„Nemcsak ellátást adunk, megfogjuk a kezüket is” – Kárpátaljai elfelejtett gyermekekért fog össze a Jónak lenni jó! kampány

A közmédia országos karitatív akciója, a Jónak lenni jó! az elmúlt másfél évtizedben közel hárommilliárd forintnyi adományt juttatott el rászorulókhoz. A kezdeményezés mára a magyar társadalmi felelősségvállalás egyik legerősebb jelképévé vált. 2025-ben a kampány fókuszába a háború sújtotta Kárpátalján élő beteg, árva és kórházban hagyott gyerekek kerültek. A támogatás közvetlen címzettje a kilenc éves múltra visszatekintő KEGYES Alapítvány (Kárpátaljai Elfelejtett Gyermekek Segítése Alapítvány), amely immár kilenc éve gondoskodik azokról a csecsemőkről és kisgyermekekről, akiket szüleik különböző okokból magukra hagynak a kórházban. Az alapítvány elnöke, Sipos József tiszakeresztúri református lelkész – vele beszélgetett Pfeifer Anita a Bocskai Rádió KCSP-ösztöndíjasa.

A kórházban hagyott csecsemők problémája Kárpátalján nem újkeletű. „Aki itt él, az hallott már erről, de amíg az ember nem látja saját szemével, addig fel sem fogja, mit jelent” – mondta a lelkipásztor. Évekig civil összefogás keretében, önkéntesek jártak be a munkácsi kórházba, hogy a magukra hagyott gyerekeknek pelenkát, tápszert, ruhát vigyenek, és legalább ideiglenesen pótolják a hiányzó szülői gondoskodást, ebből nőtte ki magát az alapítvány.

Reklám

„Nemcsak ellátást adunk ezeknek a gyerekeknek – megfogjuk a kezüket is” – fogalmaz Sipos József, aki szerint a fizikai gondoskodás legalább olyan fontos, mint a jelenlét. Az érintés és a szeretet nélkül ezek a gyerekek teljesen magukra maradnának.  

2020-ban, a koronavírus-járvány idején vált elkerülhetetlenné az alapítvány hivatalos megalapítása, mivel a szigorított kórházi szabályok miatt csak jogi keretek között lehetett biztosítani az állandó jelenlétet. Azóta az önkéntesek minden egyes nap, gyakran 4–6 órában, hétvégéken is ott vannak a gyerekek mellett – a járvány és a háború évei alatt is megszakítás nélkül. Jelenleg körülbelül tíz aktív önkéntes végzi el a feladatokat, az elmúlt években azonban mintegy ötvenen kapcsolódtak be a szolgálatba rövidebb-hosszabb időkre. A számok önmagukban is beszédesek: eddig körülbelül 400 elfelejtett gyerek fordult meg a Kegyes gondozásában.

A csapat tagjai – szinte kivétel nélkül nők – nemcsak etetik és tisztába teszik a kicsiket, hanem fürdetik, ringatják, játszanak velük. Sipos József az egyetlen férfi az önkéntesek között, akit különösen megérint még ma is az első találkozásokra való visszaemlékezés. „Láttam a lesoványodott kezeket, amelyek kapaszkodtak a gyerekágyba. Sírt a gyerek, de hang nélkül – csak a szája volt tátva. Ezeket a képeket nem lehet elfelejteni. (…) Volt olyan időszak, amikor tíz gyerek feküdt egyetlen kórteremben, főleg egy betegesebb őszi időszakban. Most éppen négyen vannak” – mondja az alapítvány elnöke. A feladat azonban nem válik könnyebbé. „Néha brutális állapotban kerülnek be. Olyan lesoványodva, elhanyagolva, amivel nem lenne szabad egy gyereknek találkoznia.”

Az, hogy a Jónak lenni jó! kampány elsődleges kedvezményezettje az idei évben a KEGYES, egyrészt megilletődöttséggel, másrészt hálával tölti el az alapítvány tagjait. Sipos lelkipásztor úr megosztotta, hogy korábban is előfordult, hogy kaptak külföldi segélyt, támogatást, ám ilyen grandiózus összefogással még sosem találkoztak, mint ami a Jónak lenni jó! által hetek óta övezi a KEGYES-t.

A Bocskai Rádió számára nem idegen a jótékonyság: az elmúlt években több alkalommal is csatlakozott anyaországi segélykampányokhoz, Kárpátalja sorsa iránt pedig különös érzékenységgel és empátiával fordul az utóbbi, nehézségektől nem mentes években. Így hamar megszületett a gondolat a rádió főszerkesztője, Molnár Zsolt szívében, hogy a befolyt adományok tíz százalékát a Jónak lenni jó!-hoz juttatják el.

A mai legfrissebb hírek szerint (december 17-én) átlépte a 157 millió forintot a közmédia karitatív műsorának adomány összege, és a véghajrá, a vasárnapi egésznapos műsorfolyam még hátra van. Ez az összeg már meghaladja a napi működés biztonságát, és egyre közelebb hozza a kárpátaljai elfelejtett gyermekek mentőangyalait egy régi álom megvalósításához, ami nem más mint egy menedékotthon létrehozása. „Inkább vásárlásban gondolkodunk, mint építkezésben. A háború miatt sok alkalmas ingatlan áll üresen, jó áron elérhetőek, és az idő most a legdrágább” – hangsúlyozta az alapítvány elnöke, Sipos József. A tervek szerint az otthon olyan édesanyákat fogadna be, akik a háború következtében kerültek nehéz helyzetbe, valamint hosszabb távon fogyatékkal élő gyermekeket nevelő családok számára is szeretnének egyfajta mentesítő szolgálatot nyújtani.

„Hiszem, hogy egész Kárpátalja árva gyermekei megérzik majd ennek a kampánynak a hatását.” A lelkipásztor szerint mindez különös jelentőséget kap az adventi időszakban. „Senki soha ne adjon fel semmit, és higgyen a csodákban. Istennek semmi sem lehetetlen” – üzente a diaszpórában élő magyaroknak. Mint mondja, saját történetük is bizonyítja, hogy egy kicsi kezdeményezésből, hittel és kitartással, világon átívelő összefogás születhet.

Dorgay Zsófia