*******************************
Itt fekszel,
önmagad szobra,
tizennégy évesen,
géppisztolyod
szivedre fagyva,
emlékmű
halálnak és feltámadásnak.
Ott fekszel,
a Szeplőtelen Fogantatás temploma mellett,
szitává lőve,
vérrel befröcskölve, becsapott ártatlanság.
Magyar iskoláslányból
harcossá lettél,
társaiddal együtt lelket te leheltél
a Forradalomba.
Szabadságharcos, akiért senki se harcol.
Kis testét
nincs, ki eltemesse,
beszórták mésszel,
belepte a hó s az idő,
nemlátó babaszemével mered,
s ront szovjet tankra,
zsarnokságra.
Ott fekszel, ereklye
a csontkupac tetején,
torz geometriába dermeszt a fagy,
egy nép bátorságának emlékműve vagy.
Mit az emberi embertelenség maga után hagy.
Köszönöm a megtisztelést és további Jó Munkát kivánok a Bocskai rádiónak.
“Ez a regény Budapest ‘gyermekeinek’ állítom emléknek, akik bátran felvették a harcot a szovjet túlerővel, és unokáinknak is szól, hogy soha ne felejtsék el.”
Szeretettel a bátyámnak — Hargitai Istvánnak.
Ingyen letöltés: “A Forradalom lánya” c. regényem a — ahol ez a vers megtalálható:
https://approaching-my-literature.com/index.html