A szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok az EP elé kerülő állásfoglalásban arra szólítanák fel az Európai Bizottságot, hogy szeptember 15-ig készítsen jelentést a jogállam és az alapvető jogok magyarországi helyzetéről. Az Európai Néppárt szövegtervezete ugyan kritikus, de nem tart szükségesnek semmilyen következményt Magyarországra nézve a halálbüntetésről szóló vita felmelegítése és a bevándorlási kérdőív egyébként általuk is határozottan megbélyegzett tartalma miatt. Az EP plenárisa június 10-én szavaz a magyarországi helyzetről szóló állásfoglalásról.

Öt pártfrakció dolgozott ki saját állásfoglalás-tervezetet az EP jövő heti plenárisára a magyarországi helyzetről, ami a témáról szóló néhány héttel ezelőtti plenáris vitát hivatott lezárni. A szocialisták és demokraták, a zöldek és a liberálisok verziója nagyon hasonló nyomvonalon halad és csak apróbb részletekben tér el egymástól.

Az Európai Néppárt verziója ugyancsak kategorikus a halálbüntetésről szóló vita felmelegítésének és a bevándorlásról szóló magyarországi konzultáció hangvételének kérdésében, de a másik három pártcsoporttól eltérően nem helyez kilátásba következményeket Magyarországgal szemben. Végül a konzervatívokat tömörítő Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) szóvivője azt mondta a BruxInfo érdeklődésére, hogy Orbán Viktor világossá tette az álláspontját a halálbüntetés kérdésében, és ha az EU-szerződés megsértésének gyanúja felmerül, akkor az ECR szerint az Európai Bizottságnak, és nem pedig a politikai testületnek számító Parlament hivatott eljárni.

A zöldek, a szocialisták és a liberálisok egymáshoz nagyon közelálló, számos pontban szó szerint megegyező állásfoglalás tervezete arra sürgeti az Európai Bizottságot, hogy aktiválja a tavaly márciusban elfogadott jogállamisági keret első fázisát, és “haladéktalanul vegye górcső alá (az úgynevezett mélyreható nyomon követési folyamat keretében) a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok helyzetét Magyarországon”, felmérve azt, hogy fennáll-e az uniós értékeknek a potenciális rendszerszintű, vagy súlyos megsértése. A három pártcsoport arra kéri az Európai Bizottságot, hogy 2015. szeptember 15. előtt terjesszen elő egy jelentést erről a kérdésről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

Az is közös a három állásfoglalás-tervezetben, hogy elmarasztalják a tagállamokból álló Tanács reakciójának hiányát a legutóbbi magyarországi fejleményekre. Egyúttal felszólítják az EU Tanácsát és az Európai Tanácsot (az állam- és kormányfők testületét), hogy következő ülésükön vitassák meg a témát és fogadjanak el következtetéseket a magyarországi helyzetről.

Miközben a legnagyobb parlamenti frakció, a Fidesz-KDNP-t is a sorai között tudó Európai Néppárt szövegtervezete nem helyez kilátásba következményeket, a halálbüntetés felmelegítésének és a magyar bevándorlási kérdőív minősítésének kérdésében érdemben nem tér el a baloldali pártok és a liberálisok véleményétől. Egyedüliként (pontosabban az ECR-hoz hasonlóan) ugyanakkor üdvözlik Orbán Viktor kötelezettségvállalását, hogy Magyarországon nem vezetik be újra a halálos ítéletet.

Konkrét név említése nélkül, de mintegy a magyar miniszterelnöknek címezve ugyanakkor hangsúlyozzák egy tagországi miniszterelnök felelősségét az uniós értékek népszerűsítésében és abban, hogy “jó példával járjon elő”. Az EPP a lehető legkategorikusabban megismétli, hogy a halálbüntetés ellentétes az EU alapvető értékeivel és az uniós joggal, ennélfogva “lezárt ügynek tekinthető az EU-n belül”.

Miközben a néppárti tervezet minden tagállam szuverén jogának ismeri el, hogy kikérje állampolgárai véleményét fontos ügyekben, arra is felhívja a figyelmet, hogy “ezeknek a konzultációknak a kormánynak a felelős kormányzásra való készségét kell tükröznie, ami a demokratikus politikai megoldások biztosítására és az alapvető európai értékek tiszteletben tartására irányul”.

