Ave Hungária! A harci lárma
Határaid fölött messzire szárnyalt,
Szívébe mondhatatlan millióknak,
Akik ma poklukban fuldokolnak,
Föltámadásukat tőled remélve.
A földön ország így még föl nem dúlta
Szívét a népeknek és nemzeteknek,
Új reménység jött itt, új gondolat:
hogy mindenkinek hozza, megmutassa,
miként szűnhet meg a gyűlölet mérge,
s mint győzhet a szeretet a szívekben,
a megértés miként fonhat át minket,
s hogy zenghet föl a Szabadság harangja.
Ave Hungária! Földühödt zsarnok
ágyútűzébe fulladt kiáltásod.
Nyugat hallgatott félig süketen csak,
s utolsó végsikolyod belefulladt
a földübörgő tankok dörejébe.
Ave Hungária!
Éneked még ma is itt cseng fülemben
a messzeségben tompán zúg a puszta,
s halottaid már békében pihennek …
De föltámadásod napja eljön!
A vörös körtánc nem tarthat örökké.
Zászlaját büszkén bontja ifjúságunk,
barát baráttal áll a barikádra,
s az emberiség mélyen meghajlik előtted.
Szerbből fordította: Sulyok Vince
