Az amerikai emigrációban 1974-ben elhunyt szerzetes nővért, a magyar Országgyűlés első női képviselőjét Budapesten, a Fiumei úti sírkertben temették el.
Újratemették az amerikai emigrációban 1974-ben elhunyt Slachta Margit szerzetes nővért, a magyar Országgyűlés első női képviselőjét kedden Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.
A szertartást vezető Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek úgy fogalmazott: Slachta Margit a keresztény szeretet eszményét „tudta és akarta nyilvánosan, cselekvő módon, szóban és tettben képviselni”. A háború alatt átgondoltan, szervezetten támogatta a szegényeket és mentette az üldözötteket, de a háború után kezdődő újabb önkényuralom embertelenségét is meglátta, és mert ellene szót emelni a parlamentben is.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében kiemelte: a mindenkori magyar állam és kormány feladata megszervezni, hogy a különböző korok és okok miatt idegen földben lévő magyarok hamvai hazakerüljenek. „Ez kötelesség, főhajtás és elégtétel” – szögezte le. A Barankovics Alapítvány kezdeményezésére a Szociális Testvérek Társasága és a Nemzeti Örökség Intézete közreműködésével november 9-én hozták Magyarországra Slachta Margit földi maradványait.
(Semjén Zsolt Facebook-oldalán több képet is posztolt az eseményről.)
Slachta Margit 1884-ben született Kassán. 1906-ban német-francia szakos polgári iskolai tanári oklevelet szerzett a kalocsai Miasszonyunk-nővérek intézetében. 1920-tól a parlament első női képviselője volt, a Keresztény Nemzeti Egység Pártjának jelöltjeként. A Tanácsköztársaság bukása után, majd a második világháborút követően is ő szervezte meg a Keresztény Női Tábort. 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát.
A parlamentben és azon kívül is harcolt az egyházi iskolák államosítása ellen. A Rákosi-diktatúra idején mentelmi jogát hosszabb-rövidebb időre többször is felfüggesztették.
1949-ben Ausztriába, majd onnan az Egyesült Államokba távozott, 1974-ben halt meg.
(Mandiner, Magyar Hírlap / MTI)
