A szabadság egyik oltárának nevezte csütörtökön a Nyergestetőt Szántó László, Csíkkozmás polgármestere. A 170 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatájának helyszínén hagyományosan minden évben csíkiak, kászoniak és háromszékiek ünneplőbe öltözve tisztelegnek a hősök előtt.
Foltokban még hó van a hegyekben, de tavaszias idő volt csütörtökön a Nyergestetőn, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik utolsó csatájának helyszínén, ahol közel ezren vettek részt a hagyományos március 15-ei ünnepségen.
A Csíki medencét a Kászonokkal összekötő országút legmagasabb pontján álló nyergestetői emlékműhöz csíki, kászoni és háromszéki megemlékezők érkeztek zászlókkal, népviseletben, mellükön kokárdákkal, de szép számmal voltak anyaországi vendégek is.
A jó hangulatot a szentkirályi Dajka Mihály tárogatós készítette elő, majd a kozmási Tuzson János fúvószenekar adta meg az alaphangot az ünnepségre, amely a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület zászlófelvonásos ceremóniájával kezdődött, a székely zászló felvonása alatt a jelenlévők elénekelték a székely himnuszt.
Az RMDSZ Csíki Területi Szervezete és a Csíkkozmás önkormányzata által szervezett megemlékezésen az ünneplőket Szántó László, Csíkkozmás polgármestere köszöntötte, aki beszédében többek között a ma is várva várt szabadságról, a száz éve tett ígéretek be nem tartásáról tett említést, majd örömmel állapította meg, hogy
jelenleg a Nyergestetőn több mint 400 kopjafa áll, és annak ellenére, hogy 2004-ben történt egy nemzetbomlasztó esemény, a kopjafák többségét az utóbbi 14 évben állították, hozták ide a Kárpát-medence mindén tájáról.
Tánczos Barna szenátor ünnepi beszédében időutazásra hívta a jelenlévőket, egyrészt a 170 évvel ezelőtti budapesti, forradalmi eseményekre, másrészt a 100 évvel ezelőtti erdélyi történesekre kalauzolva őket. Kitért a Trianon utáni megtorlásokra, és a harcot fel nem adó székelyekre emlékezett. Tánczos beszéde végén találóan állapította meg, hogy
a romániai nemzeti kisebbségek, a szászok, az ukránok, a lipovánok vagy a tatárok ma is csodálkoznak a székelyek kitartásán, azon, hogy „még ma is itt vagyunk, nem szűnt meg a székely közösség”.
A Hargita Nemzeti Székely Nép Együttes a színpaddá alakított országúton az Örökségünk című előadásából a Toborzó című jelenetet adta elő, majd Soltész Miklós, a magyar kormány egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök március 15-ei üzenetét.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint
„Nekünk, választott tisztségviselőknek, illetve az általunk vezetett intézményeknek annak tudatában kell dolgoznunk, hogy a rosszul működő és a javulás jeleit egyáltalán nem mutató román állam mellett – és sok esetben helyett – megszervezzük a közösségek életét” – fejtette ki.
A nyergestetői megemlékezés Tamás József püspök ünnepi gondolataival, közös imával és a kegyelet koszorúinak elhelyezésével zárult.
Kányádi Sándor 1965-ben írt, Nyergestető című versében olvashatjuk: „(…) Úgy haltak meg a székelyek,/ mind egy szálig, olyan bátran,/ mint az a görög háromszáz/ Termopüle szorosában./ (…)
Thermopülait elsősorban a Kr. e. 480-ban itt vívott csatáról ismerik, amelyben a görögök I. Xerxész nagy túlerőben lévő perzsa serege ellen védték a szorost két napig, amíg a hátukba nem kerültek. A szoros a sokkal erősebb ellenfél elleni hősies kitartás jelképévé vált.