Az EPP ugyanakkor úgy látja, hogy “a Magyarországon a bevándorlásról és a terrorizmusról elindított konzultáció tartalma és nyelvezete nagyban félrevezető, egyoldalú és kiegyensúlyozatlan”. Amiatt is sajnálkozásának ad hangot, hogy a konzultációs kérdőív az EU intézményeire és azok politikáira hárítja a felelősséget, miközben a felelősség a tagállamokat terheli. Arra is emlékeztet, hogy a tagállamok teljes mértékben részt vesznek az uniós jogalkotási folyamatban.

A néppárti szöveg Magyarország megemlítése nélkül elmarasztalja a szélsőséges nacionalizmus és a szélsőséges pártok újjáéledését, mind a bal-, mind pedig a jobb oldalon, ami a politikai pártok demokratikus spektrumának is kihívást támaszt. “Ebben az összefüggésben sajnálja, hogy léteznek demokratikus pártok, amelyek populista érveket használnak a szélsőséges pártok visszaszorítására”. Az EPP meggyőződésének ad hangot, hogy az uniós kormányoknak kezdeményezést kell tenniük a bal- és jobboldali szélsőséges pártok felszámolása érdekében, és meg kell cáfolniuk leegyszerűsítő állításaikat, amelyek megkérdőjelezik az európai projektet és veszélybe sodorják az európai értékeket.

Arra is felkérik az EU összes tagállamát, hogy konstruktívan vegyék ki részüket a közelmúltban bemutatott európai migrációs stratégiának szentelt vitában.

A három már említett pártcsoport leszögezik, hogy bármely tagállam, amely visszahozná a halálbüntetést, megsértené az uniós szerződéseket és az EU alapvető jogi chartáját, és az EU-alapszerződésben foglalt értékek súlyos áthágása a szerződés 7-ik cikke szerinti eljárás elindítását vonná maga után.

Mind a három párt súlyos szavakkal elmarasztalja a kormány által a bevándorlásról kezdeményezett nemzeti konzultáció kérdőívét, ami “idegengyűlölő félreértelmezésekre épít, és összemossa a menedéket kereső migránsokat a biztonsági fenyegetésekkel”. A három pártcsoport mindegyike felszólítja a magyar kormányt a kérdőív azonnali visszavonására.

További részletek a BruxInfo cikkében.

Forrás: inforadio.hu

Reklám

A 20. század a magyar tragédia százada, egyben a második világháború után a Szovjetunióba hurcolt magyarok tragédiájáé, akik közül sokak nyughelye sem ismert – mondta Boross Péter, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke szombaton Siófokon.

A Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Foglyok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) 25. jubileumi találkozóján a volt miniszterelnök hozzátette: a Trianon utáni nemzedékbe mélyen beleégett a két világháború közötti fő gondolat, a revízió eszméje, ebben akkor egységes volt az ország. Egy egész generáció készült arra, hogy visszaszerezze az elcsatolt területeket; a Szovjetunóba hurcolt politikai elítéltek és kényszermunkások áldozata ezzel függ össze – mondta.

A kort és azt a nemzedéket “évtizedeken át gyalázó történetírás” elnyomja az igazságot. A haza szellemileg még nem egészséges, de a levegő már tisztább, küzdeni kell azért, hogy az “igaz” szó igazságot jelentsen – fogalmazott.

Boross Péter a jelenlévők között külön köszöntötte az idén századik évébe lépett vitéz békei Koós Ottó alezredest, aki 1944 és 1955 között volt politikai elítélt a Szovjetunióban, majd azt követően politikai okokból hat évre Magyarországon is bebörtönözték. A veterán tisztet levélben köszöntötte Orbán Viktor miniszterelnök is. A kormányfő azt írta: Koós Ottó életével példát mutat a katonai akadémia mai növendékeinek és minden magyarnak.

Kun Szabó István, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára azt mondta, hogy a Szorakész tagjai “életükkel győzték le a kommunizmust azzal, hogy bár a diktatúra akarta ketté törni életüket, azt nem hagyták. Sem bűnösek, sem hibásak nem voltak egy elveszett háborúért”.

Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság (NEB) tagja Szolzsenyicin a Gulagról írt művét idézve a kommunizmust értelmetlen, hazug, és az erőszakra alapozott rezsimnek nevezte. “A magyar tragédia hátterében mindig ott állt a kommunizmus, marxizmus, a szocializmus, a bizottság feladata, hogy visszaszerezze vissza a múltat, hogy ki tudjunk bújni a marxista hazugságok hálójából” – mondta. Kitért arra is, hogy 2015-öt a kormány a Szovjetunióba hurcoltak emlékévének nyilvánította; ennek kapcsán a NEB együttműködést kezdett a Szorakésszel, amely többek közt a szervezet irattári részlegének őrzését, feldolgozását, és történeti interjúk rögzítését tartalmazza.

Menczer Erzsébet, a Szorakész elnöke arról szólt, hogy 2012-től, a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja keretében lehet beszélni arról, ami több mint 800 ezer magyar állampolgárral történt. Bár anyagi kárpótlást kaptak az érintettek, pénzzel nem lehet életeket megváltani – mondta, hozzáfűzve, hogy “a sebek begyógyítása a múlt valódi feltárása most kezdődik”.

A Szorakészt a 2011-ben elhunyt Menczer Gusztáv, a Gulagot túlélők egyike alapította 1990-ben. A szervezetnek 597 tagja van, többségük az elhurcoltak özvegyei és gyermekei, mára csak 70-en tartoznak a túlélők közé. A siófoki Erzsébet Szállóban tartott jubileumi találkozóra mintegy százan jöttek el, 12-en a szovjet börtönök és munkatáborok túlélői közül.

Magyarország területéről a második világháború alatt mintegy 800 ezren estek szovjet hadifogságba, átlagosan 28 hónapos kényszermunka után térhettek haza, a kivégzettek, éhezésben, betegségben elpusztultak száma 200-250 ezerre tehető. A jóvátételi kényszermunkára – málenkij robotra – hurcoltak számát történészek 120 ezerre becsülik az ország 1947-es határain belülről. Egyharmaduk a volt Szovjetunió területén nyugszik, a túlélők nagyobb része 1949-re hazatérhetett. A Gulagon 1949-től politikai elítéltként raboskodó mintegy 80-85 ezer magyarból öt-hatezer élte meg a szabadulást, ők többségükben 1953-ban térhettek haza.

Forrás: inforadio.hu

Reklám

Kövér László házelnök szerint az újraállított országzászlók irányt mutatnak, és azt üzenik: összetartozunk.

Az Országgyűlés elnöke vasárnap a kispesti országzászló-emlékmű avatásán mondott ünnepi beszédében úgy fogalmazott: a magyarok újraállított országzászlói nem a múlt kerekét akarják visszaforgatni, hanem irányt mutatnak, nyomvonalat szabnak a jövőre.

Kövér László szerint az országzászlók azt üzenik, a nyelv- és sorsközösségben élő nemzet és annak érdekei képezik az állam fundamentumát, hogy nincs európai öntudat nemzeti öntudat nélkül, és nincs európai teljesítmény nemzeti teljesítmény nélkül. “Azt üzenik, hogy összetartozunk, és a manapság liberálisnak nevezett téveszmékkel szemben ez az összetartozás az igazi záloga az egyén valódi szabadságának és méltóságának” – fogalmazott a házelnök. Hangsúlyozta azt is: a zászló a múlthoz való hűséget és a jövőbe vetett reménységet jelenti, közösséget hirdet és teremt.

Emlékeztetett egyúttal, hogy a most helyreállított kispesti országzászlót 80 évvel ezelőtt Magyarország 99. országzászlójaként avatták fel, és egyike volt annak a több mint 700-nak, amelyek azt hirdették: az I. világháborút lezáró békeszerződésekben “halálra, rabságra és felejtésre ítélt” magyarság élni akar, szabadságot akar és emlékezni akar.

Kövér László arról is beszélt, a magyarok 2010-ben, majd az idén újra elutasították 1989-1990 alkuajánlatát, amely “eleinte elegánsnak és barátinak tűnt”, de végül kiderült, a célja az volt, hogy a magyarok mondjanak le államukról. Ez az alkuajánlat azonban ma is áll – folytatta -, sőt “próbálják azt ránk erőszakolni”, de nem szabad engedni, mert “mi valóban szabadok akarunk lenni”. Az országzászlók is azt hirdetik, “készen állunk újabb küzdelmekre” csak a magyarok érdekeit szolgálva – zárta szavait az Országgyűlés elnöke.

A Határ út, az Ady Endre út és a Pannónia út hármas kereszteződésében felállított emlékműnél Jókai Anna Kossuth-díjas író, Kispest díszpolgára személyes hangvételű köszöntőjében arról beszélt, hogy “aki saját pátriáját szereti, abban megvan az az érzület, hogy azt a nagyobb hazát is szereti, amelybe ez a közösség belehelyeződött”.

Az egyórás emlékmű-avatáson mintegy 150-200-an vettek részt, mások mellett a szocialista Hiller István, az Országgyűlés alelnöke, György István budapesti és Tarnai Richárd Pest megyei kormánymegbízott, valamint Gajda Péter, a XIX. kerület MSZP-s polgármestere.

Az ünnepségen az országzászlót a Himnusz hangjaira cserkészek vonták fel, majd Trianon emlékére félárbocra engedték. A történelmi egyházak képviselői által megáldott emlékmű talapzatán a történelmi Magyarország térképe látható. A talapzat előtt elhelyezett emléktáblán az olvasható: “Kispest önkormányzata állíttatta 2014-ben. A történelmi Magyarország vármegyéiből származó földereklyék a Wekerlei Polgári Egyesület jóvoltából kerültek elhelyezésre”.

Reklám

Trianonban az összes szomszédos nép részesedett az ezer éve létező Magyarországból, még a baráti Lengyelország, a távoli Olaszország és a háborúban szintén vesztes (!) Ausztria is. De elsősorban nem ezért tekinthetjük Trianont a világ legigazságtalanabb „békéjének”. Az ország elveszítette területének több mint 71 százalékát, hegyeinek, erdőinek, ásványkincseinek, vizeinek és vasútvonalainak zömét. Odaveszett a lakosság 64 százaléka, és ami még fájóbb: az új határok mélyén belevágtak a magyar nemzet testébe. 

Idegen fennhatóság alá került a Kárpát-medencében élő magyarság kereken egyharmada, azaz minden harmadik magyar, ráadásul több mint felük az új határ tőszomszédságában, egybefüggő, színmagyar területeken élt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elvnek megfelelő, igazságosabb határokat húzni, de a győztesek, és főleg a csatlósaik étvágya csillapíthatatlan volt. Ezek az „utódállamok” csak annyiban vállalták a folytonosságot a régi Magyarországgal, hogy megszállták annak területeit, ezen kívül viszont csak egyetlen céljuk volt (és van a mai napig): a „megkapott” magyarok elpusztítása, elűzése.

Azóta is – főleg a megszálló országok – előszeretettel sütik ránk az „irredenta” bélyeget (bár sajnos egyre inkább ok nélkül). De vajon belegondoltak-e abba, akár csak egyszer is, hogy ők mit tennének hasonló helyzetben? – írja egyik cikkében a trianon.hu.

Károlyi Mihály és Lindner Béla az első világháborúból hazatérő katonáinkat lefegyverezte, és a fegyverekből jócskán juttatott a románoknak. Akik aztán élesben ki is próbálták a magyarokon a magyar fegyvereket. Gyulafehérváron 1918. december 1-jén százezer román mondta ki egy nagygyűlésen Erdély elszakítását Magyarországtól. Ahhoz, hogy ezt télvíz idején megtehessék, Károlyi Mihály különvonatokat biztosított nekik. Ugyanezt nem tette meg az óriási távolságra élő székelyeknek, akik le is maradtak a nagygyűlésről, amely simán kimondta az egyesülést. Ma már nemzeti ünnep december 1-je, az Egyesülés napja néven.

1920. június 4-én valamennyi területünk, valamennyi polgára másnap egy ellenséges országban találta magát. Szlovákia minden négyzetcentimétere magyar föld. Ők is készülnek egy nemzeti ünneppel megemlékezni Trianonról: ők június 4-ét nyilvánítanák nemzeti ünneppé. Lehet, hogy már a közeljövőben. Szerbia készül be az Európai Unióba, amit simán meg is tehet, mit sem számít az, hogy mind a mai napig hogy bánnak a magyar kisebbséggel. Például a temerini fiúkkal. Benes dekrétumai továbbra is mérgezik a magyar lelket. Nem vehetik fel a szlovákiai magyarok a kettős állampolgárságot, mert ha megteszik, azonnal elvesztik a szlovák állampolgárságot.

Lengyelország egy gyönyörű hegyes tájat kapott a trianoni gyalázat aláírásért cserébe. Egy vár áll rajta, szép kirándulóhely. A jelenlegi szlovák–lengyel határon van, a Hazajáró című, Duna televízión futó csodás sorozatban bemutatták ezt a tájat a fiúk.

