Mészárosné Dr. Vareska Andrea cserkész múltjáról beszélgettünk
1976 és 1982 között a 33. számú Szilágyi Erzsébet leánycserkészcsapat parancsnoka volt, de cserkész-pályafutása nem merül ki ennyiben. Különösen ért a kiscserkészekhez, vezetőtársaival sokat dolgoztak a nekik szóló módszertan kidolgozásán. Otthonról hozta alapvető érdeklődését a cserkész közösség felé, ami azóta sem lankadt. Jelenleg a Külföldi Magyar Cserkészszövetség aktív munkatársa. Mészárosné Dr. Vareska Andrea a mai cserkész életet virulónak és tevékenynek látja. Interjúnkból kiderül, hogy sokéves tapasztalataira alapozva mit tanácsol a mai csapatparancsnokoknak.
(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)
1950 decemberében érkeztek a szülei Németországból. Édesapja azért került Virginiába, mert Amerikában is orvosként szeretett volna praktizálni. Andrea 1951-ben született Virginia államban, 1957-be költöztek Clevelandba. Édesapjának a koreai háborúba azért nem kellett bevonulnia, mert akkoriban két megye patológusa volt, és felettesei kérvényezték az otthonmaradását.
Igazi cserkészcsaládról beszélünk, az édesapa részt vett külföldi cserkészprogramokon, vezetőképző-táborokban, a 22-es számú csapat vezetője és édesanyja készítette fel a lányokat a VK magyarságismereti vizsgákra.
Andreának vannak olyan gyermekkori emlékei, amelyekre úgy tekint, mintha csak tegnap történtek volna. Ilyen az a nap is, amikor 1958-ban először ment cserkészetre a Szent István Klubba. Az akkori csapatparancsnok, Huszár Ági felkarolta és bevezette a közösségbe. Az első őrsi alkalmak minden részletére emlékszik: mit játszottak, mit viseltek a foglalkozásokon. Ma is szívesen felidézi, hogyan énekelt a csapat (több mint negyven főt) egy szívvel és lelkesedéssel magyar dalokat. A 33. számú Szilágyi Erzsébet leány cserkészcsapatnál tett fogadalmat. Az első táborra pedig 1961-ben volt, mind a négy csapat számára egyszerre. A szervezők különösen ügyeltek arra, hogy a kelet- és nyugatoldali résztvevők keveredjenek, barátkozzanak egymással. Konyha híján nagy kondérokban főztek, megvolt a hangulata.
1967-ben továbblépett, és elment segédtiszti táborba Filmore-ba. Meghatározó élménye életének az ottani fogadalomtétel. Felmerült a gondolat, hogy az óvodáskorú, négy-ötéves gyermekek is hadd jöjjenek foglalkozásra testvéreikkel. Így Andrea kapta meg a Kisdobos névvel ellátott, 50 főre növekvő óvodás korú rajt a 14. számú fiúcsapatban. A Szent Imre templom pincéjében találkoztak péntekenként, a kedvenc szórakozásuk a bábszínház volt. Nagyon jó döntésnek bizonyult a kicsik bevonása, hiszen biztosítva lett az utánpótlás. Andrea kiscserkész-vezetőként szívén viselte, hogy kialakítsák a kiscserkészek programját Clevelandben.
1982-ig volt csapatparancsnok. A lányokkal, csak vagány őrsöket és táborokat tud megemlíteni velük kapcsolatban. A szülők is hozzátettek a sikerhez rengeteg ötlettel és segítséggel. Sokszor jelentkeztek, hogy nem túl nagy magyar szókinccsel rendelkező gyermeküket beírassák cserkészetre. A különböző generációk összejöttek, a régiek barátságosabbak lettek az újakkal, jól képzett csapat volt. De a fiúkkal is kiváló kapcsolatot ápoltak, táboroztak és kirándultak együtt. Andreának az tetszett legjobban, hogy rendszeresen és együttműködve gyűléseztek, ami megkönnyítette mindenki életét. Nem csodálkozik azon, hogy van még cserkészet: „Ha a csapat és a cserkész közösség tárt karokkal és nyíltan fogadja őket, akkor bejönnek a cserkészetbe, és van utánpótlás. Tény, hogy kevesebben vagyunk, de ügyesen cserkészkednek a covid-helyzetben. Le a kalappal a vezetők előtt.” Korábbi interjúalanyainkhoz hasonlóan, ő is felhívta a figyelmet, hogy a magyar nyelv és kultúra megőrzésének a kulcsa a cserkészeknél és a magyar iskola oktatóinál van. Rengeteget tudnak segíteni a szülőknek a nemzeti nevelésben, mivel a gyerekek életében ezen kívül a játék nyelve az angol. “A 10 cserkésztörvény, az emberi együttlét, és az, hogy viszonyulunk egymáshoz, az talán a legfontosabb: a jellemnevelés, amit egy közösségben tudunk adni egymásnak”
Ugyanazokkal a kihívásokkal állnak szemben a szülők és a csapatparancsnokok ma, mint a 70-80-as években. Akkor is foglalkozni kellett a lustábbakkal és kevésbé rátertmetekkel, ami nem könnyű. Ugyanúgy fennáll a magyar nyelv elvesztésének veszélye, és látható, hogy a technológia mindennapjainkba való beférkőzése és a közösségi média térhódítása után másképp kommunikálnak a mai fiatalok. A cserkészet az egyetlen, ami elrángatja a gyerekeket a számítógép elől és a közösségbe, természetbe csalogatja őket. Nem utolsó sorban értékes, életre szóló barátságok köttetnek cserkész körökben.
Andrea a Külföldi Magyar Cserkész Szövetségen belül is vállalt pozíciót: több éven keresztül a kiscserkész örsvezetőképző táborokért volt felelős. A KMCSSZ általánosságban hasonló gondokkal küzd, mint a helyi csapatok. Plusz egy nehézség számukra, hogy külföldön a befogadó kultúra, a hitre és vallásra való nyitottság nem ugyanaz, minden földrészen vagy országban.
Beszélgetőpartnerünk a legkedvesebb tábori élményére gondolkodás nélkül rávágta, hogy az 1989-es Pax Ting tábor az. A béketábor neve arról az egyetlen leánycserkész világtalálkozóról kapta nevét, ami 1939 nyarán volt Gödöllőn. A tábor tervezése Clevelandben történt, Magyarországról is jött néhány vezető, aki részt vett anno 1939-ben. Közel egy éves előkészítő munka után fantasztikus leánytábort hoztak létre Filmore-ban.
“A parancsnokok legyenek türelmesek, alakítsanak ki jó viszonyt a szülőkkel és a vezetőikkel. Ha ez sikerül, minden más is menni fog!” – tanácsolta végezetül interjúalanyunk.
Dorgay Zsófia
Kárpátalja
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
