2025. október 3-án majdnem ötven év után egyik pillanatról a másikra megváltozott a clevelandi WCSB 89.3 FM élete. A Cleveland State University vezetősége bejelentette, hogy az állomás működtetését az Ideastream Public Media veszi át, az új formátum pedig 24 órás jazz lesz, JazzNEO néven. A döntés értelmében megszűnt az összes korábbi diák- és közösségi műsor – köztük a clevelandi magyar közösség számára különösen fontos Hungarian Hour (Cleveland Hungarian Hour) is.
Meghívtuk a Bocskai Rádió stúdiójába a Hungarian Hour egykori szerkesztőit, Elizabeth Papp Taylort, Walt Mahovlichet és Robert (Bob) Kitát, hogy felidézzük a műsor történetét, beszéljünk a váratlan bezárás körülményeiről, és arról, mit jelent mindez a clevelandi magyarság számára. Az alábbiakban az interjú alapján foglaljuk össze a történetet.
A WCSB szerepe – egyetemi rádióból jazz adó?
A WCSB 89.3 FM évtizedeken át a Cleveland State University rádiója volt. Egy különleges hely, ahol alternatív zenék, kreatív műsorok és a város soknemzetiségű közösségei kaptak megszólalási lehetőséget. A folyosókon és a stúdiókban egymást váltották a latin-amerikai, német, szlovén, lengyel, arab és – természetesen – magyar műsorok. A WCSB valódi lenyomata volt Cleveland sokszínű valóságának.
Szombat délelőttönként (11 am – 12:30 pm) – Hungarian Hour keretein belül – magyar muzsika, közösségi információk, egyházi hírek és egyéb történetek szóltak a keverőpult mögül. Ahogy az egyik volt szerkesztő fogalmazott: Ha valaki szombat délelőtt magyar zenét akart hallgatni Clevelandben, tudta, hova kell tekerni a rádiót. Ez egy biztos pont volt az életükben. A 2025-ös döntéssel ez a biztos pont egyik napról a másikra eltűnt az éterből.
A WCSB működési formája is különlegessé tette az állomást. Egyetemi rádióként non-profit módon működött, klasszikus reklámblokkok nélkül. Nem a reklámbevételek határozták meg a műsorstruktúrát, hanem az, hogy a diákok és az önkéntesek milyen tartalmat tartottak érdekesnek. A Hungarian Hour szerkesztői és műsorvezetői teljesen önkéntes munkában készítették az adásokat: munka, családi élet és egyéb elfoglaltságok mellé szorították be a szerkesztést, felkészülést, felvételeket. Ahogy az interjúban elhangzik: mindezt „nem fizetésért, hanem a magyar közösségért és a közös örökségért” tették.
Magyar rádiózás Clevelandben – tágabb perspektívákban
Fontos látni, hogy a WCSB műsora egy nagyobb történet része. Cleveland és környéke évtizedek óta az észak-amerikai magyar rádiózás egyik központja. Már az 1960-as évektől léteztek magyar műsorok a város első nemzetiségi állomásán, a WZAK-on, ahol akár tizenhét nyelven sugároztak programokat. Később a közszolgálati frekvenciákon is megjelentek magyar adások: a Kapossy család által készített műsor például évtizedeken át kísérte a helyi magyarság mindennapjait, ma pedig az Ideastream rendszerében, HD-csatornán hallható.
Ehhez a hagyományhoz kapcsolódik az 1984-ben indult Bocskai Rádió is a WJCU 88.7 FM-en, amely a clevelandi magyarok hangjaként szolgál vasárnap délutánonként. És ebben a sorban állt ott a WCSB Hungarian Hour című műsora, amely szombatonként kínált magyar tartalmat a hallgatóknak.
Fontos megjegyezni, hogy a WCSB-n futó Hungarian Hour már angol nyelvű adás volt, de mindig magyar témákról szólt. A műsor készítői tudatosan döntöttek így, mert – ahogy az interjúban is elhangzik – sok amerikai magyar „az évtizedek során elveszítette a magyar nyelv folyékony használatának képességét”, mégis erősen magyarnak vallja magát, és ragaszkodik a magyar örökségéhez. Az angol nyelvű, de magyar tartalmú műsor hidat jelentett azok számára, akik nem beszélték már jól a nyelvet, mégis szerették volna követni a clevelandi magyar közösség életét, híreit, ünnepeit. A WCSB bezárása ezért nem csupán egy műsor végét jelenti, hanem egy fontos láncszem kiesését a clevelandi magyar rádiózás történetéből.
