A hét verse

Drága kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám! Érted halok, érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megvídító orcácskádat, Csókra termett kerek szádat Ha a számhoz szoríthatom, Zsuzsiét nem csókolgatom. Óh, hogy kótog a kebeled, Melyben szívemet...

Virrad. Szürkül a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nagy impresszionista. Ezüst ónnal szeszélyes felhőt rajzol És álmodozva...

(Márciusi Nap, nagy a te hatalmad S magyar Márciust, magyar forradalmat Nem gyújtottál ránk ezer évig mégsem: Ültünk örökkön jeges senyvedésben.) S verje meg az Isten a verejtékünket, Verje...

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg? Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám, A világ minden fényét s melegét Szórva adnám. Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat. Ibolyákkal a téli Riviérát. Vagy legalább egy-egy...

Lesznek, akik majd kinevetnek. Ti ne hallgassatok azokra. Olyanok ők, mint a cserepes Urasági kastély gyermekei: Nevetik a durvaorrú parasztot, Mikor trágyás szekerén elindul, Hogy kenyérré kovászolja a földet. És lesznek,...

Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog, érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom! Szaporodjon ez az...

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek c. művéből (regény). A regény a barátság kérdését feszegeti, szomorkásabb ugyanakkor elgondolkodtató témába belefoglalva, előadja Gáti Oszkár. https://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY

https://www.youtube.com/watch?v=1ngwZ5RVETw

Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a mult időkben fürkészni, mint a jövendőben –? Mi gondom! – áll az én hazám...

S hajnaltájon, lengõ szélben, hogy fény nyílott két nyárszemében, elébe raktak tíz szál gyertyát, hat másikat meg karikába. Közöttük anyám ott sugárzott, s kis csizmája lángot vert át. Az õsi...

Hát véget ért az út, az életjáték, Utolsó lépés csoda, kristály ajándék. Létem üveggömbje millió darabra eltörött, De amit szerettem, mit igazán szerettem– örök. Ne búcsúztass könnyes szemmel,...

Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?: Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak S életemnek csak nézői a maiak. Messziről és messzire megy ez élet S csak: élet ez, summája...

És mögéd hullanak az évek miként füttyentő golyóktól hull az emberi test s lehámlik az életről mint a kígyó bőre ó énekeld meg az időt de ne a pirosszemű madarak gubbasztó...

A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiálltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja...