Úgy tudom, a clevelandi cserkészház egyik felirata adta az ötletet Papné dr. Bús Enikőnek, a CSU Fulbright-ösztöndíjas oktatójának, hogy workshopot hirdessen „a magyar nyelv helyes szóbeli és írásbeli használatához”, amelyre március 6-án, hamvazószerda estéjén került sor a nevezett helyszínen.
A címadás ellentmondásossága a résztvevők figyelmét is felkeltette, fel is tették a kérdést az előadónak, hogy miért az angol szót használta a műfaj megjelöléséhez. A válasz egyszerűen az, hogy mert nincs rá megfelelő magyar szó. A műhelymunka egy szakmai megbeszélést vagy oktató előadást követő gyakorlati foglalkozást jelent. Műhelykonferencia, műhelybeszélgetés alatt inkább szakmai találkozót, inspirációs ötletbörzét, vagy egy vezető által moderált interaktív véleménycserét értenek. A felnőttképzésben a tréning szó áll hozzá a legközelebb, azonban az kis létszámú csoportra és több alkalmas kurzusra vonatkozik. Tehát mégiscsak a workshop fedi le a legpontosabban a meghirdetett eseményt, mint az adott téma iránt érdeklődők találkozóját, amelynek célja az elméleti és gyakorlati tudás közös elmélyítése.
Papné Dr. Bús Enikő nem volt könnyű helyzetben, hiszen sem a várható létszámot, sem a résztvevők életkorát és meglévő ismereteit nem tudta előre meghatározni, ráadásul egyszeri alkalomra készült. Pedig érdeklődés és igény lenne az ilyen jellegű programokra, amit az is bizonyít, hogy negyvenen jelentek meg a foglalkozáson. Főként az idősebb korosztály képviseltette magát, amelynek tagjai feltehetően egy régebbi helyesírási szabályzat alapján sajátították el és használják a magyar nyelvet, amit az angol nyelvi hatás erősen befolyásol. Enikő ezért azt választotta, hogy teljes áttekintést ad a magyar helyesírás alapelveiről, és az egyes fejezeteket a prezentáció, példatár, gyakorlófeladatok, ellenőrzés négyes struktúrájára építette fel. Mint azt a bevezetőjében is hangsúlyozta, kizárólag az irodalmi nyelvvel foglalkoztunk, azzal az alapfeltevéssel, hogy a jelenlévőknek vannak előismeretei, amelyeket most rendszerszerűen felfrissíthettünk.
Biztos vagyok abban, hogy sokan nem hallottak ezekről a szabályokról, illetve hogy nem ez alapján sajátították el a tudásukat, az „osztály” mégis együttműködően és aktívan vett részt a foglalkozáson. Figyeltek, izgatottan töltötték ki a feladatlapot, s olykor vitatkoztak a megoldásokon. Amint kérdés érkezett a részükről, Enikő is lazított a frontális előadáson, és kifejezetten jó hangulat kerekedett. Daróczy Ibi néni vitte a prímet, úgy is, mint a magyar iskola egykori tanítója, és úgy is, mint mindenre kíváncsi, örök tanuló. Voltak értetlenkedések és nagy rácsodálkozások, de főként a közös munka és együttlét öröme.
Alig tudtuk másfél-két órába belezsúfolni a bonyolult magyar nyelvi szabályok, köztük a levélírás és a hanglejtés hasznos ismereteinek áttekintését, s jó lett volna folytatni, akár egy egész féléves sorozat keretében. Enikő azonban nemcsak a kivetítőn használta, hanem kézbe is adta a tananyagot, sőt irodalmat és segédleteket is ajánlott az önképzéshez. Különösen hasznos és mindenkinek ajánlott a Magyar Tudományos Akadémia által üzemeltetett online ellenőrző program, amely a www.helyesiras.mta.hu oldalon érhető el. Jól kereshető, áttekinthető és még az aktuális szabályzathoz is elvezet bennünket, ha az iránt érdeklődünk.
Én is napi szinten használom, mert mindig becsúszhat egy-egy hiba vagy bizonytalanság. Most szembesültem pl. azzal, hogy az őrs nem rövid ö, pedig megesküdtem volna rá, de gyanút fogtam a padtársam erősködésére és gyorsan ellenőriztük is az oldalon. És valóban, a Mókus őrs és az őrsvezető is hosszú ő-vel írandó, tulajdonnévként viszont rövid (ld. Örs vezér tere). A workshop kiinduló kérdését pedig a hol, illetve hová tesztkérdésekkel könnyen eldönthetjük. Azaz használjuk ez alapján helyesen, hogy: Várunk haza! (…a cserkészházba), illetve Isten hozott otthon! (…a cserkészházban).
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
