Nemrégiben egy kéréssel fordult hozzánk rovatunknak egy hallgatója, hogy próbáljuk elemezni azt a mondásunkat, hogy, – Nem eszik a kását olyan forrón, mint ahogy azt főzik. Sajnos azonban forrásunkban, azaz A mi fán terem c. könyvben nem találtunk erre magyarázatot, de a vaskosabb, 861 oldalas Magyar szólások és közmondások című könyvben sem. Az interneten szétnézve azonban a következőket találtuk: A jelentése ennek a szólásnak kb. az: Nincs olyan nagy gond, mint amilyennek az elsőre tűnik. Használják még olyan jelentésben is néha, nem biztos,a tervek úgy és olyan mértékben válnak valóra, mint ahogy azt elsőre gondoljuk. Nyilván ugye ez azt jelenti, hiába forró az a kása, ami a tűzön rotyog, nincs nagy gond, hiszen nem olyan forrón kell majd azt elfogyasztani.
Egy hasonlattal élve az internetről: A lovaskocsik korszakában kezdtek aggódni, hogy ha ilyen ütemben lesz elterjedt a lovaskocsi, akkor mindent el fog lepni a lócitrom. Aztán a motorizáció miatt kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását (mint ahogy főzik), azaz nincs nagy gond, hiszen a motoros járművek megoldják a lócitrom problémát úgy, hogy közben azért egyre több ember közlekedhet kocsival.
Vannak hasonló szólások is mint például: Addig fújd a kását, míg meg nem égeti szádat, azaz légy óvatos, elővigyázatos, vagy az, megégette a kása a száját, ergo megjárta, ráfizetett. Mikes Kelemen Törökországi leveleiben pedig azt olvashatjuk:
„Oh én édes uram! azt én régen tudtam,
A kása, hogy meg ne égessen, megfuttam;
Mert egyszer ugy mástól nagyon megcsalódtam:
Veled ugy ne járjak, attól én tartottam.”
