Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

Alapításának 50., jubileumi évfordulóját ünnepelte a New Brunswick-i (New Jersey állam) Széchenyi István Magyar Iskola és Óvoda a helyi Hungarian American Athletic Club (HAAC) báltermében. A köszöntőbeszédeket Varga Gyula egykori iskolaigazgató díjazása, majd egy közös villásreggeli, végül a helyi Fészer banda mesemondása és a magyarországi Déryné Színtársulat előadása követte. Az ünnepség második része az iskola május 19-i színielőadása lesz, amikor Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének musicalváltozatát adják elő.

Jubileumi ünnepség

Mikucza Éva iskolaigazgató 10 éve került az iskola tanácsába (szülői munkaközösségbe),  amelynek több évig elnöke is volt. Az előző igazgató, Tóth Anna Róza „jobbkeze” volt, majd amikor ő tavaly családi okok miatt lemondott az iskola vezetéséről, Évát választották meg. Mint utólag elmondta, számára természetes volt, hogy tovább szeretné vinni azt a munkát, amit Annával együtt kezdtek el. Köszöntő beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a jubileum második része az iskola május 19-i színielőadása lesz, amikor Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényének musicalváltozatát adják majd elő, melynek „megvalósítása alatt a résztvevők közösséggé formálódnak, odafigyelnek egymásra, őszintén örülnek egymás sikerének”. Mint említette, Móricz Zsigmond örökérvényű műve az emberi tartásról, a szeretetről és a hitről szól. Az örök emberi tisztaságot, az ösztönös jót egy gyermek személyében formálja meg, őt állítva szembe az elvakult „hatalmasok” világával.  Előadásuk mottója: „Ne nézd le a jövőt, mert felnőttként most áll hatalmadban jól dönteni.”

Mikucza Éva, igazgató

Az iskolaigazgató köszöntötte Szántovszki Nikolettet, a New York-i magyar főkonzulátus közösségi diplomatáját, valamint az iskola egykori igazgatóit (akik csaknem teljes létszámban jelen is voltak az ünnepségen): Varga Gyulát, Horváth Istvánt, Balla Zsoltot, Gorondi Jánost, Bézi Ildikót és Jakab Károlyt, valamint Harkó Gyöngyvért, aki 20 éve elindította az iskolai szavalóversenyt, amit azóta is minden évben megrendeznek. Köszönetet mondott a helyi magyar szervezeteknek, akik nélkül az iskola nem működhetne; majd üdvözölte a megjelent egykori és jelenlegi tanárokat, megemlítve „az elszánt törekvést, a kreatív gondolkodást, és fejlesztő munkát, ami lehetővé tette a diákok korszerű tanítását”. Mint hangsúlyozta, valamennyien részt vettek az iskola történetének alakításában, részt vállaltak a nehézségek leküzdésében és a sikerek elérésében, melynek kulcsa a mindenkori körülményekhez és követelményekhez való alkalmazkodás, a kitartó, következetes, néha ellentmondásoktól sem mentes munka. „Soha nem hittük, hogy hibátlanul dolgozunk; azt viszont igen, hogy lelkiismeretes, a diákok érdekeit leginkább szem előtt tartó nevelő-oktató munkát végzünk” – emelte ki, majd így folytatta: az iskola 50 éve nyújt színvonalas oktatást olyan családok gyerekei számára, akik a magyar nyelv és kultúra megőrzését szívügyüknek tekintik, illetve szeretnék megőrizni nyelvtudásukat, ismereteket szerezni a magyar történelemről, kultúráról és hagyományokról. „Célunk, hogy ezeket az értékeket megőrizzük, és továbbvigyük, mert ez a  kötelességünk. Végül emlékeztetett arra, hogy a magyar nyelv tanításának sikere a családok és az iskola együttműködésében rejlik. „A szülők lelkesedése és a magyar nyelv iránti elhivatottsága nélkül nem létezne ez a közösség. Tudom, hogy mindent megtesznek azért,  hogy iskolánk sikeresen működjön a jövőben is”. Széchenyi István szavaival zárta beszédét: „Az, ki honi nyelvünk mellett van, nemzetünk életét hordja a szívében!”

