Vajon kiknek van igazuk? A franciáknak, akik nem hajlandók – ahogy ők mondják – képmutató, álszent módon megtiltani a gyerekek enyhe testi fenyítését, vagy azoknak az országoknak – köztük Magyarország –, melyek hivatalosan büntetik a nevelési célzattal kiosztott pofonokat.
Az Európa Tanács ezen a héten ismét felszólította Franciaországot, hogy záros határidőn belül emelje törvényi szintre a gyerekbántalmazás tilalmát, egyébként eljárást kezdeményez a szabadságjogokra oly büszke franciák ellen. Párizs képviselőit könnyen lehet, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé citálják, ha továbbra is ragaszkodik a gyerekek enyhe testi fenyítéséhez. A franciák többsége ugyanis azt gondolja, hogy a teljes tilalom, a totális liberalizmus (vagyis hogy gyereket csak meggyőzéssel szabad nevelni, mert a verésből eredő félelemérzet lelki sérülést okoz) tévedés. Néha igenis elcsattanhat a pofon, nagyon persze ne fájjon, nyomot ne hagyjon, de tudja már az a gyerek, hogy merre hány óra.
Érdekes vita, főleg, hogy én a mindennapokban azt tapasztalom, hogy a francia nők (középosztálytól fölfelé) sosem „jópofiznak” a gyerekeikkel. Nem tekintik őket „barátnak”, hanem a szülők iránti tiszteletre nevelik őket. A kicsikkel nem gügyögnek, a nagyokkal pedig nem „haverkodnak”.
Az “faux pas”, azaz súlyos ballépés.
Miközben Svédországtól kezdve, Ausztrián át egészen Magyarországig az európai országok sorra ratifikálják és beemelik a törvénykönyveikbe, hogy – idézve a magyar jogszabályt –„a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez”.
Eközben a franciák makacskodnak. Azt állítják, hogy már maga a törvény léte is képmutató, ettől még nem fog megváltozni semmi. De célt is téveszt, mert a megfelelő pillanatokban kiosztott pofonok hiánya csak ahhoz a féktelen neveletlenséghez vezet, amelyet nap mint nap bárki tapasztalhat a párizsi metrón, a budapesti buszokon, vagy éppen az iskolai tanórákon, ahol egyre pimaszabb a légkör.
Elég nehéz adatokat találni arról, hogy miképp is gondolkodunk mi minderről egy olyan országban, ahol a verés elméletileg tilos. Azért persze van néhány magyarországi kutatás, és az eredmények megdöbbentők. Egy felmérés tanulsága szerint például a magyarok többsége (70 százalék) egyetért a családon belüli testi fenyítéssel, sőt, 39 százalék még az iskolaival is.
Hogy a tanár elnáspángolhassa a gyereküket.
Ráadásul a testi fenyítést helyeslők többsége (54 százalék) az iskolában az „eszközök alkalmazásától” sem riadna vissza. Értsd: nádpálca és favonalzó. A magyarok 24 százaléka csak a fenékre verést hagyná, 22 százalék viszont szükség esetén még a pofont is megengedné. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar szülők szerint minél kisebb egy gyerek, annál inkább „használ” neki a verés. A többség, 51 százalék szerint ugyanis az alsó tagozatosoknak kiosztott fenyítések hatékonyabbak, mint a felső tagozatban vagy a középiskolában elcsattanó ütések.
A Franciaországban most fellángoló vita kapcsán az ottani családügyi államtitkár azt mondta, hogy ideje lenne kollektív, össznemzeti szinten erről a kérdésről elbeszélgetni.
Talán Magyarországon is.
Forrás: Frei Tamás hivatalos oldala