A Barikád hetilap eheti címlapján üzen a Trianoni gyalázat napján ünneplő Fidesznek Sajó Sándor versrészletével: „É leszek szégyen és leszek gyalázat/ És ott égek majd minden homlokon/ s mint bujdosó gyász az én szép Hazámat/ a Jó Istentől visszazokogom: És megfúvom majd hitem harsonáit,/ Hogy tesz majd Isten gyönyörű csodát itt…”

A trianoni békediktátumot aláíró országok: Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nicaragua, Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb–Horvát–Szlovén Állam, Sziám és Cseh–Szlovákország. Érdekes az országok névsora, amelyből jócskán kilóg Nicaragua, Kuba, Panama, és fájó pont a lengyel aláírás. A trianoni gyalázatot magyar részről a Horthy Miklós által kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának két politikailag súlytalan tagja írta alá, akik aztán el is tűntek a politikai süllyesztőben. Sok történész úgy foglal már állást, hogy ezzel a gyalázatos diktátummal tulajdonképpen megágyaztak a második világégésnek.

A magyar fájdalmat Padányi Viktor novellája mutatja be igazán:

Békéscsaba, 2014. június 12.

Összeállította: Forgó Irén

Emlékeztető: „Trianonban egy országot sem tettek tönkre gonoszabbul, mint Magyarországot. De ezt az országot lélekben erős emberek lakják, akik nem nyugosznak bele hazájuk rombolásába. Magyarország megcsonkítása annyira becstelen, hogy senki nem vállalja érte a felelősséget. Mindenki úgy tesz, mintha nem tudna róla, mindenki szemérmesen hallgat. A népek önrendelkezési jogára való hivatkozás csak hazug formula… a leggonoszabb módon visszaéltek a győzelemmel… Nincsen olyan francia, angol vagy olasz, aki elfogadná hazája számára azokat a feltételeket, amelyeket Magyarországra kényszerítettek.” (Francesco Nitti olasz miniszterelnök, 1924 szeptemberében)

Reklám

Az 1920. június 4-i diktátum évfordulója apropóján tettünk fel kérdéseket dr. Raffay Ernő budapesti történésznek, akinek Trianon előzményei és annak következményei az egyik kutatási területe. A jeles tudós sokszor okozott fejtörést megállapításaival az ún. „baráti szomszédos országok” történészeinek, politikusainak a témában, hiszen – amint látjuk – a történelmet lehet utólag megképzelni és megírni, ám a tények kegyetlenek – nem olyan tapintatosak, mint mondjuk az 1990 utáni alapszerződések.

– Miben különbözik megannyi más európai békekötéstől a trianoni?
– Legfontosabb különbség az aránytalansága. Ha megvizsgáljuk a 19–20. század 1920 előtti békekötéseit, azt látjuk, hogy egyetlen, katonailag vesztes országot sem csonkítottak meg olyan nagy arányban, mint a Magyar Királyság területét. Elvették az országterület 71,3%-át, a népesség kétharmadát. 1815-ben, amikor végleg leverték a napóleoni Francia Császárságot, területének elenyésző részét vették el, azaz méltányos békeszerződést kötöttek a nagy vesztessel. A 18–19. század orosz–török háborúi után a két keleti nagyhatalom egyike sem akarta túlságosan megalázni a másikat, gondolván a következő évtizedekre. Az 1870–1871. évi porosz–francia háború után a német győztes ugyan Versailles-ban kiáltotta ki a Német Császárságot (1871. január 18-án), ami porig alázta a francia nemzettudat két tartópillérét (gloire és grandeur), területcsonkításbéli aránytalanságot nem követtek el. Mindössze a két, német többségű tartományt, Elzászt és Lotharingiát csatolták el (igazságosan!) Franciaországtól. Ezt az összecsapást megelőzte az 1866. évi porosz–osztrák háború, amelyben a poroszok legyőzték Ausztriát, amivel ugyan eldöntötték, hogy a német egység megvalósítását a Porosz Királyság végzi el, valamint kiszorították az egykori Német Nemzet Szent Római Birodalmából a Habsburg-dinasztia vezette Ausztriai Császárságot – a poroszok, okosan, a jövőre gondolva, mégsem csonkították meg Ausztriát. Így aztán 1867 (Habsburg–magyar kiegyezés) és 1879 októbere (Németország és az Osztrák–Magyar Birodalom katonai szövetsége) után létre is hozták az összesen 1 millió 251 ezer km² nagyságú Középponti Hatalmak nevű katonai szövetségi rendszert. Nos, e hatalmas katonai szövetség léte, illetve az 1894–1907 között létrehozott antant ellentétei alakították ki azt az alaphelyzetet, amelyben egyes európai nagyhatalmi vezetők azt gondolták, egy jövendő nagy háború után úgy tudják majd örökre biztosítani a békét, ha a leendő veszteseket porig alázva, elveszik tőlük az életlehetőségeiket. Éppen ezt tették az egész Habsburg Birodalommal, benne a Magyar Királysággal 1920-ban.

