„Nem akarok más lenni, csak pap” – Csákai László református lelkipásztor beiktatása Detroit mellett

Május 10-én egy különleges napra ébredhettek az Allen Park-i (Detroit) református közösség tagjai: új lelkipásztort köszönthettek templomukban, aki nemcsak egy új arc, hanem egy új reménysugár is a helyi magyarság életében. Csákai László nem kevesebbet, mint a diaszpórában élő magyarok hitének és összetartásának megőrzését tűzte zászlajára. Lelkipásztor úr nyíltan, őszintén mesélt eddigi életútjáról, szolgálatáról és az új kihívásokról, melyeket a diaszpórában vállalt.

Csákai László református lelkipásztor története és gyökerei Magyarországról, Kunszentmiklósról indulnak. Itt szólította meg Isten a református gimnázium évei alatt, majd Budapesten végezte el teológiai tanulmányait. Az évek során különböző egyházi szolgálati formákban vett részt, míg végül 13 évig a Szomódi Református Egyházközség lelkipásztora volt. A gyülekezetben jelentős lelki és infrastrukturális megújulás zajlott az ő vezetésével.

Amikor megkeresték az amerikai misszió lehetőségével, nem volt könnyű a válaszadás számára, de feleségével átgondolva arra jutottak, elfogadják ezt az új kihívást Isten iránti alázatból és azzal a mély bizonyossággal, hogy Ő vezetni fogja amerikai útjukat is. Az USA-ban való szolgálatra igent mondani annyit jelent, mint igent mondani a külföldre költözésre, egy egészen új közegre és számos ismeretlen helyzetre a hétköznapi életet tekintve. „Folyamatosan az jár a fejemben: vajon mi az Isten akarata? Ez az út hová vezet minket?” – mondta, és úgy véli, pont ebben a keresésben rejlik a szolgálat esszenciája. Nem menekül a nehézségek elől, hanem szembenéz velük, mert tudja: ha az ember nem az Úr útját járja, minden összedől körülötte.

Szolgálatát egyelőre kétéves meghívás keretében kezdte meg, és úgy véli, jelenleg a közösség megerősítése a legfontosabb prioritás. Az Allen Park-i gyülekezet nem a létszámról szól, hanem a szívvel-lélekkel megélt közösségről. „A húsvéti istentiszteleten a 100 fős gyülekezetből 90-en ott voltak. Ez nemcsak szám, ez egy jelzés, egy biztatás, és egyben nagy felelősség is” – fogalmazott a református lelkész, akinek nem a gyors növekedés a célja, hanem az, hogy a gyülekezet tagjainak hite mélyüljön, a tagok megerősödjenek Krisztusban, és valódi, szeretetteljes kapcsolatok épüljenek. Olyan közösség szülessen az egyháztagokból, ahol mindenki otthonra találhat.

Reklám

Ebben a szellemben újításokat is hozott az istentiszteletekbe: például kivetített ifjúsági énekekkel szeretné elősegíteni, hogy az énekek ne csak elmormolt szavak legyenek, hanem olyan átélhető élmények, amelyek a lelket táplálják, erőt adnak a mindennapokhoz.

Maksai Ilona, a Detroit melletti református templom algondnoka elmondta, hogy az elmúlt félévben, amióta Csákai lelkipásztor úr megérkezett, növekszik a gyülekezet: „Nagyon szépen prédikál, nagyon energikus, bízom benne, hogy a fiatalságot össze tudja hozni.”

Az Allen Park-i gyülekezet az elmúlt két évben lelkipásztor nélkül működött, ebben az időszakban más felekezetek képviselői segítették őket. Csákai László ezt a nyitottságot továbbviszi: jó kapcsolatot ápol a pünkösdi, baptista és katolikus lelkipásztorokkal annak érdekében, hogy az ökumené által is megerősítsék a diaszpórában élő családokat. „Ez az egység azért fontos, mert a hit és a hagyományok őrzése csak együtt lehet sikeres.”

„Ez több volt, mint egy beiktatás” – fogalmazott Ft. Lizik Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke az ünnepi alkalom kapcsán. Szerinte ez az esemény nemcsak egy új szolgálati kezdet, hanem a diaszpórában élő magyarság összetartozásának is ünnepe volt. „Ez az ünnep az összmagyarságé. Az a tény, hogy eljöttek, hogy itt vannak, hogy testvéri szeretetben megmozdul a közösség – ez a legnagyobb öröm” – mondta a püspök, utalva arra, milyen fontos jele a jelenlét, a személyes részvétel.

Püspök úr beszédében három jelképes ajándék – a Biblia, a pecsét és a templom kulcsa – révén érzékeltette, hogy a lelkipásztor hivatása egyszerre szól szívhez, értelemhez és hithez. „A Biblia az élő víz, a pecsét a hitelesítés, a kulcs pedig nemcsak ajtót, de utat is nyit – akár a mennyország felé.”

A szolgálat azonban – figyelmeztetett Lizik püspök – nem csupán áldás, hanem komoly felelősség is. A lelkész egyszerre pásztor és szolga, akinek élete folyamatos alázatról szól. „Aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen mindenki szolgája” – idézte a Szentírás szavait a református püspök, és a következőképp szólt a beiktatott lelkészhez: „Te egy tálentumos ember vagy, de még fontosabb, hogy Isten embere maradj.” A népszerűség önmagában nem elég – mondta –, mert lehet, hogy az emberek örülnek a lelkésznek, de nem mindig örülnek annak, amit hirdet.

Csákai László számára az alázatban végzett szolgálat és a Krisztusba vetett bizalom a legfontosabb. „Nem az számít, hogy ki vagyok, hanem hogy Isten embere legyek. Szolgálok szeretettel, imádkozva, a gyülekezetért élve” – fogalmazott. Doktori kutatásai is azt segítették, hogyan legyen még hitelesebb pásztora a közösségnek, és ezt a tudást most gyakorlatban is igyekszik kamatoztatni.

„Az út nem mindig könnyű, de az Úristen segítségével és a gyülekezet imádságával erőt merítek ahhoz, hogy előre menjünk” – mondta a református lelkipásztor a beiktatási ünnepségen, ahol komoly lelki útravalót kapott. Az ünneplők a felelősség, az alázat és a világítótorony-szerep fontosságára hívták fel az új lelkipásztor figyelmét. „Nem akarok más lenni, csak pap, aki meghallgat és imádkozik” – köszönte meg a bizalmat Csákai László, aki lelki elhivatottsággal, emberi érzékenységgel, közösségépítő szándékkal és nyitottsággal kezdte meg, és kívánja folytatni amerikai szolgálatát.

Dorgay Zsófia