A Szent Imre-templom százéves falai mellett – Irishtown Bend városrészben – nagyszabású városfejlesztés indult. Park, emlékhelyek és kulturális terek születnek, amelyek egyszerre érintik az épületeket és a kulturális emlékezetet. A projekt célja, hogy a Cuyahoga folyó partján fekvő domboldal megújuljon, és a helyszín méltó módon őrizze meg az ott élt közösségek – írek, magyarok, afroamerikaiak – emlékét. Somogyi Lél történész és fia, Somogyi Ferenc kutató a clevelandi magyar közösség egy kevésbé ismert, mégis meghatározó fejezetét idézték fel a Bocskai Rádió adásában.
„A hegyoldalon, ami ott van Szent Imre előtt, réges-régen írek telepedtek le. Főleg vízen dolgozó munkások és árokásók éltek ott. Amikor javult a helyzetük, tovább költöztek, a helyükre pedig magyarok és más bevándorlók jöttek” – magyarázta Somogyi Lél. Az 1900-as évek elejére a nyugati oldalon is kialakult egy magyar közösség, amely bár kisebb volt a keletoldalinál, mégis fontos szerepet játszott a város történetében.
A templom építésének története szorosan összefonódott a környék alakulásával. 1905-ben épült az első Szent Imre-templom, 1916-ban a második, majd 1925-ben az a templom, amely ma is áll, és centenáriumi ünnepéhez közeledik. Cleveland városvezetése az említett projektben kiépíti és parkosítja a területet, és az egykori ír, magyar és afroamerikai negyedet emlékhellyé alakítja.
A kutatások során kiderült, hogy a Szent Imre egyházközség első két templomépülete mindössze néhány utcasarokra állt a mai, 1925-ben felavatott templomtól. „Ez nekünk is meglepetés volt, mert eddig azt hittük, hogy az első templom inkább belvárosi környezetből költözött át. Kiderült azonban, hogy az első három Szent Imre egymáshoz nagyon közel állt” – magyarázta Ferenc. Az első fából épült templom a Bridge utca sarkán állt, majd a közösség egy korábbi francia katolikus templomot vásárolt meg, amely a mai West Side Market parkolója helyén működött. Onnan kellett átköltözni a vasútépítések miatt a mostani helyszínre.
Az átköltözések ellenére a magyar közösség mindig kitartott a környék mellett. „Fantasztikus, hogy ilyen közel volt a három épület egymáshoz ugyanazon a környéken, és ez mutatja, hogy a magyarok tartósan akartak maradni” – hangsúlyozta Lél.
Somogyi Ferenc azt is kiemelte, hogy a nyugati oldali közösség külön sajátosságokkal bírt: „A korai clevelandi magyar települések nagy része a Felvidékről származott. Érdekes módon sokan ugyanabból a faluból, Mecenzéf nevű településről jöttek. Innen érkezett például Kundtz Tivadar is, aki nagy céget alapított Clevelandben, és rengeteg honfitársat hozott magával.” A clevelandi magyarság helyi megerősödésében nagy szerepet játszó Kundtz alapította meg a Kundtz Companyt, amely bútorkészítéssel és fafaragással foglalkozott. A gyárában 2500 ember dolgozott, akiknek mintegy 92 százalékuk magyarországi volt. Nemcsak munkát adott, hanem kulturális ügyeket is támogatott: részt vállalt például a Kossuth-szobor felállításában, vagy a Hungaria Hall létrehozásában is, ami akkoriban a város egyik legszebb közösségi és kulturális központja volt. Az 1920-as években megnyílt Hungária-házban mulatságok, cigányzenekarok, csárdásesték és közösségi rendezvények váltották egymást. A gazdasági világválság és a háborús idők azonban megnehezítették a közösségi tér fenntartását, s végül az épület a csehekhez került. A történet arra világít rá, hogy Cleveland nyugati oldalán, az írek után jelentős magyar közösség épült ki, amely templomot, munkahelyet és kulturális életet teremtett.
Több forrás is említést tesz róla, hogy a magyarság az 1930-as években már a clevelandi politikai életben is fontos szerepet töltött be. „Ugyanúgy, mint az írek korábban, a magyarok is felkapaszkodtak a ranglétrán, rendőrségi és politikai pozíciókat töltöttek be” – húzta alá Lél. A 30-as években létrejött a clevelandi kultúrkert, amely a helyi nemzetiségek bemutatkozásának egyik kiemelkedőtere volt, és a mai napig is egy különleges színfoltja a városnak.
A történelem hullámzásai ellenére a magyar közösségi élet soha nem szűnt meg. A háború után a magyarok fokozatosan kiköltöztek a belvárosból a külvárosokba, miközben a régi közösségi gócpontok – például a Buckeye-negyed – lassan elnéptelenedtek. A 70-es évektől a 90-es évek közepéig csendesebb időszak következett, majd a kétezres években újra felerősödött az identitáskeresés és a kulturális örökség ápolása.
Az egykori lakóházak helyén installációk és emlékajtók állnak majd QR-kódokkal és tájékoztató táblákkal, hogy a látogatók képet kapjanak a múlt mindennapjairól. „Azt reméljük, hogy a történetet QR-kódokon és más eszközökön keresztül is meg lehet majd ismerni” – tette hozzá Ferenc.
A park létrehozása több forrásból finanszírozódik: városi, állami és szövetségi pénzek mellett a különböző közösségek is hozzájárulnak. A Szent Imre-templom pincéjében rendszeresek az egyházközösségi gyűlések, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak. Ezeken az alkalmakon a közösség tagjai megvitathatják, miként őrizhető meg legjobban nemzetük helyi emlékezete, beleszólhatnak, hogyan jelenjenek meg történeteik az installációkon. „Ez egy olyan történelmi tanulási lehetőség, amiről nem sokat beszéltünk az utóbbi 60-70 évben. Most újra előtérbe került, hogy nemcsak egyféle magyar volt Clevelandben, hanem több közösség, több sors” – fogalmazott Lél.
A park és az emlékhely 2027–28-ra készülhet el, és a Cuyahoga partja három kultúra – az írek, magyarok és afroamerikaiak – örökségét őrző, rendezett belvárosi zöldterületté válhat. A Szent Imre-templom a fejlesztés szívében áll, ami szimbolikusan is megerősíti a magyarok jelenlétét. „Ez azt jelzi, hogy a Szent Imre a jövőben is megmarad, mint egy sziget. De az érdekes az, hogy a múltban is sziget volt” – fogalmazott Lél.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
