A hét verse

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!” És kártya perdül, kártya mén; Bedobta... késő visszavenni: Ez az utolsó tétemény: „Egy fiatal élet-remény.” A kártya nem „fest”, - a fiúnak Vérgyöngy izzad...

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás Teremté meg e nagy világot s...

A tölgyek alatt Szeretek pihenni, Hova el nem hat Város zaja semmi. Zöld lomb közein „Áttörve” az égbolt S a rét mezein Vegyül árny- és fényfolt. A tölgyek alatt Oly otthonos itten! Évem leapadt: Ime,...

...ó jaj jaj hozzám szakálasan és vakolatlan érnek el a csodák 2x2=4 csipkebokor nyilik ki mindenütt de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik s aki reggel elindul nem...

A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcső, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely...

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós, Az emberiségnek elhányt rongyain Komor betűkkel, mint a téli éj, Leírva áll a rettentő tanulság: "Hogy míg nyomorra milliók születnek, Néhány ezernek...

Kik csak az uccán járnak-kelnek szépséget rajta nem igen lelnek, kiváncsi szemmel rá nem tapadnak: csak egy karika, szürke karika, ólomkarika, vén templomablak. Rácsa rozsdás, kerete málló, emitt moh lepi, amott pókháló, - sütheti napfény, sötét örökre, mint világtalan, bús világtalan, agg...

Pici vagyok, nem beszél a szám, De szemem üzen: vigyázz rám! Vigyázz rám apa, engem félts, Szavak nélkül is kell, hogy érts! Ölelj meg, ha sírok, ringass! Karjaiddal óvón...

Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, búbánatból, Karcos borbul, kéj-zamatból. Inni hosszut és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint...

  Szomorúságom gyász palástját Lelkem vállaira övezvén: Fölfeszíttetem most magamat Elárult nemzetem keresztjén. Minden csapás testemre szálljon, Minden szög véres szívem fúrja, Haljak meg minden nap leszálltán, Támadjak minden reggel újra. Nem éltem...

Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: - Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint...

Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel. Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem...

Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből,...

Úgy írom néked, kisfiam, e verset, míg életemnek asszú fája korhad, minden nap egy sort, lassan és szelíden, hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. Halkabbra vált már a szívem...