A clevelandi magyar közösség a közelmúltban három új KCSP-ösztöndíjast köszönthetett: Pfeifer Anitát, Czagány Rékát és Müller Miklóst. Mindhárman tele vannak lelkesedéssel, kíváncsisággal, és alig várják, hogy a diaszpóra életének szerves és értékes tagjaivá válhassanak. A Bocskai Rádió stúdiójában élő adásban meséltek életükről, eddigi tapasztalataikról, és arról, mit várnak a clevelandi időszaktól.
Az interjú elején mindenki bemutatkozott, és hamar kiderült, hogy mindhárman tele vannak kíváncsisággal és energiával. Pfeifer Anita Kárpátaljáról, Munkácsról érkezett, ahol az elmúlt 5 évben a Munkácsy Mihály Magyar Ház kulturális menedzsere volt. „Az volt a célom, hogy a helyi közösséget összetartsam. Kárpátalján sajnos mi is szórványban vagyunk, egyre kevesebben.” Anita eredetileg pedagógus, aki a kulturális szférában végzett tevékenysége mellett a helyi középiskolában is helytállt biológiatanárként és osztályfőnökként.
Látszólag Clevelandben teljesen új feladat várta: a Bocskai Rádiónál főként interjúkat készít, eseményeket dolgoz fel, videókat vág és szöveges összeállításokat ír a rádiós tudósításokból. Valójában azonban nem idegen számára ez a világ. Kárpátalján már bőven szerzett médiatapasztalatot a mikrofon másik végén, és a programszervezés, valamint a közösségi média felületeinek gondozása is mindennapjaihoz tartozott. Ezek a tapasztalatok most biztos alapot adnak ahhoz, hogy a Bocskai Rádió mentoráltjaként könnyen és magabiztosan kamatoztassa tudását.
Anitának a közösségépítés mindig is a lételeme volt. „A cserkészet gyerekkorom óta fontos része az életemnek, formálta az értékrendemet. Az idei csapattáborban például én főztem egy másik kollégával együtt ötven főre” – mesélte nevetve, majd hozzátette, hogy örömmel áll az új kihívások elé. Nyitottságát jól mutatja az is, hogy néhány évvel ezelőtt K-Med ösztöndíjasként már egy nyarat eltöltött az Egyesült Államokban, és megismerkedett a clevelandi magyar közösséggel. „Olyan érzésem volt most, mintha régi ismerősökhöz jönnék vissza” – fogalmazott. A cserkészet egyébként nemcsak az ő életében játszik meghatározó szerepet, hanem közös nevezőt jelent a másik két ösztöndíjassal is.
Czagány Réka Szegedről érkezett. Jelenleg egyetemista, orvosi pályára készül. Az útja a cserkészethez ugyan csak nyolcadikos korában indult, de annál gyorsabban bontakozott ki: „Először csak cserkész voltam, aztán tizedikesként már őrsvezető, később segédtiszt, végül csapatparancsnok-helyettes” – mesélte mosolyogva.
Clevelandbe két fő cél vezette: a közösségi munka és a nyelvi fejlődés. „Szerettem volna olyan közösségbe kerülni, ahol rákényszerülök arra, hogy angolul kommunikáljak.” Az ösztöndíjprogram keretében többféle feladatot is vállalt. Az Első Magyar Református Egyházban vasárnapi iskolát tart a legkisebbeknek, ahol – mint meséli – a gyerekek sokszor meglepik ötleteikkel, és ő maga is legalább annyit tanul tőlük, mint ők tőle, illetve szintén a református egyháznál működő Nebuló Magyar Iskolában egy gyerekcsoport vezetését vette át, ahol magyar nyelvet oktat hétvégente, játékos formában. Emellett aktívan részt vesz egy különleges projektben is: régi anyakönyvi dokumentumok digitalizálásán dolgozik az Első Magyar Református Egyháznál. „Megtisztelő érzés kézbe venni ezeket az iratokat – minden név mögött egy-egy emberi történet rejlik, amely így talán újra összekapcsolódhat a leszármazottakkal.”
Müller Miklós szintén Szegedről érkezett Clevelandbe, és már húsz éve aktív cserkész. Az évek során végigjárta a ranglétrát: volt őrsvezető, rajparancsnok és csapatparancsnok-helyettes is. Foglalkozása szerint matematika–fizika tanár, és jelenleg is gyakorló pedagógus szülővárosának katolikus intézményében, a Karolina Általános Iskolában és Gimnáziumban. A fiatalokkal való munka mindig is természetes közeg volt számára; most csupán a tantermet hagyta hátra, hogy szűk egy évre a diaszpóra közösségi életébe merüljön bele.
Miklós hamar megtalálta a helyét Clevelandben, a KCSP-s feladatkörét tekintve pedig több helyen segít: a Magyar Evangélikus Konferenciánál, a Clevelandi Magyarokért Alapítvány, az Egyesült Magyar Egyleteknél, a hétvégi magyar iskolában, a cserkészetnél és a regös szakágban is. „Segítek a programok hátterében, kézműves foglalkozásokon, és mindenhol, ahol szükség van rám” – mondta az ösztöndíjas.
A szegedi fiatal szerint az ösztöndíj egyben tanulási és tapasztalatszerzési lehetőség is. „Élményekkel telve szeretnék hazamenni, és olyan tapasztalatokat szerezni, amelyekkel otthon is gazdagíthatom a közösségünket” – fogalmazott. Már az első napokban érezte a clevelandi közösség meleg fogadtatását: „Olyan közvetlenséggel fogadtak bennünket, mintha már hónapok óta itt lennénk.”
A Bocskai Rádió nevében szeretettel köszöntjük Anitát, Rékát és Miklóst, és arra buzdítjuk a magyar közösség tagjait is, hogy támogassák őket jó szóval és gondoskodással!
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
