A Magyar Táncművészeti Egyetem docense nemcsak a hazai oktatásban játszik kiemelkedő szerepet, hanem a tengerentúlon kapcsolatot ápol a magyar közösségekkel. Legutóbbi amerikai útja során Ohióban, Kolumbuszban nemcsak nemzetközi konferencián vett részt, hanem élő táncbemutatókkal és közös táncházzal kapcsolódott be a helyi magyarok életébe. Szakmai múltjáról, jelenlegi tevékenységéről és víziójáról kérdezte a néptáncpedagógust Molnár Zsolt.
„A családban én vagyok az első olyan értelemben táncos, aki egy amatőr néptáncegyüttesben kezdett el táncolni. Már kiskoromban nagyon szerettem mozogni. 1985-ben költözött Százhalombattára a Forrás Néptáncegyüttes, és onnantól kezdve engem nem lehetett elválasztani a tánctól” – emlékezett vissza Henrik a pályafutása kezdetére. Már fiatalon elkezdett tanítani, és a Magyar Táncművészeti Főiskola elvégzése óta folyamatosan oktatja a magyar néptáncot, mozdulatelemzést és táncjelírást. Ebből az útból született az elkötelezett pedagógusi karrier, amely ma már húsz éve tart.
A Magyar Táncművészeti Egyetem kapcsán megosztotta, hogy hallgatóik egyaránt tanulnak táncfolklorisztikát, zenét, népzenét és sok elméleti tantárgyat is. Az óráikon egyaránt jelent van mozgás és tudományos elemzés. Az intézmény fő célja, hogy táncpedagógusokat képezzen, és aki tanár akar lenni, annak elengedhetetlen, hogy tudjon a tánc írásbeliségével foglalkozni. A diákok néptáncoktatásában tehát a gyakorlati és elméleti tudás párhuzamosan megvan: megtanulják a koreográfiát a tanár mozdulatai alapján, ugyanakkor a tánc lejegyzésének módszereit is elsajátítják.
Henrik munkássága nemzetközi szinten is példaértékű, hiszen a magyar néptánc és a Lábán-kinetográfia (tánclejegyzési módszer) szakmai hírnevét is öregbíti. Nemrégiben Kolumbuszban a Lábán-kinetográfia Nemzetközi Tanácsának (International Council of Kinetography Laban) konferenciáján vett részt, ahol egy gyimesi féloláhos táncot mutatott be. „Ez a mostani előadásom Gyimesről szólt. Beszéltem a területről, a középkori jellegű viseletekről és a tánchagyományról. Ez egy 500 éves tánchagyomány, amit az erdélyi régióban változatlan formában őriztek meg.” Az előadást a résztvevők gyakorlatilag le tudták táncolni a kotta alapján, ami rávilágít a Lábán-kinetográfia és a magyar néptánc egyedülálló kapcsolatára.
Tapasztalatai szerint a magyar tánckultúra nemzetközi szinten is kiemelkedő, és a külföldi tánckutatók is elismerik a magyar szakmai tudást. „Mindig nagyon várják a magyar táncot. Az a szerencsénk, hogy a Kárpát-medencében nagyon sok mozgóképes gyűjtés történt az 50-60-as években, és így megőriztük a régi tánckultúrát, amely szóló, páros és csoportos táncokat egyaránt tartalmaz.”
A tengerentúli út során Henrik eleget tett a kolumbuszi magyar közösség meghívásának, ahol előadást és táncházat vezetett. „Nagyon örülök, hogy meghívtak. Videós prezentációval és élő táncbemutatóval mutattam be a magyar néptáncokat. Volt egy nógrádi pásztorfurulyás előadásom is, és a táncházban a négyévestől a hetvennégy évesig mindenki részt vett.”
A docens úgy véli, a magyar néptánc több mint színpadi művészet: olyan komplex társadalmi jelenség, amely egyszerre szórakoztat, mozgásra ösztönöz és összeköt embereket. A magyarországi felsőoktatásban végzett munkája mellett Szendehelyen három tánccsoportot vezet az óvodás kortól a felnőttekig, emellett Vácon és Verőcén is tart foglalkozásokat. Szívügye a pedagógusok továbbképzése is: „Az óvodapedagógusok számára létrehoztam egy akkreditált továbbképzést, ahol megtanítom, mely táncok és játékok alkalmasak a különböző korosztályok számára.”
Dr. Kovács Henrik néptáncpedagógus, egyetemi docens tehát élő példával jár elöl abban, hogyan lehet a hagyományt a modern világban hitelesen képviselni. „Amikor látom, hogy a kicsik és az idősek együtt táncolnak, nevetnek, örülnek a közös élménynek, mindig újra rájövök, hogy a magyar néptánc a közösségről, az összetartozásról és a kultúra örök átadásáról szól.”
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