ReklámTas J Nadas, Esq
Az iskolások ünnepi műsora

Szántovszki Nikolett közösségi diplomata beszédében hangsúlyozta, hogy egy magyar iskola és óvoda megalapítása az Egyesült  Államokban a ‘70-es években, nemcsak egy egyszerű kezdeményezés, hanem „egy olyan álom volt, amelyben a hagyományok megőrzése és az identitás átadása fontos szerepet játszott”. Mint kiemelte, az iskola az a hely, ahol a gyerekek megtanulják, mi a magyarság, mit jelent magyar gyökerekkel rendelkezni; hétvégeken, önkéntesen, lelkesen részt venni az intézmény közösségi  eseményein, „megőrizve és átélve azt a kincset, amit a magyar kultúra jelent számukra”. Ez a hozzáállás és erőfeszítés szerinte példaként szolgál mindannyiunknak arra, hogyan őrizhetjük meg gyökereinket és kulturális örökségünket. „Magyarországon különösen nagyra értékelik és elismerik a diaszpórában élő magyarok erőfeszítéseit a magyar kultúra és irodalom átadására a fiatalabb generációknak. Ez a közösségi erőfeszítés összeköti és erősíti a magyarokat világszerte, és hozzájárul a magyar kultúra és nyelv éltetéséhez és terjesztéséhez a diaszpórában élők körében”. A konzul megköszönte mindazoknak, akik részt vettek ebben az áldásos munkában és hozzájárultak az iskola és óvoda sikeréhez, majd átadta a főkonzulátus Becsületért járó oklevelét Varga Gyulának, az „Örökös tanárnak”, aki 50 évvel ezelőtt „mert nagyot álmodni” és a Széchenyi Magyar Iskola és Óvoda alapító-igazgatója lett.

Szantovszki Nikolett és Varga Gyula

A jelenleg 81 éves, ‘56-os menekült Varga Gyula meghatódva vette át az oklevelet, majd a tőle megszokott szerénységgel és kedvességgel köszönte meg, megjegyezve, hogy ezt sem érdemelte meg, ahogy az előzőeket sem (2012 Magyar Arany Érdemkereszt, 2022 Amerikai Magyar Iskolák Találkozója-díj), hiszen csak a kötelességét teljesítette; majd a rá jellemző őszinteséggel és nyíltsággal beszélt az iskola történetéről, az ezzel kapcsolatos kihívásokról, majd arról, hogy hajdanán a templom, a magyar iskola és cserkészet nagyon szorosan együttműködött, de ez ma már sajnos nincs így. Elmesélte, hogy ’60-ban a Magyar Öregdiák Szövetség szombati magyar iskolát indított két osztállyal a Rutgers Egyetemen, de ’86-ban megszűnt az az iskola, mert idővel elfogytak a gyerekek. Közben ’71-ben a Szent László Plébánia mindennapos amerikai iskolájának néhány osztályában is elindult a magyar tanítása fakultatív tantárgyként, ’73 nyarán pedig létrejött a katolikus és a református egyház, valamint a cserkészcsapatok védnöksége alatt a Magyar Szombati Iskola és Óvoda Társaság, 55 tanulóval és három tanítóval. Az iskolai bizottság elnöke Nt Bertalan Imre, társelnöke P. Füzér Julián, igazgatója Sándor András, főtitkára Oláh Károly voltak. A két magyar iskola párhuzamos működése az akkori amerikai magyar emigráció egyik törésvonalát is kirajzolta: vajon morálisan indokolható-e az együttműködés a kommunista magyar állam szerveivel, például az oktatás terén? A Széchenyi Magyar Iskola és Óvoda válasza nemleges volt.

’78-ban a cserkészvezetőség azzal a céllal kereste meg Varga Gyulát, hogy minden emigráns politikától mentesen, vallásos és cserkészszellemben vezesse az intézményt. Fiatalos lelkesedéssel átszervezte az iskolát: beléptette a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) tagjai közé és átnevezték Széchenyi Magyar Iskolának. Eleinte a Magyar Református Egyház adott helyet az iskolának, míg az óvoda a Szent László plébánia egy közeli épületében működött. Később Kiss Máté atya jóvoltából az egész iskola átköltözhetett a Szent László plébánia mindennapos amerikai iskolájának tantermeibe; és ez a központosítás nagyon megkönnyítette az iskola irányítását. Varga Gyula igazgatóként évi 30-32 szombaton az iskola szervezési feladataival foglalkozott. Mint mesélte, igazgatásának 20 éve alatt sok változás történt: eleinte úgy kellett „összekapirgálni” a tananyagot, de a rendszerváltás után már sokkal könnyebb volt jó minőségű, Magyarországon kiadott tankönyvekhez jutni. Kezdetben a tanárok jó része Magyarországon tanult vagy tanító pedagógus volt, illetve cserkészvezetők is gyakran besegítettek. A ’90-es évek közepére egyre több tanító fáradt el és lépett ki, a tanítás folyamatossága évente veszélybe került. Idővel többedik generációs magyar fiatalok is bekapcsolódtak a munkába, az iskola növendékei közül pedig sokan kitűntek mint cserkészvezetők, tanítók, irodalmi kör tagok, népzene- és néptánccsoport vezetők és tagok.

