Aranyosi Ervin: Halottak napján ott a helyed?
Ruhátlan fák közt ballagsz csendben,
körülötted a sok kereszt.
A temető, a bús hidegben,
csak visszahúz, és nem ereszt.
És minden évben el kell jönnöd,
mióta Ő eltávozott.
A gyász díszét magadra öltöd
s halott virágaid hozod…
És szomorúan gondolsz arra:
– Milyen vidám volt, Istenem!
De nem fakadsz a közös dalra,
lám csak a szokás mit terem.
Mi lenne, hogyha nem jönnél el?
Csupán egy gyertyát gyújtanál,
s beszélgetnél az Ő lelkével,
amit nem vitt el a halál?
Tudod, a lélek halhatatlan,
csupán a helyszín változik.
Mert él, csak kicsit más alakban,
másik világhoz tartozik!
Én jól tudom, te nem miatta,
s persze nem hozzá jössz ma el!
Mit szólna az a sok mihaszna?
Halottak napján jönni kell!
Szerepjáték a külvilágnak,
elvárják, ezért vállalod.
Másává válsz a gyertya lángnak,
s szél fújja el a bánatod.
Aranyosi Ervin © 2015-11-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
