„Bízzunk Isten gondviselő szeretetében” – Dr. Baráth Béla rektori látogatása az amerikai magyar református közösségeknél

Május 18-án a clevelandi Első Magyar Református Egyház közössége különleges alkalomnak lehetett részese: Dr. Baráth Béla, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora tartott istentiszteletet a gyülekezetben. A látogatás azonban nem csupán lelki szolgálatról szólt – történelmi megemlékezés, egyházi kapcsolatok megerősítése és akadémiai együttműködések újraindítása is szerepelt a rektor úr amerikai útjának céljai között. „Ez a mostani út emlékút is, de a jövőbe tekintés jegyében tett látogatás” – mondta Baráth Béla.

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, Dr. Baráth Béla május közepén az Egyesült Államokba látogatott, és több városban – köztük Clevelandben, New Yorkban, Windsorban és Detroitban – találkozott a magyar református közösségekkel, gyülekezeti vezetőkkel, valamint egyházi és akadémiai partnerekkel.

A látogatás egyik legfontosabb apropója egy százéves évforduló volt. „Baltazár Dezső, a debreceni püspök, aki a zsinatunk lelkészi elnöke is volt, 1925-ben tett utoljára amerikai látogatást. Ennek a századik évfordulóján különösen fontosnak éreztem, hogy e történelmi esemény emléke előtt tisztelegjünk” – mondta Baráth, aki maga is kutatta Baltazár életművét doktori disszertációjában.

A rektor hangsúlyozta, hogy a múlt idézése mellett legalább ilyen fontos a jövőbe tekintés is. A koronavírus-járvány alatt sok akadémiai együttműködés megszakadt vagy lelassult, ezek újraindítása most kiemelt fontosságú cél. „Szeretnénk elérni, hogy újra legyen diákcsere, oktatói mobilitás, sőt közös képzések is az amerikai partneregyetemekkel. Ezek részben már korábban is működtek, most pedig új alapokra helyezve, bilaterális szerződésekkel erősítenénk meg őket” – fogalmazott.

Reklám

Az interjú során Baráth Béla kitért a lelkészképzés kérdésére is. Az amerikai magyar református közösségek sokszor szembesülnek azzal, hogy kevés az utánpótlás, nehéz helyben kinevelni új lelkészeket. „Ez nem csupán amerikai jelenség – a szekularizáció hatására általánossá vált, hogy kevesebb a jelentkező a teológiai pályára” – mondta a rektor. A megoldást abban látja, hogy az egyéni elhívás és a közösségi támogatás egyensúlyba kerüljön: „A gyülekezeteknek úgy kell a lelkészeikhez viszonyulni, hogy őket a hivatásukban ne elbátortalanítsák, hanem megerősítsék.”

Az anyaországi utánpótlás lehetősége kapcsán Baráth Béla óvatos derűlátással nyilatkozott: „Stabil hallgatói létszámokkal működünk, de ezek már nem olyan magasak, mint a ’90-es évek elején. Az egyháztörténetben a lelkészhiány gyakrabban volt a jellemző, mint a bőség. Ezért is fontos, hogy a meglévő kapcsolatokat megtartsuk és megerősítsük.”

A látogatás során a rektor úr több istentiszteleten is szolgált, a clevelandi igehirdetésében a – a világban zajló, még a hívő emberek lelkében is gyakran aggodalmat ébresztő események kapcsán – így szólt a gyülekezethez: „Különösen fontos megerősödni Isten gondviselő szeretetében. Ez adhat irányt és reményt a jövőnkhöz.”

A rektori látogatás tehát nem csupán hivatalos, protokolláris megbeszélések sorozata volt, hanem személyes, valós kapcsolatok újraépítése is: „Sok korábbi hallgatónk szolgál már lelkészként az amerikai magyar közösségekben. Ezeket a baráti, tanítványi kapcsolódásokat most lehetőség volt megerősíteni, és ez kölcsönösen gazdagító élmény.”

Zárszóként Baráth Béla pünkösdi üzenettel búcsúzott az amerikai magyar hallgatóságtól: „Bízzunk Isten gondviselő szeretetében, amely bennünket a jelen nehéz körülményei között is megerősít, és helyes, jó úton vezet tovább.”

Dorgay Zsófia