A hét verse

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet. A nőé: mind, mely élő és halott, úgy, amint két-kézzel megfogadhatod; a férfié; minderről egy csomó kétes bölcsesség, nagy könyv,...

Miért játszott a szíved, te szerencsétlen rombolva magad szüntelen télben, építve dalra dalt, s kifúlva kigyúlva, ésszel mérhető pontokon is túlra tudatod mért nyilalt? Hiszen te tudtad: dögbugyor a vége e pokoli...

Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra... Lecsúszott vén napunk az ég ivén: Szép úri nép, hisz ez farsangi óra, Édes, pogány, vidám...

Ime, hát megleltem hazámat, a földet, ahol nevemet hibátlanul irják fölébem, ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely. Mert nem kell (mily sajnálatos!) a háborúból visszamaradt húszfillléres, a...

Fehér fényben, fehér ruhában, Egy férfi jár előttem egyre. Vezet, vezet, kezem kezében, Föl a magányos, nagy hegyekre. Az emberarcok ködbe vesztek, Ketten vagyunk a hegyeken. Kézen fogva vezet a...

Amikor elmúlik karácsony, őrizd meg szíved melegét. Ne bámulj rabként át a rácson, szabadság költözzön beléd! Legyél szabad és élj a mában, emeld fel bátran fejedet, élj már a bőség...

Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb...

A jó Isten hozzánk sohasem szólt szebben, soha meghatóbban, mint a szeretetben. Szivünk dobogása az Isten beszéde, megérti a földnek minden nemzetsége. Minden falat, amit megfelezel mással: fölér Isten előtt egy-egy imádsággal. S mig födeled védőn hajlik...

Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. Fiának A levél, Prága városába, Örömhírt Viszen a Szomorú fogságba: „Gyermekem! Ne mozdulj Prága városából; Kiveszlek, Kiváltlak A nehéz rabságból. „Arannyal, Ezüsttel Megfizetek érted; Szívemen Hordom én A te hazatérted. „Ne mozdulj, Ne indulj, Én egyetlen árvám! Ki lesz az Én fiam Ha megejt...

Csillagmécses világánál jöttem Hozzád, Mária, Fáradt fejem lehajtani, Vigasztalás Asszonya. Hó-magányban, át az erdőn, Hold-ív vándora kísért, szél a bükkösök sorával zsoltárhangokat cserélt. Fölemelem tekintetem, keresem a fényedet, amely...

Őszi levél bágyadtan leng a fán. Kapaszkodik, maradna még talán. Az elmúlás sápadt képére ül, ereje fogy, s hitében elmerül. Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár, és...

Csend s szomorúság jellemzi e napot, mikor elcsendesedünk egy gyertyát égetünk mi magunk. Csend s szomorúság van ilyenkor bennünk, végső magányunkban talán a temetőbe is kimegyünk... Csend s szomorúság, ki irányít a temetőbe, odamegyünk a sírhoz, miben...

A bokron nedves zűrzavar, a tegnap még arany avar barna sár lett a fák alatt, férget, csigát, csirát takar, bogárpáncélt, mely széthasadt; hiába nézel szerteszét, mindent elönt a rémület, ijedt mókus...

Egy bomba robbant a szívemben: Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk! Forró szívvel, és mit se várva Egy eszme indult el velünk. Az idő ősködéből pattant, És telt vele a csillogó...