Fiatal, tehetséges és céltudatos kutató a huszonhárom éves Somogyi Ferenc, aki a clevelandi magyar közösségből indulva, a Princeton University elvégzése után Fulbright-ösztöndíjjal költözött Kolozsvárra. Magyar–román családi háttere és diaszpórában szerzett élettapasztalata különleges érzékenységet ad számára ahhoz a témához, amelyet választott: a moldvai csángó magyar közösségek településszerkezetét és épített örökségét vizsgálja, az asszimiláció és a modernizáció konkrét, mindennapi következményeire fókuszálva.
Somogyi Ferenc Clevelandben nevelkedett, abban a magyar közösségben, amelynek története több generációra nyúlik vissza. Nagyszülei 1944-ben indultak el Magyarországról, 1950-ben érkeztek Amerikába. Édesapja is Clevelandben született, édesanyja románajkú, Nagyszebenből érkezett a 90-es években. „A magyar és román között megpróbáltam megtalálni a helyemet” – fogalmaz, és ez a kettősség nem csupán identitásának része, hanem kutatói irányultságának is alapja.
Gyerekkora óta aktív résztvevője a helyi magyar közösségi életnek, elmondása szerint négyéves kora óta cserkészkedik. Később kiscserkész-rajvezetőként is tevékenykedett a 14. számú Görgey Artúr fiúcsapatnál. Hétvégi magyar iskolába járt, rendszeresen részt vett a Magyar Társaság éves kongresszusain; nagyapja, id. Somogyi Ferenc az egyik alapítója volt a szervezetnek. A történelem és a néprajz iránti érdeklődése családi örökség: nagyapja történészként Pécsen tanított, édesanyja pedig a clevelandi román hagyományőrző csoport vezetője. „Mindkét (szülői) oldalról megkaptam az érdeklődést” – fogalmazott.
A Princeton Egyetemen nemzetközi kapcsolatokat tanult, már az egyetemi évek alatt a közép-kelet-európai kulturális és történelmi kérdések felé fordította figyelmét. Néprajzi és történelmi kurzusokat is felvegyett tantárgyai közé, saját maga alakította ki szakmai irányt. Szakdolgozatát is a csángókról írta, a római katolikus egyház szerepét vizsgálva a csángó kultúrában.
A diplomája megszerzése után a Fulbright kutatói ösztöndíj lehetőséget választotta: „Szerettem volna egy évet, ahol valami mást, különlegest csinálok.” Ő maga kereste meg leendő témavezetőjét Kolozsváron, és csatlakozott a Nemzeti Kisebbségkutató Intézethez.
Ferenc moldvai csángók iránti érdeklődése egy korábbi élményhez kötődik: a clevelandi ún. Regös-körúton járt először Csángóföldön, (beszámolónk a Clevelandi Cserkész Regös Csoport utazásáról: https://www.bocskairadio.org/kazari-kronika-a-clevelandi-cserkesz-regos-csoport-hagyomanyorzo-korutjanak-elso-kepkockai/) ott figyelt fel arra a párhuzamra, amely az amerikai magyar diaszpóra és a moldvai csángók között húzódik. „Nálunk itt Amerikában helyileg mindent önkéntes civil szférában kell csinálni… Pont így van Moldvában is.”
A magyar nyelv és kultúra fennmaradása döntően civil kezdeményezésekre épül a vidéken. Ebben kulcsszerepet játszik a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, amely falvanként működtet ún. Magyar Házakat. Ezekben hagyományőrző programok és magyar nyelvű foglalkozások zajlanak. „Ez nem annyira más, mint például nálunk a cserkészház” – és hozzátette, hogy Moldvában a kultúramegőrzés nem egy elvont, szótári fogalom, hanem konkrét, intézményekhez és mindennapi döntésekhez kötődő gyakorlat.
A csángó közösségek helyzetét Ferenc számokkal is érzékeltette a Bocskai Rádió követői számára. Moldvában mintegy 200 ezer római katolikus él, akiknek „99%-át magyar eredetűeknek tudjuk mondani”, de közülük körülbelül 40 ezren beszélnek vagy értenek magyarul. „Itt már legnagyobb részben megtörtént a beolvadás.” A nyelvjárások falvanként változnak, az úgynevezett sziszegő nyelvjárás például középkori rétegeket őriz. Első élményei között nem volt ritka, hogy nem is értette meg a helyiek mondandóját.
A vallás különösen fontos tényező a tájegységben. „Régen Moldvában a katolikus és a magyar azonosnak volt tartva.” A római katolikus egyház hosszú ideig az asszimiláció egyik eszköze volt, különösen a kommunizmus idején, de ma már – lassan – változás érzékelhető. Ugyanakkor sok csángó csak román nyelvű egyházi közegben szocializálódott, és a magyar mise kérdése ma is vitákat vált ki a közösségen belül.
A migráció szintén aktuális jelenség a moldvai csángók körében. Sokan dolgoznak Olaszországban, Németországban vagy Angliában. „Volt olyan idő, hogy a fele falu kint lakott.” A hazaküldött pénzből új házak épülnek, ám ezek gyakran üresen maradnak. A külföldön született gyerekek nemcsak magyarul, hanem időnként románul sem tanulnak meg, így rövid idő alatt többszörös nyelvi változás történik.
A clevelandi fiatal jelenlegi kutatásának középpontjában Szabófalva áll, egy 9-10 ezer lelket számláló északi csángó település. „Itt a 75 évesen felüliek az egyetlenek, akik még használják a magyar nyelvet napi szinten”. Az északi csángó falvak közül alig maradt, ahol még él a nyelv, és a kutatók többsége is inkább a déli, erősebb magyar nyelvi jelenlétű településekre koncentrál. Ferenc úgy fogalmazott, hogy az északi települések magyarjai a 11. órában vannak.
Terepmunkája egyszerre fizikai és lelki értelemben vett barangolás. Körbesétálja a falut, fényképezi a régi házakat, beszél a helyiekkel. Sok régi épület romos állapotban van, mert az ott élő idősek meghalnak, az örökösök pedig külföldön élnek. Nagyon megkönnyíti a dolgát, hogy a helyi idősekhez bátran odaléphet, beszédbe elegyednek vele: „Először tartózkodtak attól, hogy beszéljenek velem, de vendégszerető emberek.”
Munkája nemcsak jelenkori megfigyelésből áll. Archív térképeket és rajzokat vizsgál Debrecenben és Budapesten, anyagokat gyűjt Kolozsváron is. Hosszabb távú terve, hogy Szabófalváról egy új, akár interaktív térképet készítsen, amely összeveti a múlt századi településszerkezetet a mai állapottal. Célja nem pusztán tudományos publikáció, hanem az is, hogy az eredmények visszajussanak a helyi közösséghez.
Városi mindennapjai is szóba kerültek az interjúban: „Szeretem Kolozsvárt, ott megtalálom a magyar kultúrát is, a román kultúrát is.” A diákélet, a színes kulturális események inspiráló közeget biztosítanak a fiatalember számára, miközben Moldvában a falusi közösségek személyesebb, közvetlenebb tapasztalatait élheti meg.
Somogyi Ferenc története nemcsak egy kutatási projekt krónikája. Egy diaszpórából induló fiatal útja, aki saját identitásának kérdéseit a terepen, közösségben próbálja mélyrehatóan megérteni. Kutatásának fő kérdése akár lehetne az amerikai diaszpóra kérdése is: miként marad fenn egy közösség identitása akkor is, amikor a nyelv, a tér és az idő folyamatos mozgásban van körülötte?
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
