Életének 86. évében elhunyt szerdán Szilágyi István Kossuth-díjas kolozsvári író, a Helikon folyóirat alapító főszerkesztője – közölte a Helikon szerkesztősége.
Szilágyi István 1938-ban született Kolozsváron, a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros világa meghatározó élménye maradt. Jogi végzettséggel a háta mögött jelentette meg első írásait az Utunkban, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től a Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője. Első novelláskötete, a Sorskovács 1964-ben, első regénye, az Üllő, dobszó, harang 1969-ben látott napvilágot.
Az évtizedek során a magyar irodalom olyan remekműveit tette le az asztalra, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő, utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg.
„Szilágyi István nyugalomba vonulása után is figyelemmel követte a Helikon sorsát, bejárt a szerkesztőségbe, találkoztunk, beszélgettünk. 85. születésnapjára különszámot állítottunk össze, személyesen azonban már nem tudtuk megünnepelni vele az évfordulót. Méltósággal viselt betegség után távozott ma reggel. Temetéséről később intézkednek. A Helikon munkaközössége osztozik a család gyászában – mi magunk az egykori főszerkesztőt, a nagyszerű írót, az atyai jóbarátot gyászoljuk. Isten veled, Pista bácsi!” – fogalmazott szerdán közzétett bejegyzésében a szerkesztőség.
Szilágyi István előrehaladott kora és betegsége miatt hosszú ideje nem vállalt nyilvános szereplést, a nyilvánosság előtt viszonylag ritkán nyilatkozott. 2022 nyarán két, abban az évben megjelent kötetát mutatták be a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét keretében. A Helikon irodalmi folyóirat szervezte rendezvényen a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kiadásában napvilágot látott, szép kivitelezésű könyveket ismertették. Az akkor 84 éves, Kossuth-díjjal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett kolozsvári író nem lehetett jelen az eseményen,
a köteteket bemutató meghívottak azonban élményszerűen idézték fel az író egyéniségét, mondatait, beszéltek életművéről, a nyilvánosság előtt történt – viszonylag ritka – megnyilatkozásait.
Pécsi Györgyi irodalomtörténész, az MMA Kiadó ügyvezetője elmondta, az MMA kiadója 2015-ben 52 perces portréfilmet készített Szilágyi Istvánról, akinek legutóbbi, Messze túl a láthatáron című regényét is az MMA kiadója adta ki, 2022-ben pedig arra vállalkoztak, hogy az 1990-ben gyenge nyomdai kivitelezésben napvilágot látott, Agancsbozót című nagyregényt 30 év elmúltával újra megjelentessék. Az írót 2020 januárban tüntették ki a kincses városban az Erdélyért életműdíjjal az RMDSZ Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjátadó gáláján.
„Szilágyi István műveiben a lélek megmaradása a kérdés, az író újra és újra azokat a kérdéseket járja körül, amelyek időkön, emberéleteken túliak” – hangzott el a méltatásban.
Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője úgy fogalmazott, az életmű már most is kerek egész, de korántsem lezárt út. „Az újabb mű, az újabb, életre szóló mondatok sora már felsejlik a lápon túli ködök sűrűjéből” – mondta az író életművéről.
Szilágyi István korábban azt nyilatkozta, származása tájának a Szilágyságot tekinti, a felmenői innen származnak, és bár ő maga Kolozsvárott született, a bécsi döntést követően szülei Zilahra költöztek, így ő ott töltötte gyermekkorát.
1956-ban érettségizett Szatmáron, kitanulta a mozdonyszerelő géplakatos szakmát. 1958-tól a kolozsvári egyetem jogi karán tanult, 1963-ban nyert jogi diplomát. Az Utunk munkatársa, majd 1968–1989 között főszerkesztő-helyettese. 1990-től a Helikon főszerkesztője 2012 végéig.
Szilágyi István főbb művei: Sorskovács, elbeszélések, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1964; Ezen a csillagon, novellák, elbeszélések, karcolatok, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1966; Üllő, dobszó, harang, regény, Irodalmi Kiadó, Bukarest, 1969; Jámbor vadak, elbeszélések, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971; Kő hull apadó kútba, regény, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975; Kő hull apadó kútba, In: Letűnt világok – Két egyfelvonásos, NPI, Budapest, 1981 (Színjátszók kiskönyvtára); Agancsbozót, regény, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990; Hollóidő, regény, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2001; Bolygó tüzek – Novellák, elbeszélések, Magvető, Budapest, 2009; Katlanváros; MMA, Budapest, 2019; Messze túl a láthatáron; MMA, Budapest, 2020; A hóhér könnyei; MMA, Budapest, 2021; Fekete Vince: Szilágyi István. Képes beszélgetőkönyv; MMA, Bp., 2022; Távolodó jégtáblákon. Válogatott publicisztikák; szerk., utószó Márkus Béla; MMA, Bp., 2023
Szilágyi István jelentősebb díjai, elismerései:
1975 – Romániai Írószövetség Díja
1975 – Pezsgő-díj
1990 – József Attila-díj
1992 – Ady Endre-díj
1995 – Déry Tibor-díj
1998 – Getz Corporation díj
2001 – Kossuth-díj
2002 – Magyar Irodalmi Díj (nem fogadta el)
2003 – Márai Sándor-díj
2008 – Székelyföld-díj
2008 – Arany János-díj
2008 – Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány-díj
2008 – Kölcsey-emlékplakett
2009 – Alföld-díj
2012 – Hazám-díj
2014 – A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2014 – A Nemzet Művésze
2017 – Prima díj
(Krónika)
Borítókép: Illusztráció. Fotó: Fotó: Káldy-Kovács Sára