Emberek a mikrofon mögött – a Hungarian Hour szerkesztői 1988-tól napjainkig
A WCSB Hungarian Hour története valójában 1988-ban kezdődött. Abban az évben ugyanis egy másik clevelandi közszolgálati rádióállomásról hirtelen levették a nemzetiségi műsorokat, a szerkesztőket pedig egyszerűen kizárták a stúdióból. A clevelandi magyarok hirtelen otthon nélkül maradtak az éterben. Ekkor nyitotta meg kapuit a Cleveland State University egyetemi rádiója, a WCSB a kisebbségi programok előtt: itt kapott új otthont a magyar műsor is, amelyből később a Hungarian Hour kinőtte magát.
A clevelandi magyar rádiózás WCSB-s korszakának gyökereinél ott áll az a név, amely a város magyar közéletében máig fogalom: Kathy Kapossy. Emíliaként született, családi és hivatalos iratokban Emily/Emilia Kapossy, később férje után Palasics Emily néven is szerepelt, rádiós munkásságában azonban mindenki Kathy Kapossyként ismerte. Az 1956-os forradalom után, családjával együtt, menekültként érkezett Clevelandbe, és hamar a helyi magyarság egyik legismertebb hangjává vált. Évtizedeken át készített kétnyelvű magyar rádióműsorokat a város közszolgálati és nemzetiségi csatornáin; küldetésének tekintette, hogy tájékoztassa és összefogja a magyar közösséget, bemutassa az itteni magyarok kulturális, oktatási és társadalmi eseményeit. Nem véletlen, hogy az Ohio Women’s Hall of Fame is kiemeli: Kathy a Nationality Broadcasters Association egyik alapító tagja volt, a clevelandi nemzetiségi rádiósok egyik mozgatórugója.
A clevelandi magyarok emlékezetében Kathy Kapossy „Cleveland magyar rádiós hangja” volt, több mint negyven éven keresztül. Nemcsak műsorvezetőként, hanem szervezőként és közösségi emberként is jelen volt: a clevelandi magyar szervezetek – köztük az Egyesült Magyar Egyletek (United Hungarian Society) és a Clevelandi Magyar Múzeum (Cleveland Hungarian Heritage Society) – munkájában is aktívan részt vett, rendezvényeket szervezett, konferált, és számtalan alkalommal fogadott magyarországi vendégeket. Az a hallgatói bázis, az a rádiós hagyomány és szakmai tekintély, amelyet ő felépített, közvetlen előzménye volt annak, hogy a magyar adás 1988-ban új otthonra találhatott a WCSB-n. A Hungarian Hour szellemi megalapítása az ő nevéhez és életművéhez is kapcsolódik: hidat képezett a korábbi közszolgálati frekvencia világa és az egyetemi rádió új generációja között.
A WCSB-s Hungarian Hour első meghatározó alakja a hallgatók számára John Palasics volt, aki a Kapossy-féle rádiós örökséget vitte tovább a Cleveland State University frekvenciáján. A Clevelandi Magyar Múzeum krónikája szerint John hosszú éveken át szolgált a társulat vezetőségi tagjaként, miközben a Hungarian Hour házigazdájaként hétről hétre mesélt a clevelandi magyarság életéről. Igazi „házi történész” volt: a helyi magyar közösség múltját, ünnepeit, küzdelmeit különös alapossággal ismerte, és ezt a tudást vitte be a rádióba is. A hallgatók számára nemcsak műsorvezető, hanem egyfajta krónikás volt: a rádió hullámhosszán keresztül tartotta számon, mi történik a templomokban, egyesületekben, cserkészcsapatokban.
A Hungarian Hour-nál éveken át ő volt az a hang, aki a korábbi generációk által lefektetett alapokra épített. 2007 januárjában bekövetkezett halála nemcsak egy közösségi vezető, hanem a Hungarian Hour egyik pillérének elvesztését is jelentette. Halála után vette át tőle a műsort Robert (Bob) Kita, aki maga is nagy gondossággal tekintett a feladatra, és továbbvitte azt az örökséget, amelyet a clevelandi magyar rádiózás nagyjai – Kathy Kapossy és John Palasics – hagytak hátra. Innen vezet az út a Walt Mahovlich–Elizabeth Papp Taylor-féle korszakig, amelyről az interjúnk szól.