Varga Gyula

Varga Gyula nagyon fontos lépésnek tartja a ’75-ben létrejött mindennapos Hétköznapi Óvodát is, amely Gergátz Sándorné nagymama javaslatára, Balla Károlyné Ági óvónő és Varga Gyuláné Magdi gazdasági vezető kezdeményezésére indult, hét gyermekkel, köztük Gyula és Magdi első fiával, Gyuszival. A következő évben már 17 óvodásuk volt. Az óvoda ’94-ben szülői igény híján megszűnt, de Balla Károlyné lánya, Enikő és unokája, Réka vezetésével később önálló intézményként újraindult, és Aprókfalva Montessori Óvoda néven ma is működik. Mint mondta, a mindennapos óvoda kiemelt fontosságát az adta és adja ma is, hogy nagyon jól megalapozza a gyermekek anyanyelvi fejlődését és nevelését, amelyre jól tud építeni a magyar iskola is, amelyet annak idején Pap Gyula (17 évnyi gulágrabság túlélője) cserkésztiszt és irodalomtanár segítségével húsz éven, majd utóbbi távozása után még öt éven át vezetett. Beszéde végén felhívta a jelenlévők figyelmét a tavaly megjelent Magyarnak lenni Amerikában c. diaszpóra-interjúkötetre, amelynek szerinte minden helyi magyar család könyvespolcán ott a helye.

Fészer banda és az iskolások

A köszöntőbeszédeket közös villásreggeli, a helyi Fészer banda interaktív mesemondása, végül a magyarországi Déryné Színtársulat előadása követte. Az ünnepség után három egykori iskolaigazgatóval is beszélgettem. „Egyre több növendék használja aktívan nyelvtudását, hogy az Óhazában folytassa egyetemi tanulmányait vagy vállaljon munkát. Egyre több itt született és felkészült fiatal állja meg a helyét az ottani környezetben is. Az amerikai magyar emigráció él és virul ma is. Ellentmondva minden statisztikának, továbbra is igényt tartunk új hazánkban a nemzeti kultúránkra, nyelvünkre és egyre szorosabb kapcsolatainkra az Óhazával”– idéztem Varga Gyulát a 2003-as évkönyvből. Így válaszolt: ehhez nagyon sokat kellett harcolni és ezt a harcot folytatni kell ma is. Ugyanis magyarul jól beszélő, közösségi szellemben nevelt, önfeláldozó, felelősségvállaló fiatalok nélkül nem lesz, aki átvegye a stafétabotot, amikor az öregek, az első generációsok már nem lesznek. „A beolvadási folyamatot csak a közösség teljes összefogásával, munkájával és támogatásával tudjuk megakadályozni. Ezért hangsúlyoztam mindig, hogy a fiatalság nyelvi és kulturális nevelését mindenki tegye a saját érdekében is legfontosabb tennivalójává, és ne hagyják egy-két megszállott, túlterhelt, hősiesen kitartó és küzdő pedagógus vagy cserkészvezető vállain, hanem az egész közösség intézményesen vállalja, anyagilag támogassa és buzdítsa. Család, iskola, templom, cserkészet – vagyis a szülők, tanítók, papok és ifjúsági vezetők közös vállalása, együttes erőfeszítése – lehet megmaradásunk biztosítéka gyermekeink és az összmagyarság érdekében. Folytassátok, amit elkezdtünk, mert nem akarunk elveszni!”

