Nincs küldetésem,
nem verem a dobot.
Nem ment fel,
nem elég a hitem.
Nem dobolok bódulatot.
Nem segíthetek senkinek.
A létet kell kibírni.
Nem elég sem a hit,
sem a jövő,
a század szédülete sem,
a végtelenbe törő.
Szavakat marcangolunk
az emberi lét elején.
Lélegezni tanulunk.
Járni.
Nem elég a remény.
Rettegünk és berúgunk
és hempergünk
és verjük a dobot:
Bele a torkába,
a gyomrába,
forogjon,
bele a bódulatot!
Bele a mámort!
Himbálóddzék hülyén a feje!
Áhítatot neki! –
Ó-ó-ó-ó-ó-ó! – a század szédülete!
Nem verem a dobot.
Marcangolom a szavakat.
Sámánok ökle csupa vér,
életük bevert kirakat.
Fejük fölött forog az ég,
a mámorba beleszakad.
A létet kell kibírni.
Dobszó nélkül a puszta létet.
Ratata-tatata-ratata-ta
ratata-tatata-ratata-ta
*****************************************************************************************
Hervay Gizella sokgyermekes szegény családból származott, a tanulás lehetőségéért keményen meg kellett dolgoznia. A középiskolát Zilahon végezte majd a Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos diákként államvizsgázot 1956-ban. Akkoriban ismerte meg a szintén költői pályája elején álló, ugyancsak bölcsész Szilágyi Domokost, s ez egész életére, költészetére döntő hatással volt. Magánéletének nehézségein, az újra és újra legyőzni próbált magányon nem segített költői eredményeinek egyre egyértelműbb elismerése. Házassága Szilágyi Domokossal megromlott, szétváltak útjaik. Magányérzése 1976-os Budapestre távozásával csak fokozódott, a súlyos családi veszteségek – Szilágyi Domokos öngyilkossága, majd közös fiuk, Attila (Kobak) halála idegeit végképp megrongálták. 1982-ben többszöri kísérlet után saját kezével vetett véget életének. —- Wikipédia