Ha a történet egészét nézzük, fájóan ismerős mintázat rajzolódik ki. 1988-ban a nemzetiségi műsorokat kizárták egy közszolgálati rádióból – de a magyar közösség új otthont talált a WCSB-n. 2025-ben ugyanez a WCSB zárta be egyik napról a másikra az ajtót a diákok és a nemzetiségi műsorok előtt. A szereplők nevei változnak, a hullámhossz is más, de a lényeg ugyanaz marad: minden korszakban voltak olyan emberek, mint Kathy Kapossy, John Palasics, Bob Kita, Elizabeth Papp Taylor és Walt Mahovlich, akik nem engedték, hogy a clevelandi magyarság hangja nyomtalanul elvesszen az éterben.
A Hungarian Hour hosszú éveken át tartó korszakát Robert (Bob) Kita neve fémjelzi. Ő vette át a műsort a korábbi szerkesztőtől 2007-ben, és közel másfél évtizeden át volt a magyar hang a WCSB frekvenciáján. Bob így mesélt arról, hogyan került a mikrofon mögé: „Először csak segíteni jártam be szombatonként. Aztán néhány hónappal később a műsorvezetőnk meghalt. A temetésén odaléptek hozzám, és megkérdezték: Folytatni fogod a műsort? Nehéz volt nemet mondani, mert éreztem, hogy ez több, mint egy rádióadás.”
A Hungarian Hour-hoz való viszonyát egy szóval foglalta össze: „Az a közel tizenöt év, amíg csináltam, számomra mindig felelősségteljes szolgálat volt – stewardship. Valami, amit a magyar örökségünkért, a közösségünkért teszünk.”
Amikor Bob úgy érezte, hogy eljött az idő, hogy a Hungarian Hour-hoz új hangokat, új energiát találjon, ugyanazzal a felelősségtudattal keresett utódot, ahogyan annak idején ő maga is a mikrofon mögé került. Az interjúban elmeséli, hogy először Walt Mahovlichot kereste meg: tudta róla, hogy évek óta jelen van a clevelandi magyar közösségben, zenészként és szervezőként is, és jól ismeri a rádió légkörét. Walt először hezitált – rengeteg elfoglaltsága volt a Harmónia zenekarral és más együttesekkel: „Azt gondoltam magamban: ha ez tíz évvel korábban történik, gondolkodás nélkül igent mondanék” – mesélte Walt a stúdióban.
A fordulatot végül Elizabeth Papp Taylor telefonhívása hozta. Walt elmondása szerint Elizabeth – akit már régóta ismert a közösségi munkájából – felhívta, és azt mondta: vállalja ő is a műsort, ha ketten, csapatként vihetik tovább. „Elizabethnek fejlesztési, szervezési háttere van, és – ahogy Walt mosolyogva fogalmaz – nagyon meggyőző tud lenni.” Így született meg a Hungarian Hour utolsó korszakának párosa: Walt a zenei világot, a vendégek jó részét és a stúdiós rutint hozta, Elizabeth pedig a közösségi kapcsolatrendszert, az interjúkat és az adás történelmi rovatát férje, Cyrus Taylor közreműködésével.
A Bocskai Rádióban Elizabeth Papp Taylor is vendégünk volt, aki nemcsak a Hungarian Hour egyik utolsó szerkesztője, hanem a clevelandi magyar közösség ismert alakja. Évtizedek óta dolgozik azon, hogy Cleveland és testvérvárosai, valamint a különböző nemzetiségek között szoros kapcsolatok alakuljanak ki. A közelmúltban a Global Cleveland szervezete George Forbes Sister City Architect Award díjjal ismerte el ezt a munkát. A stúdiónkban így beszélt arról, mit jelentett neki a Hungarian Hour:„Nagyon aktív vagyok a clevelandi közösségben, és a Hungarian Hour számomra arról szólt, hogy öszekössük a hidakat – a magyarokat egymással, és a várossal is. Sok hallgató számára ez volt az egyetlen rendszeres magyar nyelvű kapcsolatuk a hét során.” Így emlékezett vissza arra, amikor értesült a WCSB bezárásáról „Úton voltam, amikor felhívtak, és elmondták, mi történt. Csak azt ismételgettem: Nem, nem, ez egy rémálom. Ilyen nem történhet meg. Ahogy telt a nap, egyre több részletet hallottam, és lassan világossá vált, hogy ez nagyon is valóságos.”
