Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.
Szeptember 21-én, vasárnap este 19 órakor, az arizonai temetéssel csaknem egyidőben, a Szent István Intézet méltóságteljes megemlékezésén együtt búcsúztunk a 11 nappal korábban orvul meggyilkolt Charlie Kirk keresztény-konzervatív aktivistától és egyben 31 éves, kétgyermekes édesapától. A meghitt hangulatú esemény szimbolikus helyszínen, a Szent István Bazilika főbejárati lépcsői előtt zajlott, az esti szentmiséről kiáradó, illetve máshonnan érkező több száz résztvevővel, megrendült felszólalókkal, megható zenei kísérettel, közös imával és gyertyagyújtással.
Köszöntésében Máthé Zsuzsa, az eseményt szervező intézet igazgatója Charlie Kirk hitét állította beszéde és egyúttal az egész megemlékezés középpontjába. Mint mondta, az elhunyt számára bizonyosság volt a Szent István Bazilika oromzatán is olvasható kinyilatkoztatás: „Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet”. Charlie olyan keskeny, de minden lépésnél Feléje tartó és másoknak is irányt mutató úton járt, amely sok örömmel, sikerrel, de rengeteg áldozattal és kockázattal is járt. Hangsúlyozta: határozottan, okosan, de mindig felebaráti, mosolygós szeretettel képviselte tanításainak igazságát – ott és akkor is, ahol a környezetében egészen mást gondoltak és állítottak életről, halálról, szeretetről vagy épp a teremtés törvényeiről. Mint mondta, Charlie a „nekünk ígért örök élet reményében tette fel életét arra, hogy misszionárius legyen egy hitében megrendült, összezavaradott korban”. Beszédét azzal zárta, hogy az aktivista élete példa és megerősítés kell legyen számunkra is, akik kevésbé erős hittel és kevesebb retorikai tehetséggel megáldva, de a kegyelemben reménykedve szeretnénk hitet tenni Jézus Krisztusról.
Bedő Imre, a Férfiak Klubja alapítója János evangéliumát idézve arról beszélt, milyen feladatuk van a „világosság fiainak a sötétség világában”. Az aznapi evangéliumra reflektálva („Egy szolga sem szolgálhat két úrnak”), rámutatott arra, hogy sokakat megtévesztenek a hamis próféták, akik „megváltásként más ajánlatot tesznek, alternatív életmód-divatok követésére, a szilárd értékek elvetésére, az anyagi és érzéki káprázat élvezetére biztatnak”. Ezzel szemben Charlie Kirk olyan kiválasztott „lámpás volt, amit sokan rejtettek volna véka alá”, de Isten lámpatartóra tette, hogy útmutatást nyújthasson sokunk számára. „Mi meg csak néztük ezt a lámpást a közösségi oldalak videóin, szurkoltunk, örültünk neki, vágytuk, hogy a fényen idáig elvilágítson!”, fogalmazott a felszólaló, majd hozzátette: azonban az Ige egyértelművé teszi, hogy Jézus követőiként mi vagyunk a világ világossága – mi, akik ezeket az értékeket éljük közvetítjük, továbbadjuk. Végül arra buzdította a résztvevőket, hogy vegyük át a lángot, legyünk magunk is lámpások, „sokszorozzuk meg Charlie lámpásának fényét”, hogy együtt megtörhessük a sötétség uralmát.
Az Egyesült Államokból nemrég hazatért keresztény feleségként és édesanyaként, illetve szabadúszó újságíróként magam osztottam meg nehéz érzéseimet – hiszen talán az átlagosnál jobban ismerem Charlie Kirk munkásságát, az ellentmondásos környezetet, amelyben őt gyakorlatilag kivégezték, és azt az országot, ahol manapság egyre több, fiatalokat, sőt gyermekeket célzó brutális (tömeg)gyilkosság történik. Tolmácsoltam Aczél Petra kommunikáció kutató, egyetemi tanár gondolatait, amelyek az MTVA Kossuth Rádió Napi jegyzet című sorozatában hangzottak el szeptember 12-én, a szerzőtől megszokott lényeglátással, pontossággal megfogalmazva Charlie Kirk halálának tágabb üzenetét. Felidézte: egy olyan nyilvános rendezvényen gyilkolták meg, ahol fiatalokkal vitázott értékekről, történésekről, világlátásról, felelősségről – azt üzeni: „ez a mérvű erőszak ma a világ legfejlettebb, leggazdagabb, legszabadabbnak mondott országában előfordulhat”.
Mint hangsúlyozta, Kirk egész életét, már fiatal felnőtt korától kezdve a vitára, az érvelésre, a fiatalok megszólítására tette fel. „Abban az influenszer-kultúrában, ahol akárki és bárki is próbálkozhat, ő valaki volt. Igazi, erős hang, hiteles, mára elnémíthatatlan. (…) irányította a Fordulópont elnevezésű, angolul Turning Point nevű konzervatív szemléletű ifjúsági szervezetet, beszélt és dolgozott a jobboldaliak elleni diszkrimináció leleplezéséért és a nyílt vitázás fontosságáért. Nem spórolt az energiáival.” Kiemelte: nem volt hibátlan és nem volt proféta, viszont annál inkább volt hiteles és bátor. Halála azt bizonyítja, hogy a tudatlanság és a gyűlölet végzetes lehet – ugyanakkor életpéldája arra tanít és kötelez bennünket, hogy komolyan vegyük a hitünket, a bátor tanúságtételt és a nyilvános kiállást értékeinkért, vállalva a vitát akár ellenséges környezetben is. A professzorasszony szavainak felidézése után Charlie Kirk özvegyének felszólítására hivatkozva arra kértem a jelenlévőket: ne hagyjuk feledésbe merülni gyászunkat és ezt az örökséget. Ne csak emlékezzéssel, hanem aktív cselekvéssel vigyük tovább a lángot: merjük megvallani hitünket, tanúságot tenni, vitázni, csatlakozzunk keresztény közösségekhez vagy akár indítsunk új szerveződéseket – így adhatunk értelmet ennek a látszólag értelmetlen halálnak, és így védhetjük meg saját, magyar aktivistáinkat és a jövő nemzedékét az ehhez hasonló tragédiáktól Magyarországon.
