A versenyszám legnagyobb esélyeséhez méltóan Kiss Péter Pál parakajak-kenus a kajak KL1 kategória 200 méteres döntőjében aranyérmet szerzett Magyarországnak, már a hetediket Tokióban, mely összesítésben a küldöttség tizennegyedik érme volt.
Kiss Péter Pál már az első körben magabiztosan versenyzett, csütörtökön simán, paralimpiai csúccsal nyerte meg az előfutamát, ezért kihagyta a középdöntőt és automatikusan az A-döntőbe jutott. Amit aztán rajta kívül Juhász Tamás is megtett péntek reggeli középdöntőből, így két magyar indult a fináléban.
Ahol Kiss Péter Pál végül két és fél másodpercet verve brazil ellenfelére magabiztosan, újabb paralimpiai rekorddal (45.447) szerzett aranyérmet, amely a magyar küldöttség hetedik aranya volt. Ezzel Kiss 18 évesen már paralimpiai, világ- és Európa-bajnoknak mondhatja magát, ráadásul ő a sportág legfiatalabb paralimpiai aranyérmese.
Juhász Tamás is pontszerző helyen végzett, hatodik lett a döntőben.
Kiss Péter Pál, paralimpiai bajnok
– A legnagyobb esélyese volt a versenyszámnak. Könnyű vagy nehéz volt így versenyezni?
– Azért nehéz volt így is, nem ilyen időjárási körülményekre számítottam, inkább napra és sokkal melegebbre, hiszen egész végig így készültünk a nyáron. Szerintem ez egy kicsit visszavett a teljesítményemből. És az is, hogy volt egy könyöksérülésem, amit még a bemelegítésnél is éreztem. Úgyhogy izgultam azért, többször is megcsúszott a kezem a lapáton, ami nagyon csúszós, vizes volt.
– Hogyan vágott neki élete első paralimpiai döntőjének?
– Teljesen kikapcsoltam, a rajtra és csak a saját pályámra koncentráltam. A jól sikerült rajt után elkaptam a fonalat, és akkor már tudtam, hogy itt nagy baj nem lehet.
– Tegnap fájlalta a bal bicepszét. Rendbe jött?
– Nem, most is fájt egy kicsit, de összeszorítottam a fogamat, és túl lendültem ezen.
– Tizennyolc évesen már paralimpiai, világ-, és Európa-bajnok. Mi lehet a következő cél?
– Ezt most szeretném egy kicsit megélni, kipihenni magam, szerintem már az is nagy szó, hogy ezt elértem. Utána két hétre rá lesz a világbajnokság, úgyhogy sok időm nem lesz pihenni, de ott azért már nem fogok ilyen teljes gázzal menni, jó lesz, ahogy sikerül. Utána hosszú távlatokban pedig ott van a 2024-es párizsi paralimpia.
– Mennyi munka volt ebben az aranyéremben?
– Rengeteg. 2019-től jöttek a sikerek, de ezt már jóval előtte elkezdtük az edzőmmel, Pruzsina Istvánnal, akivel már hat éve készülünk. Ha nem is kifejezetten erre, hanem arra, hogy nemzetközi szinten is versenyezhessek. Szerencsére szinte mindig jól kijött a lépés. Hihetetlen érzés, még nem igazán tudom felfogni, de szerintem még nem is kell. Elégtételt nem érzek, inkább örömet, hogy sikerült, amiért küzdöttem. A világbajnokság és az Európa-bajnokságok után mindenféleképpen szerettem volna, hogy a paralimpia is jól sikerüljön. Előre ezt nem mondtuk ki, de nem szerettem volna a végén egy banánhéjon elcsúszni.