A békediktátum külső okai

– Milyen okai voltak a trianoni „békeszerződésnek”?
– Trianonnak külső és belső okai vannak. A külső okcsoport két területből áll: a nagyhatalmi okcsoport és a szomszédos országok okcsoportja. A nagyhatalmi okcsoport abból a történelmi igazságból indul ki, hogy a történelem formálói szinte mindig a nagyhatalmak. A Magyar Királyság (325 ezer km²) területének szétdarabolása előtt, az Osztrák–Magyar Birodalom (676 ezer km²) részeként Európa (Oroszország utáni) második legnagyobb területű, több mint 50 milliós népességű nagyhatalma volt. Az akkori európai nagyhatalmak pedig 1879 és 1907 között két nagy katonai tömbbe szervezkedtek alapvető érdekeik szerint; a kisebb országok vagy az egyik, vagy a másik nagyhatalmi-katonai tömbhöz csatlakoztak (pl. Románia 1883-ban a Középponti Hatalmakhoz). A Magyar Királyság 1879-től a Német Birodalom katonai–politikai szövetségese volt, s amikor a nagy háború az antant (Anglia, Franciaország, Egyesült Államok) győzelmével végződött, a győztesek közül főleg Franciaország azt akarta elérni, hogy Németországnak soha többé ne lehessen nagyhatalmi szövetségese: emiatt szétzúzták a Monarchiát, s mindenekelőtt az etnikailag és katonailag egységesebb Magyar Királyságot. Elsősorban emiatt támogatták a román és szerb területelvevő szándékokat, Csehországot pedig amiatt is, hogy ellensúly legyen Ausztriával szemben, az esetleges Anschluss-szal szemben. Magyarország e nagyhatalmi játszma első s legnagyobb vesztese. Megjegyzem, Németország 1919. évi megalázása vezetett a második világháború kirobbanásához is.

– Nézzük a szomszédos országok szerepét…
– Általában ezt ismerjük a legrészletesebben. A velünk keverten élő, illetve egyes szomszéd népek már a 18. század végétől rendszeresen, visszatérően, általában fegyveresen is fölléptek a magyar állam és a magyarok ellen. E támadások okai között a Habsburg-ház magyarságot gyöngítő tevékenysége, valamint a török háborúk magyar létszámot kisebbítő hatása is benne található. 1914 előtt csehek, románok, szerbek és szlovákok tényleges terveket dolgoztak ki a magyar terület megcsonkítására, elvételére. Részletezés nélkül: a román politikusok általában a Tisza folyóig képzelték Románia határainak kiterjesztését; a csehek a Győrtől, Balassagyarmattól, Salgótarjántól, Miskolctól délre húzódó vonalig; a szerbek a Pécstől, Bajától, Szegedtől északra, Temesvártól keletre húzódó vonalig akarták kitolni határaikat. Ehhez képest (viccesen szólva) a trianoni határaink sokkal jobbak lettek! Ezeket a területeket természetesen a monarchiabéli magyar nagyhatalomtól csak európai háborúval lehetett elvenni, tehát a szomszéd népek vezetői érdekeltek voltak a világháború kirobbantásában. Politikájukat 1914 előtt az antanthatalmak érdekei mentén, azokhoz igazítva alakították. (Napjainkban pedig, a megszerzett, s a mai napig megszállásuk alatt tartott magyar területek megtartása érdekében ezek az országok a NATO kiszolgálói, kivéve a szerbeket, akik alapvetően oroszbarátok, viszont éppen a területük megtartása céljából lavíroznak a NATO és Oroszország között.)