Móczár Gábor a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója angolul is üdvözölte a jelenlévőket, majd hangsúlyozta: Charlie Kirk sorsa nem csupán egyéni, hanem a keresztény-konzervatív közösség közös öröksége, amelyből erőt kell merítenünk, és akinek halála egy valódi fordulópont. Kiemelte: „miközben rohan mellettünk a történelem, vajon látjuk-e, mikor avatkozik közbe a Gondviselés”. Hitünk bátor és nyílt felvállalására buzdított, megemlítve azt is, hogy Charlie Kirk kiemelkedő pro-life magzati életvédő volt, aki nyílt párbeszédeiben és egyetemi fórumain „angyali türelemmel, mégis következetes határozottsággal igyekezett meggyőzni a fiatalokat a megfogant emberi élet szentségéről és védelméről, a gyermekek felvállalásáról”.
Teleki Béla, a CitizenGo igazgatója személyes, ugyanakkor harcos hangvételű felszólalásában megvallotta: Charlie Kirk példaként áll előtte, mert „hűséges volt a hitéhez, erényes volt életében, hajlíthatatlan a családi értékek védelmében”. Mint fogalmazott, vértanúként, az igazság mártírjaként emlékezik rá. A gyűlölködő reakciókra hivatkozva figyelmeztetett: 2025-ben azért provokatív kiállni a normalitásért, mert „az igazság kimondása mindig botrány a hazugság világában”. Emlékeztetett arra, hogy a CitizenGO közössége ismeri ennek a valóságát, hiszen egyes kollégáit a hatóságok zaklatták, bíróság elé hurcolták, őt és öt másik társát pedig törvénytelen módon tartóztattak le a „keresztényeket megalázó” párizsi olimpia alatt. Hozzátette: Krisztushívőként tudjuk, hogy az üldözés nem szégyen, a halál nem vereség, és hinnünk kell, hogy Charlie Kirk nem halt meg hiába. Mint hangsúlyozta, világszerte fiatalok ezrei szólalnak fel – folytatják Charlie küldetését, aki párbeszédre hívta az egyetemistákat, tehát az ő munkája halálával nem szűnt meg, hanem új lendülettel, új szintre emelkedett. Ő is azzal a felhívással zárta beszédét, hogy Magyarországon is ilyen bátor kiállásra van szükség, a keresztény- és természetellenes ideológiáikkal szemben nekünk is fel kell emelnünk a szavunkat, folytatni Charlie Kirk harcát az ifjúság lelkéért, a közélet megtisztításáért, mert „ebben a küzdelemben most jött el az igazán döntő pillanat”. Javasolta, hogy a törvényhozás is méltóképpen emlékezzen meg Charlie Kirk életéről és áldozatáról.
Végül két piarista diák, Ókovács Julianna és Kotsis Bendegúz személyes búcsúja következett. Megható módon, személyes történetekkel, bölcsen és összeszedetten fogalmazták meg, mit jelent számukra Charlie Kirk rövid, de tartalmas élete és tragikus halála: a keresztény hit bátor vállalása nem kockázatmentes, mégsem szabad félni szembenézni a világ kihívásaival – akkor sem, ha nem minden barátunk ért vagy követ minket ezen a rögös úton.
Az est folyamán többször megszólalt a Műegyetemi Katolikus Közösség zenekara, zenei szolgálatával még ünnepélyesebbé téve a közös megemlékezést és lehetőséget nyútjva egy mélyebb, imádságosabb együttlétre. Az est végén pedig a résztvevők a Miatyánk együttes elmondását követően mécseseiket egy közös gyertyáról meggyújtva és azokat Charlie Kirk kihelyezett fényképe elé téve üzenték: a meggyilkolt keresztény aktivista általa is hordozott fényt ők maguk is továbbviszik!
Ahogy az ezzel párhuzamosan zajló, történelmi fontosságú, „temetési-csúcsokat” döntő, szintén nagyon személyes hangulatú, meglepően őszinte tanúságtételeket sorjázó, egyesek szerint minden idők „legnagyobb evangelizációs eseményének” számító arizonai temetés, úgy a Bazilika előtti megemlékezés sem csupán közös gyász volt, hanem a keresztények közös hitvallása, maguk és egymás megerősítése a jövőt illetően. Annak nyilvános elismerése, hogy Charlie Kirk munkássága és halála arra hív minket, hogy bármennyire kockázatos, vagy akár végzetes, merjünk hitünkért bátran kiállni, arról vitázni, és azt ne csak otthon és egyedül, hanem nyilvánosan kiállva és közösséget építve, közös nagy lámpásként világítva tegyük e zavaros, sötét világban. Az a tény pedig, hogy 11 nappal a tragédia után Erika Kirk a világ előtt – a megemlékezést több mint 100 millióan követték –, megbocsátott férje gyilkosának, arra emlékeztet minket, hogy a kiállás és vita hevében se feledjük: keresztényként a legnagyobb eszközünk mégiscsak a szeretet és a megbocsátás.
Antal-Ferencz Ildikó
Az alábbi videó bepillantást nyújt a Szent István Bazilika előtt tartott megemlékezésbe, ahol a budapesti lakosok Charlie Kirk halálára emlékeznek:
Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.
A képeket a Szent István Intézet engedélyével publikáltuk.