Balla Zsolt 1998-ban vette át a vezetést Varga Gyulától és folytatta 2001-ig, majd Gorondi János után 2004-től ismét ő volt az iskola igazgatója. Ő már az ifjabb generációt képviselte, igazgatása alatt megújult és megfiatalodott a tanári kar; új fenntartó testületet alkotott és sikeresen bevonta a szülőket az iskola munkájába. „Szinte hihetetlen. Mintha nem is olyan régen ünnepeltük volna az iskola alapításának 25. évfordulóját. Azóta a gyerekeink felnőttek, jött a fiatalabb generáció és hozták gyermekeiket a magyar iskolába, tanították őket és vitték az iskolát tovább”. A jubileumi ünnepség szerinte igazi örömünnep volt, ahol „a múlt találkozott a jelennel és együtt örvendtünk a csodálatos magyar iskolánknak, ahol már fél évszázadon át folyt a magyar oktatás. Mind olyanok voltunk együtt ezen a rendezvényen, akiknek a magyar nyelv és kultúra fennmaradása és továbbadása fontos feladat, itt kint a nagy Amerikában. Mi, akik azt valljuk, hogy nem beolvadni kell, hanem elsajátítani mind a magyar, mind az amerikai kultúrát olyan szinten, hogy azzal egy megértésre vezető híd lehessünk a két nemzet között.” Ahogy a felszólalók, Zsolt is hangsúlyozta: nem könnyű feladat a magyar kultúra fenntartása az újvilágban. „Aki ezt kitartóan fejleszti és ápolja, annak szombaton is nagyon korán kell kelni és néha messziről órákat utazni az iskolához. Majd ott keményen tanulni olyan tantárgyakat, amiért nem jár felvételi pontszám az egyetemre, „csak” tudás. De egy csodálatos tudás, amely a szülők, nagyszülők ill. elődeink hagyományán alapszik. Ezért számunkra ennek a tudásnak különleges értéke van. Hát ezért próbáljuk mindezt megőrizni és átadni gyermekeinknek.” Végül emlékeztetett: Dr. Jeszenszky Géza washingtoni nagykövetként 2004. október 23-án meglátogatta a Széchenyi Magyar Iskolát, majd megkoszorúzta a Szilvafa és Somerset utcák sarkán álló 56-os forradalmi emlékművet. A nagykövet úr akkor ezt mondta az egybegyűlt magyar iskolásoknak és szülőknek: „ti vagytok a magyar nyelv és kultúra végvári harcosai”. Balla Zsolt szerint ez a kijelentés ma is illik minden magyar iskola diákra, tanárra és vezetőre és mindazokra, akik a diaszpórában a magyarság fennmaradásának ügyét kitartóan ápolják.

Horváth István először Balla Zsolt alkalmi helyetteseként több műsort, iskolai évzárót és szavalóversenyt segített lebonyolítani. 2004-től igazgatóhelyettesként, majd Balla Zsolt 2005-ös magyarországra költözése után igazgatóként vezette az iskolát, a 2009-es évzáróig. Mint mesélte, az első iskola hírlapot (és a cserkésztábori hírlapokat) még Pap Gyula szerkesztette a ‘70-es évek végétől. Az iskola második hírlapját DiFiore Rita kezdeményezésére és segítségével István szerkesztette 2006 szeptemberétől 2009 májusáig. Szerinte fontos a közösséget emlékeztetni arra, hogy mi az intézmények fenntartásának ára: a szórványban élő magyaroknak ugyanis ez egy nagy erőfeszítés és nagy áldozat azoknak, akik vállalják. Fia 2003-04-es évkönyvben szereplő szavaiból idézett: ,,A magyar iskola az életem, ami megszabadít a többi világtól minden szombat reggel. Itt tudok csak baráti körben magyarul beszélni, írni és tanulni az otthonon kívül. … A magyar nyelv az egy különleges kincs. Törekedjünk, amikor lehet magyarul beszélni. Ha ezt a drága kincset is elveszítjük, keveset ér a magyarságunk.”  István szerint az évkönyvek és a diákok tudják csak elmondani, mit jelent(ett) nekik a Széchenyi Magyar Iskola és Óvoda. „Majd ha gyerekeiket meg unokáikat is oda járatják, és ők is beállnak tanítani vagy vezetni vagy munkálkodni az iskolában, majd ha meseként emlékeznek vissza ezekre az időkre még öregségükben is, majd ha ők sem hagyják ,,a templomot, a templomot s az iskolát!”, akkor mondhatjuk: megérte.

Antal-Ferencz Ildikó

Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.