Jobb határokat is elérhettünk volna

– Nem mehetünk el amellett, hogy Trianonnak belső okai is voltak.
– Így van, a magyarok is követtek el súlyos hibákat, amelyek belülről megosztották, tehát gyöngítették a társadalmat. A belső okok közül elsősorban a magyarok kicsiny, a nem-magyarok nagy számát, valamint a bonyolult etnikai és vallásfelekezetbeli helyzetet emelem ki. 1867-ben, a kiegyezés évében az összlakosságnak csak 44,4%-a volt magyar, s ez az arány 1910-ben „följavult” 54,5%-ra. Azonban – mivel a liberális magyar kormányok nem tiltották az idegen elemek bevándorlását – a magyar etnikum aránya csak az 1910-ben már 911 ezer zsidóval ment ötven százalék fölé. Ezek egy része keresztény vallásfelekezetre váltott, azonban mivel zsidó nemzetiség nem szerepelt a népszámlálások kérdőívein, ők magyarnak vallották magukat. Ez persze komoly előnyöket jelentett, s a magyar liberális fölfogás hívei nem gondolták, hogy a bevándoroltak soraiból kerülnek majd ki a kereszténység elleni harc, a szabadkőművesség, a szociáldemokraták és a későbbi kommunisták radikálisai. 1914 előtt a magyar értelmiség legjobbjai (gróf Tisza István, Herczeg Ferenc, Bangha Béla, Prohászka Ottokár stb.) azt vették észre, hogy a budapesti sajtóban (kivétel nélkül) minden nap gyalázzák a kereszténységet, sőt, a szót, hogy ’magyar’, szitokszóként használják a sajtó liberális és szocialista részében. Amikor aztán eljött a háború, a baloldal e két irányzatához tartozó személyek elkezdték a hadsereg és a hátország föllazítását, ami oda vezetett, hogy 1918. október végétől három kormány is (Károlyi-, Berinkey- és a népbiztosok tanácsa) ezekből az (jórészt zsidó nemzetiségű) embe­rekből alakult meg. Felelősségük az ország szétdarabolásában vitathatatlan: nélkülük valószínűleg jobb (de mindenképpen csonka) határokat érhettünk volna el.

– Mi váltotta ki a második belső okot, a társadalom teljes körű politikai szétdarabolását?
– A hazai liberalizmus gyakorlatilag parttalanná vált 1914-re. Ez azt jelenti, hogy a kormányok elkövették azt a hibát, hogy a nemzet nyilvánvaló ellenségeit szabadon engedték működni. Ilyen csoport volt például a szabadkőműves Martinovics-páholyban tiltott módon megalakult Országos Polgári Radikális Párt (Jászi, Ady stb.), amely majd 1918-ban a szociáldemokrata párttal és Károlyi Mihály Függetlenségi Pártjával kormánykoalíciót alkot. A politikai élet szétverését jelentette akkoriban a képviselőházi obstrukció: ez azt jelenti, hogy az ellenzék, széttördelve a törvényhozás normális menetét, nem engedte időben meghozni az államot-nemzetet védő legfontosabb törvényeket (pl. a véderőtörvényt). Ez Magyarország és a birodalom belső és külső, katonai meggyöngítését jelentette.

A szabadkőművesség szerepe

– Trianon bekövetkeztében ilyen nagy szerepe volt a szabadkőművességnek?
– A hazai szabadkőműves szervezet szabad, ám titkos működésének engedélyezése a harmadik belső ok. A szabadkőművesség radikális páholyai ugyanis a haladás, modernizáció, szabadság stb. jelszavainak bevetésével gyökeresen át akarták alakítani a hagyományos Magyarországot, jelszavaik ismételgetése mögött azonban a legnyersebb hatalomátvételi szándék húzódott meg. A kérdésre, hogy a magyarországi szabadkőművesek szét akarták-e darabolni Magyarországot, válaszom: nem szétdarabolni akarták, hanem szabadkőműves többségű képviselőházzal s kormánnyal az egész ország fölött át akarták venni a főhatalmat. Szabadkőműves országot akartak megalakítani, kihasználva a katonai összeomlást. Amikor 1920. május 18-án a már horthysta kormány belügyminisztere, Dömötör Mihály föloszlatta e szervezetet, rájuk hárította az ország összeomlását. A szabadkőműves Károlyi-, majd Berinkey-kormány ugyanis visszavonta a hadsereget, ahelyett, hogy a benyomuló román, szerb és cseh katonaság elleni védelemre adott volna parancsot. Károlyi hibája kettős: szabadjára engedte a radikális szabadkőműveseket, valamint elmulasztotta az ország megvédését.

