Kontra Tamás neve jól ismert a kanadai és észak-amerikai magyar cserkészmozgalomban. Életútja példaértékű nemcsak cserkészként, hanem katonatisztként, családapaként és közösségi vezetőként is. A Cserkész Rádió júliusi adásában Csajka Tamás kollégánkkal folytatott beszélgetés során olyan történetek és tapasztalatok kerültek felszínre, amelyek méltán érdemelnek figyelmet a hallgatók, olvasók számára.
„A cserkészet az életem, az egész életutamat meghatározta” – vallja Kontra Tamás, aki 1957. július 1-jén érkezett Kanadába Budapestről, mint ’56-os menekült. Már szeptemberben, édesapja tanácsára, belépett a montreali 58-as számú Bethlen Gábor cserkészcsapatba, amely a Graham Boulevard-i református templomban működött. „Ott a cserkészet, fiam, menj le” – idézte fel apja szavait. A csapat vezetője akkoriban Maureri Tibor volt, és a csoport 20–25 tagot számlált.
A montreali cserkészélet az 1950-es évek végén pezsgő volt: három magyar csapat működött, összesen akár 80 cserkésszel. „Sok foglalkozásra emlékszem, amiben a helybeli angol, francia, ukrán cserkészekkel is találkoztunk” – mesélte Kontra. Első tábori élményére úgy emlékszik vissza, hogy a természet szinte érintetlen volt, a cserkészeknek maguknak kellett kivágni a sátorhelyeket.
A montreali magyar élet az 1950–60-as években rendkívül élénk volt: „Volt magyar rádió, magyar éttermek, üzletek, és számos közösségi rendezvény.” Mindez szerinte sokban hasonlított Clevelandhez vagy New Jerseyhez. A londoni (Ontario) magyar közösségről így nyilatkozott: „Volt ott magyar kör, egy kis katolikus templom, de a közösség szétszórt volt – sokan vidéken, például dohányfarmokon dolgoztak.” A cserkészcsapat végül megszűnt, mert nem volt elég gyerek és vezető. Ez is azt mutatja, milyen fontos a helyi közösségek megerősítése, hogy a cserkészet tovább élhessen.
Tamás katonai pályája 1965-ben kezdődött, ami néhány évre elszakította a cserkészettől, de az ott tanult értékek meghatározták szolgálatát. 1980-ban visszakerült Montrealba, immár családos emberként, és a cserkészetet a gyermekein keresztül fedezte fel újra. „A feleségem a négyéves gyerekünkkel együtt egy cserkész óvodát is indított más szülőkkel, mert nagyon sok hasonló korú kistestvér volt.”
Az igazi fordulópont akkor jött, amikor Herédi István, egykori cserkésztársa megkérte, segítsen egy akadályversenyen. „Én katona vagyok, ismerem a tájolást, a térképészetet” – mondta Tamás, aki innen fokozatosan visszatért a vezetésbe is.
1983-tól 1988-ig Tamás a londoni (Ontario) Solymár János cserkészcsapat parancsnokaként tevékenykedett. Ekkorra a cserkészet már családi ügy lett: felesége kiscserkész-segédtisztként segítette a munkát, két lányuk pedig táborozóként kapcsolódott be a mozgalomba. A közös szolgálat azonban sajnos rövidnek bizonyult: Tamás elveszítette feleségét. Felesége halála a személyesen túl közösségi törést is jelentett, hiszen katonai állomáshelyei miatt többször költözött és távol került a cserkész közegétől. Áthelyezték a kelet-kanadai New Brunswick tartományba, egy olyan városba, ahol nem működött magyar közösség, sem cserkészcsapat. Később új családot alapított, és második feleségével nevelt fiukat már a kanadai cserkészetbe, a helyi Rókakölykök (Cub Scouts) közé íratták be. Tamás azonban még itt sem tudott teljesen eltávolodni attól a cserkészélettől, ami gyermekkorától beleivódott: magyar nyakkendőjét nem volt hajlandó levenni, és a kanadai cserkészvezetők ezt tolerálták, sőt tisztelettel fogadták.
Végül visszatért Ontario Londonba, és egyre komolyabb szerepet vállalt a vezetőképzésben is. A ’80-as és ’90-es években évről évre részt vett a segédtiszti táborokban, még Kárpátalján is szolgált napos tisztként. Fillmoreban, a központi táborhelyen is számos feladatban segített az évek során – térképészet, logisztika, napos tiszti szolgálat, vezetőképzés –, és szoros barátságokat is kialakított.
Kontra Tamás története nemcsak egy ’56-os menekült sorsa, hanem a cserkészfogadalom hűséges megélésének példája is. A rádióinterjú végén Csajka Tamás így búcsúzott: „Tomi bá’… ahol tudtál, segítettél – egy nagyon szép cserkész életpályát mutattál be nekünk.”
„A cserkészetből nem öregedtem ki” – mondta mosolyogva a kelet-kanadai körzetparancsnok. És valóban, az élete generációkat inspirálhat – hogy mit jelent szolgálni, közösségben élni, és a magyar értékeket bárhol a világon vállalni.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