A Hungarian Hour másik utolsó szerkesztője Walt Mahovlich, akit a legtöbben zenészként ismernek: ő a Harmónia együttest vezetője, amely a Kárpát-medence és Kelet-Európa népzenéjét viszi színpadra. A WCSB légkörét így írta le: „Ha lementél a stúdióba, olyan volt, mintha egyszerre lennél egy horvát lakodalomban, egy magyar cserkészbálon és egy szlovén pikniken. Rengeteg nyelv és zene találkozott ott.” Őt is megkértük, idézze fel a bezárás napját: „Október harmadikán, úgy 11:20-kor a diák menedzsereket egy tízperces Zoom-hívásra hívták. Ott közölték velük, hogy az állomást az Ideastream veszi át, és jazz formátumra vált. Mire a Zoom-hívás véget ért, a frekvencián már jazz szólt. Ugyanabban a pillanatban a belépőkártyáinkat letiltották – nem tudtunk többé bemenni az épületbe.”
Nemcsak az fájt számára, hogy megszűnt a műsor, hanem hogy a stúdióban maradtak a személyes és közösségi kincseik is: „Bent maradt a saját gyűjteményem, a magyar hanglemezek, és azok a magyar felvételek is, amelyeket még 1988-ban hoztak be, amikor elindult a program. Ezek a clevelandi magyarság közös emlékezete voltak.”
A Hungarian Hour műsorszerkezete – folytonosság és megújulás
Bob visszaemlékezése szerint a Hungarian Hour műsora az ő időszakában tudatosan őrizte az elődök örökségét. Megtartotta azt az alapstruktúrát, amelyet Kathy Kapossy és John Palasics alakított ki: magyar zenei blokkok nyitották és zárták az adást, köztük pedig clevelandi és magyarországi hírek, közösségi és egyházi bejelentések, majd hosszabb beszélgetések, interjúk kaptak helyet. A hallgatók így egyszerre kaptak zenei élményt, információt és személyes történeteket. A Covid-időszak külön fejezet volt Bob korszakában: a járvány alatt a stúdiózás sokszor lehetetlenné vált, az adásokat otthonról vette fel, a rendezvények elmaradtak, vendégeket pedig szinte egyáltalán nem tudtak fogadni. Sokszor csak annyit tehetett, hogy elindította a számítógépet, magyar zenéket játszott.
A Walt–Elizabeth korszakban ez a váz nem tűnt el, hanem tovább formálódott. A műsor angol nyelven szólt, de végig magyar témákról, hogy azokat az amerikai magyarokat is megszólítsa, akik már nem beszélik folyékonyan a nyelvet. Az adás első részében rendszeresen elhangzott a Today in Hungarian History / A mai napon a magyar történelemben című rovat, amelyet Elizabeth férje, Cyrus Taylor állított össze, Elizabeth pedig felolvasta – sok hallgató ehhez igazította a szombat délelőttjét. Ezt követték a clevelandi és tágabb diaszpórára vonatkozó hírek, közösségi és egyházi információk, majd hosszabb beszélgetések helyi és Kárpát-medencei vendégekkel. A blokkokat magyar zenei betétek tagolták Walt válogatásából, népzenével, táncházas felvételekkel, régi slágerekkel és újabb feldolgozásokkal. A hallgatók számára a Hungarian Hour így egyszerre maradt az, ami mindig is volt – egy biztos, ismerős rádiós keret –, és vált olyan modern, angol nyelvű magazinná, amelyben a clevelandi magyarság múltja és jelene találkozott.