– Ezek szerint kijelenthető, hogy tudatosság és céltudatosság sújtotta a magyar államot és nemzetet?
– Igen, a legnagyobb mértékben, hiszen a nagyhatalmak készültek a revánsra, illetve Anglia a valóban szédületes német gazdasági fejlődés erőszakos megállítására; valamint a magyarok három szomszédja előzetes, térkép-rajzolás mellett komoly katonai fejlesztéssel készült Magyarország szétdarabolására. Az eredmény lehangoló lett. 1919-ben, amikor a békekonferencián megmutatták az antanthaderő főparancsnokának, a francia Foch marsallnak a Németországgal aláírandó békeszerződés tervezetét, a tábornok ezt mondta: Uraim, ez nem békeszerződés, hanem fegyverszünet húsz évre. Nos, 20 és fél év múlva Hitler és Sztálin megtámadta Lengyelországot. A többit tudjuk. Magyarországot pedig rákényszerítették az egyébként helyes és eredményes (négyszeres területi revízió!) revíziós kül- és biztonságpolitikára. Íme, mit tesz egy rossz békeszerződés! A trianoni békeparancsot (három, Pozsony melletti magyar falu elvételével súlyosbítva) megerősítette az 1947. évi párizsi békeszerződés 1. §-a (ez van most érvényben határainkra nézve). Eszerint Magyarország határai (tehát a jelenlegi magyar–román határvonal is) az 1938. január 1-jei állapot szerint állíttatnak vissza. 1938. január 1-jén pedig az 1920. évi szerződés határvonalai voltak érvényben, hiszen az első területi revízió, az I. bécsi döntés 1938. november elején lépett érvénybe.

Amerika hadszíntere leszünk

– Mit rombolhatott e diktátum a magyarság életén 95 év alatt?
– 1920 óta a trianoni utódállamok politikája a magyarok megsemmisítésére irányul. Lásd például az 1923-as, az 1938-as és a jelenlegi román alkotmány 1. §-át: cél a homogén nemzetállam kialakítása. Az összes többi „eredmény” mind e szándékoknak köszönhető: rombolják a magyar nemzettudatot, tönkreteszik a magyar iskolarendszert, az autonómiáról még beszélni sem lehet, stb., stb. Személyes véleményem szerint 2015-ben is változatlanul léteznek az 1920-as helyzet negatívumai, tehát a helyes magyar külpolitikának a terület-revízióra kell törekednie. Annál is inkább, mivel az összes nemzetközi szerződés de facto és de iure megengedi az európai határok békés tárgyalások utáni megváltoztatását.

– Lehet-e várni enyhülést környezetünkben? Honnan, hogyan?
– Az enyhülést várni a román, szlovák, szerb stb. államhatalomtól önmegtévesztés, illúzió. Vegyük észre a történelmi tények ezreit: nekünk nem jogokat akarnak adni, hanem el akarnak tüntetni bennünket. Ami pedig az európai helyzetet illeti, a NATO bővítése Kelet-Európában nem más, mint a nyugati nagyhatalmak, mindenekelőtt az USA hadszíntér-kibővítő tevékenysége, hogy a leendő oroszellenes háború Kelet- és Közép-Európát, ennek népeit sújtsa, ne a Nyugatot. Csodálkozom, hogy Bukarestben mintha nem látnák, hogy egy esetleges orosz–amerikai erőpróba közben a román fővárosból mindössze egy füstölgő kráter maradna… Isten óvjon ettől! Az Európai Unió pedig nem más, mint a nyugati termelőtőke piackiterjesztése a huszonegy millió románra, a negyvenmillió lengyelre, a tízmillió magyarra stb. Modernizálást alig, kizsákmányolást minden mennyiségben kaptunk, románok, lengyelek, magyarok stb. egyaránt. Megítélésem szerint a román érdek nem az egységes román nemzetállam, hanem a román–magyar békés tárgyalások után kialakított új államszerkezet (például: autonómia, de más is elképzelhető!) lenne. Egyszóval a helyzet rossz, de nem reménytelen. Egy nemzet jövője, bármelyik nemzetre gondolunk, az érdekek helyes fölismerésétől függ.

* * *
Raffay Ernő (sz.: 1948) történész, politikus, 1990-től 1993-ig országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. Egyetemi tanár, alapította és vezette a Balkanisztikai Kutatócsoportot, 1989–90-ben az Erdélyi Szövetség társelnöke, 1993–94 a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Művei közül: Erdély 1918–1919, Trianon titkai (1989–1992 között hét kiadás), A vajdaságoktól a birodalomig – az újkori Románia története, Magyar tragédia, Harcoló szabadkőművesség, Küzdelem a katolikus egyház ellen, Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a Martinovics-páholy államellenes tevékenysége, Szabadkőműves béklyóban – Ady Endre és a szabadkőművesek I–II., A gróf emigrált, az író otthon maradt – Wass Albert igazsága; Balkáni birodalom – Nagy-Románia megteremtése.

Czegő Zoltán
erdely.ma – Székely Hírmondó

Reklám