A Debreceni Egyetem történész docense évtizedek óta foglalkozik a Szent Korona – II. világháború utáni – történetével. Bővített kutatási eredményeit 5 évvel ezelőtt publikálta A Szent Korona amerikai kalandja és hazatérése című kötetben. A magyar államiságot jelképező Szent Korona és a koronázási ékszerek Magyarországra való visszatérésének kérdése a hidegháború alatt, és az azt követő enyhülés idején az Egyesült Államok és Magyarország fontos témája volt. Az események több mint 30 évig tartó sorozatáról és a korona 1978. január 6-i hazatéréséről Glant Tibor kutató tartott előadást a Bocskai Rádió adásában.
A szovjet hadsereg elől menekülő nyilasok parancsára a koronaőrség 1945 márciusában német földre vitte a magyar koronázási ékszereket, ahol megadva magukat az amerikai seregnek, átadták a koronát az Egyesült Államok seregének kezére. Különböző helyeken, például Wiesbadenben, Münchenben őrizték az kincseket, majd Németország kettéosztásakor problémát jelentett a klenódiumok, vagyis az ereklyék további őrzése. Az őrzésért felelős amerikai diplomata, Samuel Reber közbenjárására a koronázási ékszereket – a Szent Koronát, a jogart, az országalmát, a kardot, valamint a palástot – a General Greely nevű hajó fedélzetén, 1953-ban az Egyesült Államokba szállították. Az utazás katonai teherautóval folytatódott a 800 mérföldre található – az amerikai aranykészlet „otthonául” is szolgáló Kentucky állambeli katonai erődítménybe – Fort Knoxba. Így kezdődött a Szent Korona közel 33 évig tartó amerikai kalandja. Az öt magyar ereklye közül a palást volt a legrosszabb állapotban, ezért készítettek számára egy alumínium védőtokot.
Az 1956-os események kommunista narratívája nem tett jót az amerikai-magyar kapcsolatok alakulásának. Több mint tíz év után – 1969-1973 között – a Nixon-korszakban kezdtek a kétoldalú diplomáciai viszonyok normalizálódni: megkötik a vagyonjogi megállapodást, a légügyi és konzuli egyezményeket. Ez idő alatt merült fel egy különleges csere lehetősége: Mindszentyt a Koronáért? A bíboros-hercegprímás az amerikai követségen kért menedéket a forradalom utolsó napjaiban, és egészen 1971 szeptember végéig maradt. Ugyanebben az évben Kissinger számára készült egy feljegyzés a Szent Korona esetleges visszaszolgáltatásáról, de a gondolatot elvetették. Az emigráns magyar közösségek ismétlődő tiltakozásai miatt úgy látták: többet veszítenek, mint nyernek azzal, ha visszaadják a koronázási ékszereket. Véleményük szerint a Szent Korona Magyarországra küldése Kádár „megkoronázását” jelentené, hatalmát táplálná. Érdekesség tehát, hogy a visszaszolgáltatás egyik legélesebb kritikusai az amerikai magyar emigráció politikailag aktív tagjai közül kerültek ki. 1970 és 1976 között a leghíresebb amerikai lapok minden évben foglalkoztak a témával, de a Fehér Ház minden alkalommal kiadott egy cáfoló nyilatkozatot, amelyben rögzítik: a kétoldalú kapcsolatok egyelőre nem teszik lehetővé a klenódiumok hazaküldését. A Nixon-Ford korszakban az amerikai vezetés azt gondolta, hogy a koronaékszerek birtoklását az emigráns magyarok többsége és a Kádár-rendszer is legitimációs tényezőként értelmezi, értékeli.
A probléma feloldása 1975-ben komoly kísérlet történt: az Amerikai Egyesült Államok Eugene McAuliffe személyében egy igazi diplomatát küldött Budapestre. McAuliffe a NATO-misszió vezető helyettese volt, aki a két ország kapcsolatának normalizálásában elsődleges teendőnek tekintette a Szent Korona sorsát. Vele együtt egyre többen szorgalmazzák a visszaszolgáltatást, ám a republikánus nagypolitika álláspontja konstans volt: a Nixon-Ford korszak elzárkózott a koronázási ékszerek visszaadásától, mivel nem akartak egyoldalú diplomáciai gesztust tenni Magyarország felé.
Jimmy Carter beiktatása 1977-ben történt. Kormányzata nem csupán engedélyezte a Szent Korona hazaküldését, de ki is tűzték annak dátumát 1977. augusztus 20-ra. Megkezdődtek az előkészületek Budapesten, ugyanakkor Zbigniew Brzezinski, Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója azon az állásponton volt, hogy előbb a Közép-Kelet-Európával kapcsolatos politikát kellene kidolgozni, ugyanis a vietnámi háború óta egyáltalán nem volt terítéken a térség ügye. Az új közép-kelet-európai politika szeptemberre el is készült, s ebben rögzítették, hogy Magyarország visszakapja a koronázási ékszereket. Erről az aktuális magyar külügyminisztert, Puja Frigyest is értesítették. A hír kiszivárgását tiltakozások és tüntetések kísérték Amerikában, köztük Clevelandben, Los Angelesben, Trentonban és Washingtonban is. Csak olaj volt a tűzre, hogy a sajtó éppen november 4-én, az 1956-os forradalom eltiprásának évfordulóján tette közzé a magyar kincsek hazaküldésének tervét. Az elnöki akarattal szemben azonban az emigráció már nem volt képes megállítani a visszaszolgáltatást. A november 9-i kongresszusi vitában Király Béla, az 1956-os szabadságharcosok főparancsnoka, valamint Nagy Ferenc, az utolsó demokratikusan megválasztott magyar miniszterelnök az emigráns többség véleményével ellentétes álláspontot képviselt: ha hazaadják a Szent Koronát, akkor Magyarországon végre magyar történelemről fognak beszélni.
A korona visszaküldésének leállítására Robert Dole kansasi szenátor is tett egy kísérletet. Azzal érvelt, hogy az 1947-es békeszerződés szóbeli záradéka szerint az Egyesült Államok addig őrzi a koronát, ameddig Magyarország szabad nem lesz. A per elhúzódása miatt a koronázási ékszerek hazaküldésének ügye átcsúszott januárra. Az amerikaiak komoly kéréseket fogalmaztak meg az átadást illetően Budapestnek. Legérdekesebb kikötéseik között volt, hogy Kádár János ne legyen ott a ceremónián, biztosítékot kértek arra, hogy a Szent Korona nem kerül el a Szovjetunióba, valamint számos, tiltólistán szereplő személy törvényes beutazását engedélyeztették Magyarországra. Az átvétel előtt arról is meg kellett győződnünk, hogy valóban az eredeti tárgyak kerülnek hazaküldésre. Ezt egy közös amerikai-magyar szakmai delegáció állapította meg Fort Knoxban.
1978. január 6-án a Budapesten lezajlott ünnepségen Cyrus Vance nem Kádárnak, hanem a Parlament épületében a házelnök Apró Antalnak – mint a nép képviselőjének – adta át a Szent Koronát, a jogart, az országalmát, a kardot és a palástot.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
