Tudom is én, mit érzek ilyenkor,
Érthetetlen ritka érzelem:
Az öröm s bu csodás keveréke,
Hol mosolygom, hol meg könnyezem.
-Ennyi erő! Ennyi szív és lélek!
Ennyi eszme egy csokorban itt,
Egy halom kincs, az ős inkák kincse,
Mely a mesék országába nyit!?
Nagy hatalom ilyen férfiu-had…
Örülök, hogy közöttük vagyok
És mint tagja ezen hadseregnek:
Az ügyéhez joggal szólhatok.
-Nincs központunk s ezt keresem régen,
Széjjelszórva ősi nemzetünk,
Nyers erőnk van, sziklát porrá zúzó…
De mit ér?.. ha nincsen fegyverünk.
Az Egyletek külön-külön véve
Egyes ujjak egy nagy kézfejen,
S habár egy ujj szép dolgokra képes,
Nagy dolgokra mégis képtelen!
Lábra, testre, ajkra, szemre szükség!-
Legyen egy kis élet, s társaság…
Vaskarokat kívánok én látni,
S lesz nemzeti s lesz magyarbarát
Döntsük le a valláskülönbséget
Keljen fel egy roppant szervezet!
Százezernyi tagokat számlálva,
Honfitársak, fogjunk mind kezet!
És kulturánk illatos virága
Lesz valódi szentséges kehely,
Mely tudást szül, s fénysugarat s eszmét
S tekintélyben öregbit s emel.
Közügyeink is felvirulnának,
Vágyainkat megteremthetnénk.
Volna pénztár…aranyakkal megtelt,
Igy adhatnánk népünknek segélyt!
Árva és agg menedéket lelne,
Az ifjuság sport-virágai,
Győzhetetlen hírnevét venné föl
S virulnának Cleveland lányai!…
A férfiak jogcsarnoka élne,
Olthatatlan fényes fáklyaként,
Asszonyaink mosolygó orcái
Ragyognának üdvünk napjaként.
És lennének magyar iskoláink,
Hol magyar szó s magyar ének száll,
Nagy Úr Isten, küldj egy vezért közénk,
Melyre népünk milliója vár.
Cleveland, 1910.
