Október 8-án a Chagrin Falls dokumentumfilm fesztiválon láthatta a közönség először a Memory Project címet viselő dokumentumfilmet. Az ötevenhatosokat megszólaltató alkotás hátborzongatóan hiteles. A megszólalók mély őszinteséggel osztják meg emlékeiket, amelyek bizonyos értelemben sokunk családjának közös emlékei. Az alkotás nem lenne teljes eredeti források nélkül, megszólaltattuk azt a hölgyet, aki a legtöbbet tud mesélni a bejátszott fényképekről. 

(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

 

Karkus Erzsébetet nem csupán azért kerestük fel, mert az ő szülei is 56’-os menekültek voltak, hanem azért, mert az édesapja készítette el anno azt a fotót, ami a Memory Project plakátja lett. A magát amerikai magyarként defíniáló ügyvéd Kaliforniában született, jelenleg emigrációs ügyekkel foglalkozik New York-ban. Rendkívül különösnek érdekesnek látja a párhuzamot a szülei sorsa és a saját élete között.

Társadalmi célú reklám:


A családjuk Budapesten élt, édesapja egyébként Tótkomlóson született. A férfi az egyik budapesti színház sofőrje volt, akkor is ott volt, amikor a forradalom elkezdődött. Családjuk a “politikailag megbízhatlan” bélyeget viselte, a regnáló hatalom ragasztotta rájuk. Ez az édesapa személyes dokumentumaiba volt rögzítve. Erzsébet apja hiába rendelkezett egyetemi diplomával, a kereskedelmi képesítésével nem is álmodhatott karriert magának. Sofőrként nagyon sokféle emberrel találkozott, sok mindent hallott. A forradalom kitörésével a színházi busz vörös keresztet kapott, onnantól kezdve vidékről hozott ételt és alapszükségleteket fuvaroztak a rászorulóknak, a harcban megsérült embereknek. A vidékiek hiába voltak szegények, minden terményüket és élelmüket szeretettel adták, hiszen csak ezzel tudták támogatni a pesti felkelőket, a közös nemzeti ügyet. 

Interjúalanyunk emlékezett arra, hogy édesapja készített fényképeket 1956-ban az utcán, de sajnos csak édesapja halála után találkozott először a fotókkal. Csak találgatni tud, hogy hol lehetettek előhívva a fényképek. Bizonyára Bécsben, vagy pedig már Amerikában, hiszen otthon túl kockázatos lépés lett volna. Erzsébetet szomorúsággal tölti el, hogy egykor nem értékelte eléggé édesapja történeteit, egészen fiatalon nem gondolkozott el a történtek jelentőségén. Most már nagyon bánja, hogy sosem került rögzítésre az, amit az édesapja mesélt. 

A Memory Projekt premierje rendkívül meghatotta. Büszke arra, hogy édesapja értékes forrásokkal járult hozzá a filmhez, és a felvételeit a családon kívül nagy publikum láthatja. Az 1956-os történet vitathatatlanul szomorú, sokak családtagjai vesztek oda a szabadságért, Erzsébet számára mégis öröm, hogy apja kincsei nem maradtak bezárva otthon egy poros fotóalbumba. A lány maga is fotóz, apukája képeit művészi szempontból kiválóan megkomponáltnak tartja. 

A Memory Project kaliforniai filmvetítésére szeretné meginvitálni amerikai barátait, hogy elmesélhesse nekik, hogy az ötvenhatosok példája ma is benne van a napjainkban. Véleménye szerint a magyarok történetéhez hasonló lesz azoknak a politikai menekült családoknak a története, akik most Afganisztánból menekülve keresnek új hazát az Egyesült Államok valamelyik szegletében. A menekülés rengeteg ember életének a része fontos erről mesélni – folytatta az ügyvéd. Saját bevallása szerint nem választott könnyű szakmát magának. Ügyfeleit gyakran arra biztatja, hogy higgyenek abban, hogy jobb élet vár rájuk, ne adják fel.

Dorgay Zsófia
Kárpátalja

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

Kárpátalján születettem, jelenleg is itt élek. Igyekszem aktív és hasznos tagja lenni a közösségemnek. Hamar felismertem a kisebbségi életben rejlő értékeket és előnyöket. Az írást még gimnáziumban elkezdtem, majd az egyetemi magyar diákszervezet sajtósa voltam. A Bocskai Rádióval egészen friss a kapcsolatom. Boldog vagyok, hogy cikkeimmel segíthetem a munkájukat.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.