Mindenkinek van egy Kassája. Mindenkinek van egy szívéhez közel álló város, ahonnan a gyökerei erednek. Kinek Erdélyből, Kolozsvárról, Székelyföldről; kinek Magyarországról, Budapestről, Debrecenből, valakinek éppen Felvidékről, Délvidékről vagy Kárpátaljáról. Ezek a mi gyökereink. Ezekből rakódik össze a clevelandi magyarság: a hozott értékekből, emlékekből és kulturális kötődésekből. Alábbi beszámolónkban Csajka Tamás nyári riportjaiból szemléztünk. Olyan felvidéki és anyaországi emberekkel beszélgetett, akik kapcsolódnak SZMCS-hez, és olyanokkal, akik Clevelandből őriznek emlékeket. A riportok fő kérdése: Miben hasonlít, és miben különbözik a felvidéken működő cserkészet a KMCSSZ programjaitól?
.
A mellétei cserkésztáborában Svajcer Antónia táborparancsnok állt Csajka Tamás kamerája elé. Szepsi, Szőgyén, Kassa és Köbölkút cserkészcsapatainak tagjai, csaknem száz cserkész táborozott együtt a Kelet-Gömörben. Mivel elég vezető nem áll rendelkezésükre, úgy vezették be, hogy közös táborba érkeznek a kis- és nagycserkészek, egyszerűen a kisebbek négy nap után hazamennek. Ez természetesen egy jól átgondolt, összehangolt programot kíván a szervezőktől. Amit bizton állíthatunk: kicsik és nagyok egyaránt nagyon élvezik a dalolást és a kézműves foglalkozást. Ez a két tevékenység máris összekovácsolja őket. Kassa és Szepsi cserkészetéről már sokat tudhatnak a Bocskai Rádió hallgatói, ezért Antónia Köbölkútról és Szőgyénről mesélt bővebben. A két település Esztergom és Érsekújvár között fekszik. Magyar többségű falvak, Szőgyén körülbelül 2000 főt számlál és 64 tagú cserkészcsapattal büszkélkedhet. Köbölkút Szőgyén szomszédja, kisebb lakossággal és értelemszerűen, kisebb csapattal. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (SZMCS) prioritása, hogy a kis közösségekben is legyenek cserkészek. Az említett két település esete is példázza, hogy a SZMCS sikerrel végzi munkáját.
A kassai 17. számú II. Rákóczi Ferenc Cserkészcsapat segédtisztjével, Konkoly Dániellel szintén a mellékei cserkésztáborban találkozott Csajka Tamás. Dániel elmondta, hogy a SZMCS legnagyobb szövetségi rendezvénye az országos métabajnokság, ahol minden nagy csapat részt vesz. A kelet- és nyugat-szlovákiai cserkészeket összetartó egyéb programok a vezetőképző táborok, ahová Szlovákia legkülönbözőbb pontjairól érkeznek kiképzők és jelöltek. A különböző közeghez tartozó emberek együvé tartozását tapasztalta meg Dániel tizenhat éves korában, a 2015-ös Jubi táborban is. Fillmore-ból életreszóló élményekkel, és olyan baráti kapcsolatokkal tért haza, amelyekért mai napig hálás.
Kukoricás Bence a kassai 17. számú II. Rákóczi Ferenc Cserkészcsapat segédtisztje, az ingjén neki is ott díszeleg a 2015-ös Jubi tábor jelvénye. Amikor nosztalgiázásra hívta Csajka Tamás, rögtön arra asszociált, hogy a nemzetközi táborokhoz képest a magyar nagytáborban sokkal nagyobb hangsúlyt kap a keretmese és a magyar kultúra. Különös tapasztalás volt számára hallani az ausztráliai, németországi vagy amerikai cserkészbarátainak magyar szóhasználatát.
Szendi Tünde, a kürti 22. számú Majer István cserkészcsapat segédtisztje. Kürt az Érsekújvárosi járásban terül el. Tudni kell, hogy a SZMCS-nek erős vízi cserkész hagyományai vannak. Talán nem véletlen, hogy Tünde több kiemelkedő cserkész-élménye is a vízhez kötődik. Történt ugyanis, hogy 2009-ben vízi Vezetőképző Táborban járt, onnantól kezdve rabul ejtette az evezés, és igyekezett belecsempészni a vízi cserkész hagyományt a szlovákiai magyar cserkészek életébe. Néhány évvel később – a KMCSSZ jóvoltából – 2014-ben az Egyesült Államokban töltötte a nyarat. Szívesen emlékszik arra a bostoni tutajtúrára, amikor Vámos Istvánék ötletes találmányaival eveztek a Connecticut folyón. Úgy véli, a legnagyobb hasonlóság a diaszpóra és a kárpát-medencei cserkészetben az a lelkület és a lelkesedés. Azt látta az amerikai magyar közösség cserkészeinél, hogy minden erőt és energiát beletesznek abba, hogy fantasztikus programokat hozzanak létre. Szűkebb lehetőségekkel, más természeti adottságokkal, de pont ezekkel a jelzőkkel lehetne leírni a szlovákiai szórványban működő cserkészmozgalmat is.