A hallgatóság – látható és láthatatlan közönség
Az interjúban Walt arról is beszélt, milyen nehéz pontosan megmondani, hányan hallgatták a Hungarian Hour-t az utolsó években. A WCSB-nél csak az online streamelőket látták valós időben: egy adott pillanatban nagyjából harminc hallgatót mutatott a rendszer a világ különböző pontjairól. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa volt, mert a 89.3 FM-en sugárzott adás valós idejű rádiós hallgatottságát nem lehetett mérni. Walt óvatos becslése szerint a clevelandi térségben legalább mintegy kétezer hallgató követte rendszeresen a műsort az utolsó időszakban – de könnyen lehet, hogy még ennél is több, hiszen rendezvényeken nagyon sokan léptek oda hozzájuk azzal, hogy mennyire szeretik a Hungarian Hour-t, és milyen fontos része a szombat délelőttjüknek. A szerkesztők sok e-mailt, személyes üzenetet és szóbeli visszajelzést kaptak; ezekből érezték igazán, hogy a műsor nem csupán technikai értelemben ér el embereket, hanem az életük része lett. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a hallgatottsági becslés kifejezetten a Walt–Elizabeth-korszak utolsó éveire vonatkozik, a korábbi évtizedekről nincsenek pontos adatok, csak emlékek és benyomások.
Hogyan érintette mindez a közösséget?
A WCSB bezárásáról hírt adó amerikai cikkek is kiemelték, hogy a döntés gyomorszájon vágta a nemzetiségi közösségeket. Elizabeth így foglalta össze:„Az ember hajlamos azt hinni, hogy ami évtizedek óta működik, az már biztos. De kiderült, hogy semmi sem biztos – csak az, amit a közösségben, egymás között építünk.” Bob szerint a Hungarian Hour-nak nemcsak információszolgáltató, hanem lelki funkciója is volt: „Az embereknek szükségük volt arra, hogy a saját nyelvükön halljanak híreket, zenéket, történeteket. Sokan azt mondták: ‚Szombat délelőttönként együtt voltunk a rádió mellett.’ Ez több volt, mint háttérzaj – ez kapcsolat volt.”
A műsor adásai során szinte minden clevelandi magyar szervezet, templom, cserkészcsapat és egyesület megszólalhatott. A Hungarian Hour hullámhosszán keresztül rendezvényekről, jótékonysági akciókról, ünnepségekről és gyászokról is hírt adtak – mindarról, ami egy közösség életét jelenti.
A clevelandi magyar rádiózás jövője
A küzdelemnek azonban nincs vége. A WCSB diákjai és önkéntes műsorkészítői XCSB néven szerveződtek újjá, és továbbra is a hallgatók támogatásáért, a közösségi és etnikai műsorok visszaállításáért dolgoznak. A XCSB 89.3fm Facebook-oldalon, valamint az X-en és az Instagramon is aktívan jelen vannak, mottójuk pedig beszédes: „XCSB is the next iteration of Cleveland’s community radio, WCSB.” Ezeken a felületeken osztják meg a legfrissebb híreket, tiltakozó akciókat, különleges adásokat és közösségi eseményeket – jelezve, hogy bár a frekvenciát elvették, a WCSB szellemisége tovább él a diákok és támogatóik kitartásában.
Bár a WCSB frekvenciáján már jazz szól, a clevelandi magyar hang nem némult el. Továbbra is működik a Bocskai Rádió a WJCU 88.7 FM-en és az interneten, hallgatható a Kapossy Hungarian Hour a WKSU HD4 digitális csatornán, és egyre több online tartalom, podcast és videóinterjú segít abban, hogy a magyar szó eljusson az amerikai és a világ különböző pontjain élő magyarokhoz.
A beszélgetés végén arról szó volt, hogyan lehetne életben tartani mindazt, amit a Hungarian Hour jelentett, és ha nem sikerül visszaszerezni az állomást, érdemes lenne-e online formában, podcastként folytatni a műsort, a hallgatók kedvéért. Az intrerjúalanyok szerint igény és közönség lenne a magyar tartalomra a jövőben is. A beszélgetés zárása mégis Bob rövid magyar mondata lett, amelyben benne van múlt, jelen és jövő: „Magyar vagyok, erős vagyok.”
Ezt a mondatot viheti magával minden hallgató, minden clevelandi magyar – és mindenki, akinek fontos, hogy a magyar hang a jövőben is hallható maradjon az óceán innenső és túlsó partján.
