Zsúfolásig megtelt a Szent Imre katolikus templom október 7-én a hagyományos szüreti bál napján. Mezei András atya a mise végén meg is dicsérte a hívőket, s kifejezte abbéli vágyát, hogy bárcsak minden vasárnap ilyen sokan jönnénk el. A mise hangulatát átjárta a közös ünneplés és a találkozás öröme, amelyhez a gitáros liturgikus énekek, valamint a szépen és kedvvel éneklő kórus is nagyban hozzájárult. Jóleső szokás itt a diaszpórában, és nemcsak a katolikusoknál, hogy az istentisztelet végén a misét celebráló pap egyesével kezet fog és köszönti a megjelenteket, még személyesebbé téve a részvételünket. Most is mindenki meghívást kapott egy kis agapéra, nemcsak azok, aki befizettek a szüreti ebédre, ami szintén szép gesztus, és alkalmat ad arra, hogy beszédbe elegyedjenek, ismerkedjenek a közösség tagjai.
A vadásztrófeákkal díszített, különös hangulatú alagsori díszteremben egy órakor vette kezdetét a mulatság. A szépen megterített asztaloknál idén kétszáztízen foglaltak helyet. Előételként ízlésesen díszített gyümölcstál, saláták és étcsokiba mártott narancshéj várta a résztvevőket, az italokat külön teremben szolgálták fel. András atya köszöntött bennünket és a vendégeket: a kilimandzsáró rendi Mary és Alice nővéreket, és a clevelandi egyházmegye helynökét, Daniel Schlegel atyát, majd a közös ima után a Cserkész Regös Csoport bemutató tánca következett. A népviseletbe öltözött négy pár lendületes tánca hamar jókedvre derítette a társaságot. Közben érkeztek a fő fogások, és felköszöntöttünk két születésnapost. Azonnal feltűnt, hogy ismerősök, önkéntes társaink segédkeznek a felszolgálásnál, olyan flottul, mintha ez lenne a hétköznapi munkájuk. Az ételkínálat is rendhagyó volt, ha mondhatom így: kevésbé “magyaros”, ám rendkívül ígéretes. Ízletes, friss és elsőosztályú volt minden, a sertésborda bakonyi módra és a csirke cordon bleu petrezselymes burgonyával, párolt rizs körettel, desszertnek a vargabéles gyümölcsöntettel. A finom falatok hatására elégedett és felszabadult volt a hangulat, amit a Harmonia zenekar muzsikálása tett még kellemesebbé. Sokan táncra is perdültek, ám ezúttal nem a mulatós, inkább a tánczenék mentek.
Érdeklődni kezdtem, hogy ki választotta és ki főzte a különleges menüt, s hamar megtudtam, hogy András atyával egyeztetve most is Juhász Edit irányításával helyben készült minden. Edit rutinos szakács, egész életében imádott főzni, később ki is tanulta a szakmát, és a Szent Imrében évtizedek óta hagyománnyá vált ünnepi összejövetelek népszerű és mindig finom ételei neki köszönhetők. Amilyen lelkesen mesélte, hogy képes otthon előre egyedül lefőzni kétszáz adagnyi gyümölcsszószt, vagy elmenni azért a túróért, ami nem kapható minden boltban, hogy az olyan legyen, amilyennek kell – ha nem kóstoltam volna is a főztjét, meggyőztek volna a kompetenciájáról. Aki pedig kóstolta, az biztosan visszatérő vendég. Később, ahogyan egy közös fotó kedvéért Edit lelkesen kommandírozta az önkéntes asszonyokat, úgy tűnt, az irányítás is a kezében van. Állandó szövetségese, Szabolcska Jutka szerint csak a fiatalok érdeklődése hiányzik, pedig jó lenne, ha ők is kivennék a részüket a szervezésből, hogy legyen kinek átadni a tradíciót.
A hozzáértő és határozott vezető pedig egy ilyen rendezvény lebonyolításához nélkülözhetetlen, hiszen most is legalább 30 önkéntes dolgozott a szüreti bál előkészítésén, ami óriási dolog, és a közösség erejéről tesz tanúbizonyságot. Nem véletlen ez az összefogás, ami Mezei atyát is dicséri, hiszen a szent imrések éveken át küzdöttek a templomukért, amelyet 2010-ben püspöki rendeletre bezártak, majd 2012-ben a vatikáni döntés értelmében újra megnyitottak. A templombezárásokról, köztük a clevelandi Szent Imre történetéről szól az a dokumentumfilm, amelyet A hit kiárusítása (Foreclosing on Faith) címmel Somogyi Viktória, a Vatikáni Rádió munkatársa és Jeff McIntyre amerikai operatőr készítettek, akik szintén részt vettek a bálon, és meséltek a film elkészüléséről és utóéletéről. Jövetelük apropója az volt, hogy előző este a Chagrin Falls-i Dokumentumfilm Fesztiválon bemutatták a filmet, amely nagy sikert aratott. Most tértek vissza először a néhány évvel ezelőtti forgatási helyszínre, és megható volt látni, ahogy elérzékenyültek a clevelandi magyarok kedves fogadtatásától és a közösség őszinte érdeklődésétől. Néhány hónap ittlét után én ezen már lassan nem csodálkozom.
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
