el, hogy az Isten segítsége nélkül mindez elképzelhetetlen.

Dorgay Zsófia