Malomsoki (Fencik) Veronika a kassai cserkészek csapatában nőtt fel és volt vezető, jelenleg már Budapesten él. A cserkészet iránti vonzalma bátyjától ered, az ő nyomdokaiba szeretett volna azzal lépni, hogy beáll a cserkészetbe. Ő volt az első ösztöndíjas, aki a Kárpát-medencei ösztöndíjjal utazott ki Fillmore-ba. 2006 és 2007 nyarát is az amerikai élmények határozták meg a lány életében. Az utazás nagyon jókor jött az életében, hiszen egy olyan időszakban történt, amikor kereste a helyét a szövetségben. Abból a lendületből, amit az amerikai cserkész közösségtől kapott, még sok évig táplálkozott. Mára már nem tartja a kapcsolatot a csapattal, de szövetségi szinten – főleg rendezvényszervezésben – továbbra is aktív. Nagyon fontos az, hogy jöjjünk, menjünk, meghalljuk egymás tapasztalatait, és barátságokat építsünk – fogalmazott Veronika.
A clevelandi 34. számú Zrínyi Ilona leány-cserkészcsapat parancsnokával, Slattery Krisztával is beszélgettünk a lányok fillmore-i csapattáboráról. Csapatuk névadójáról, Zrínyi Ilonáról szólt a keretmese, hogy a lányok még többet megtudjanak a történelmi hősnő életéről és koráról. Kriszta úgy látja, hogy a mai ifjúságnak számára nagyon szükséges az, hogy lássanak példaképeket maguk előtt. Zrínyi Ilona nem ijedt meg a nagy kihívásoktól, és ez példát állít a cserkészeknek is. A csapattábor végeztével egyből Kassára utaztak, hogy személyesen is megtekinthessék Zrínyi Ilona sírját a kassai Dómban, és koszorút helyezzenek el a történelmi emlékhelyen. A felvidéki kirándulás nem múlhatott el anélkül, hogy ne látogatták volna meg a kassai csapattábor tagjait. A tábor utolsó estéjén közösen ülték körbe együtt az SZMCS-vel. Kriszta is egyetért abban, hogy sokkal több a közös annál, mint ami szétválaszt. Apró morzsákban tér el a Kárpát-medencében zajló cserkész munka az amerikaitól, de az értékrend és az elhivatottság ugyanaz!
Csajka Tesza a nyár folyamán részt vett a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség Segédőrsvezető táborában (SÖV). Ez a tábor a KMCSSZ Dobó táborára hasonlít, egy őrsvezető előkészítő tábor. Az élményeiről Pásztor Orsolya, KCSP ösztöndíjas kérdezte őt. Teszát már az SZMCS-hez szoros családi szál fűzi a cserkészethez: édesapja Kassáról származik, a nagybátyja pedig az első SÖV tábor vezetője volt.
Az említett tábor kerettörténete Zrínyi Ilona körül forgott. Egészen pontosan Zrínyi Ilona új századát kellett a cserkészeknek a hét folyamán kiképezni. A hangsúly a gyakorlati cserkész képzésen volt, sokat tanultak gyógynövényekről, a természetről, az állatvilágról, de olyan praktikus dolgokról is, mint az építkezés, tűzrakás. Tesza személyes kedvencei közé azok a programok tartoznak, ahol csomózni kell, lehet árkot ásni, kerítést vagy kaput építeni. Szerinte az a legjobb érzés, ha valaki elő tud állítani valami hasznos dolgot csupán fából és kötélből. A tábor vizsgával zárult, amelynek sikerességéhez szükség volt egy nagy portyára és jó őrsi szellemre is. A mókát kissé beárnyékolta, hogy covid-fertőzés miatt félbeszakadt a képzés, ám azóta – egy kellemes őszi záróhétvégén – pótolták a kimaradt programot.
Tesza úgy látja, hogy csupán apróságokban különbözik a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség tábora a Külföldi Magyar Cserkészszövetség programjától. Egy-egy népdalt más dallammal, más versszakkal ismernek, vagy éppen másképp megy a tábori mosogatás rendje. De ezek olyan jelentéktelen dolgok, amelyek nem számítanak. A mozgalom lényege és a tábor szelleme – ugyanaz!
A vezetőképzőn kívül Tesza még egy családos táborban is részt vett. A program olyan cserkészek számára volt meghirdetve, akik szeretnének aktívak lenni, de már az apai és anyai teendőik miatt nem feltétlen van rá lehetőségük. Volt kötött napirend és sorakozás, de – tekintettel az egészen kicsi gyermekekre – a tábor felépítése és a körülmények kényelmesebbek voltak a szokásosnál. Például volt lehetőség benti alvásra, főzésre és zuhanyzásra is. A családok az “őrsök” és a szülők az “őrsvezetők”, a gyerekek pedig mind a résztvevő kategóriába kerültek. Mivel Tesza volt a második legidősebb a résztvevők között, ezért a fő feladata a kisebbek bébiszittelése volt. Tesza számára azért marad különösen kedves emlék ez a tábor, mert édesapja legjobb barátaival, valamint a család barátainak gyermekeivel tudott minőségi időt tölteni.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