Molnár Zsolt
igazgató, Bocskai Rádió – Cleveland, OH, USA
elnök, Hungarian Media Foundation
Felhasznált források és háttéranyagok
A fenti írás alapja a Bocskai Rádió stúdiójában készült interjú, amelyben a WCSB „Hungarian Hour” volt szerkesztői – Robert (Bob) Kita, Elizabeth Papp Taylor és Walt Mahovlich – beszélnek a műsor történetéről, a WCSB bezárásáról és a clevelandi magyar rádiózás jelentőségéről.
Az interjú videófelvétele:
– A Community Silenced: The Story of the WCSB Hungarian Hour – YouTube
Az interjú mellett az alábbi dokumentumok és weboldalak szolgáltak történeti és életrajzi háttérként:
- Kathy Kapossy / Kathy Kapossy „Emily” Palasics életútja
– Gyászjelentés: Kathy Palasics obituary – Cleveland.com
– Az Ohio Women’s Hall of Fame adatbázisa, ahol Kathy Kapossy-Palasics mint a Nationality Broadcasters Association alapító tagja szerepel: Ohio Women’s Hall of Fame – Ohio History Center
– Személyes visszaemlékezés a lányától, Andrea Lázártól, amelyben „Cleveland’s Hungarian radio producer for more than 40 years”-ként ír róla: 56 Stories – digital kiadás (PDF)
– Újságcikk, amely „was radio voice of area’s Hungarian community” megfogalmazással illeti: Poynter: Mail clerk to manager (PDF)
- John Palasics és a clevelandi magyar rádiózás
– Gyászjelentés: John Palasics obituary – Legacy.com
– A Cleveland Hungarian Museum/CHHS hírlevele, amely „resident expert on historical trends and events of the Hungarian community in Cleveland”-ként ír róla: Cleveland Hungarian Museum – REVIEW, 2008. február (PDF)
– Cleveland-i magyar történeti összefoglaló, amely a WCSB Hungarian Hour első éveit Kathy Kapossyhoz, majd John Palasics-hoz, később Bob Kitához köti: Dr. Szentkirályi Endre: Hungarians in Cleveland: Then and Now
- Kapossy Hungarian Radio Program és az Ideastream / WKSU HD4 magyar műsorai
– A műsor hivatalos Facebook-oldala, műsoridővel és frekvenciával: Kapossy Hungarian Radio Program
– Bejegyzések, amelyek megerősítik az időpontot és csatornát (vasárnap 20:06–21:00, WKSU 89.7 HD4, stream az ideastream.org felületen): például SUNDAY November 9th – WKSU 89.7 HD4
- A WCSB megszűnése, az XCSB diákmozgalom és a tiltakozások
– Az Ideastream Public Media beszámolója a Cleveland State University kampuszán tartott tiltakozásról, ahol többek között a Hungarian Hour házigazdája, Elizabeth Taylor is részt vett:
Community members join Cleveland State students, alumni to protest end of student-run radio
– A The Land cikke az Ideastream WCSB-felvásárlásáról és a formátumváltásról:
Ideastream now programming WCSB, formerly Cleveland State University’s student-run radio station
– Részletes elemzés a egyetemi rádiós szempontokról és a megszűnt nemzetiségi programokról:
CollegeRadio.org – Special report on what happened at Cleveland State WCSB – Part One
CollegeRadio.org – Special report on what happened at Cleveland State WCSB – Part Two
– Az XCSB diákmozgalom hivatalos X-profilja, ahol a „XCSB is the next iteration of Cleveland’s community radio, WCSB” mottó is megjelenik:
XCSB Cleveland (@xcsbcleveland) – X
- Clevelandi magyar rádiózás és közösségtörténet általános háttere
– A Cleveland Hungarian Museum / Cleveland Hungarian Heritage Society krónikája, amelyben Kathy Kapossy és John Palasics is szerepelnek a vezetőség tagjai között:
Chronology – Cleveland Hungarian Museum
– Összefoglaló a clevelandi magyarság történetéről, sajtójáról és szervezeteiről:
History of Hungarians in America – Cleveland Memory Project
Megjegyzés: Az interjúban elhangzott idézetek egy része szabad fordításban, tartalmi hűséggel, de nem szó szerint került magyar nyelvre. A Kathy Kapossy- és John Palasics-életrajzot, illetve az XCSB-re és az Ideastream / WKSU HD4-re vonatkozó információkat több, egymást kiegészítő forrás alapján foglaltam össze (a fenti linkek szerint).
