Míg 2012-ben összesen 2157 ember kért menekültstátust Magyarországon, addig 2013-ban május végéig közel 7500 fő. A legtöbben Koszovóból, Pakisztánból, Afganisztánból, Algériából és Szíriából érkeztek. Ezzel párhuzamosan, egyre többen próbálnak meg visszaélni a menekültügyi eljárással. Őket senki sem üldözte hazájukban, csupán a jobb élet reményében keltek útra. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, tíz év múlva kétszázezer menekültről kell hosszabb-rövidebb ideig gondoskodia a magyar államnak.
Többségében nem menekültekről van szó
A Magyarországra érkezők közül sokan az igazságszolgáltatás elől menekültek el hazájukból. Sokan súlyos erőszakos bűncselekményeket követtek el, számtalan gyilkos rejtőzködik az „ártatlan, szerencsétlen menekültek” között.
Rengeteg az úgynevezett „gazdasági menekült”. Ezek a személyek olyan országokból érkeznek, ahol nincs olyan konfliktus, amire alapozhatnák menedékkérelmüket. Őket nagyrészt az Európai Bizottság azon döntése bátorította föl miszerint: a „menekülteket” tilos Idegenrendészeti őrizetbe venni, mozgásukat korlátozni. Ez a gyakorlatban annyit jelet, hogyha valaki menekültként jelentkezik a határon, akkor a magyar állam köteles kérelmének elbírálásig gondoskodni róla, de szabad mozgásában nem korlátozhatja. Ennek a liberalizációnak köszönhetően, egyre többen érkeznek.
Nyugatról is jöhetnek „menekültek”
A Nyugat-európai országok igyekeznek arra késztetni a keleti periféria országait, hogy maguk is fogadják be a menekülteket. 2013 januárjától az EU tagállamok az uniós alapokból pénzügyi támogatást kaphatnak abból a célból, hogy EU-n kívüli területekről saját területükre menekülteket fogadjanak be, ez az úgynevezett áttelepítés. Így a nyugaton felgyülemlett „menekültek” egy részét megpróbálják az eddig nem, vagy alig érintett országokban szétteríteni. Ezt menekültenként akár 6 ezer euróval is támogatná az EU. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a „menekülteket” sem ejtették teljesen a fejükre, és eszük ágában sincs a perifériára költözni.
Nyugat-Európából azt a multikulturális modellt szeretnék a keleti végekbe exportálni, ami már ott csődöt mondott. Elég, ha a londoni, vagy párizsi beilleszkedni képtelen bevándorlók randalírozásaira gondolunk.
Egy évtized múlva mindennapi látvány lehet az országban
A vallási szélsőségekkel van a legtöbb probléma
Sokan olyan országokból érkeznek, amelyek kulturálisan több száz évre vannak lemaradva Európától. Olyan barbár szokásaik vannak, mint például az afgánoknál divatos és társadalmilag teljesen elfogadott bacsa bazi „játék a fiúkkal”. Ez a „párkapcsolat” arról szól, hogy érett korú afgán férfiak általában tíz év körüli fiúkat szeretőként tartanak. A fiatal fiúkat lánynak öltöztetik be, kisminkelik, és többtucat középkorú férfi előtt táncoltatják, akik pénzt dobálnak nekik, majd a tánc után hazaviszik őket. Fiúszeretőt tartani presztízst jelent az afgán társadalomban, úgy tartják: „A nők a gyerekszülésre, a fiúk az élvezetre vannak”.
Jellemző rájuk a teljes intolerancia és vallási türelmetlenség. A bicskei menekülttáborban rendszeresen előfordult, hogy látványosan kiborították a feltálalt ételt arra hivatkozva, hogy „ramadán” van, és nem felel meg nekik a magyar adóforintokból fizetett koszt. Nem tisztelik sem a befogadó ország kultúráját, sem annak törvényeit. A nőket alsóbbrendű „lényként” kezelik és úgy is bánnak velük. Jelentős részük teljesen iskolázatlan és analfabéta.
Jövökép: Etnikai, vallási villongások Debrecenben
Csak rosszabb lesz?
Ha nem változik mind az EU mind a hazai kormányzat hozzáállása, az elkövetkező tíz évben sorra nyílhatnak hazánkban a Vámosszabadiéhoz hasonló „menekülttáborok”. Debrecen, Bicske példájából pedig már tudjuk, hogy mit jelet ez: romló közbiztonság, élhetetlenné váló lakókörnyezet, elértéktelenedő ingatlanok.
Annyi „szerencsénk” van, hogy a bevándorlók döntő többsége nem itt képzeli el az életét, és az első adandó alkalommal továbbáll nyugatabbra. Ennek ellenére fel kell készülnünk rá, hogy elsősorban a liberális hozzáállásnak köszönhetően, minden évben „menekültek” tízezrei árasztják el hazánkat.
Havi 350 ezerért ápolják a szórványmagyarok nemzettudatát a KIM ösztöndíjasai, amerikai, dél-afrikai útjaikat és a tartózkodásukat is az állam fizeti. A félszáz szerencsés keveset árult el munkájáról.
Los Angeles, Toronto, Melbourne, Johannesburg, Caracas – néhány város azok közül, ahol a magyar diaszpóra és az anyaország kapcsolatát erősítheti április óta az a negyvenhét, főként 25-35 éves pályázó, akiket kiválasztottak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága által meghirdetett Kőrösi Csoma Sándor Programra.
A résztvevők az öt hónapos kinti tartózkodás idejére havi 350 ezer forintot kapnak – e felett a program a szállás és a kijutás költségeit is fedezi – itthon pedig további három hónapig 200 ezer forintos ösztöndíjra számíthatnak. Feladatuk a „magyar diaszpórák magyar nyelvtudásának fejlesztése, a magyar közösségekben való tevékenység és a Magyarországgal való kapcsolattartás ösztönözése, azaz a magyar identitás megerősítése” – legalábbis ezeket a célokat fogalmazta meg a program.
2011. november 17. A Magyar Diaszpóra Tanács alakuló ülése. Fotó: Beliczay László
Ezeket a feladatokat már a 2011 novemberében – a nemzetpolitikáért felelős Semjén Zsolt bábáskodása mellett – megalakult Magyar Diaszpóra Tanács alapító nyilatkozata is kiemelten kezelte. A KDNP-t vezető kormányfőhelyettes az Országházban tartott megnyitón arról is szólt, hogy Budapestnek ideje a nyugati magyarság szempontjaira is figyelnie.
Gyorsan döntöttek félmilliárdról
Az ösztöndíjat január elején hirdette meg a KIM, két hét múlva már a pályázatok beküldési határideje le is járt. Ezután döntöttek a 480 millió forint költségvetési pénzből biztosított program lebonyolítóiról, akiknek felsőfokú végzettség sem feltétlenül kellett a sikerhez. Alapkövetelmény a középfokú végzettség és közösségszervező tapasztalat volt, emellett sokat nyomott a latban a zenei képzettség vagy a néptáncok ismerete és a cserkészmúlt. Dokumentummal kellett igazolni a célországban beszélt nyelv ismeretét, ám annak szintjét a pályázat nem határozta meg közelebbről.
Végül 21 fő utazhatott Kanadába és az Egyesült Államokba, tizenketten nyugat-európai országokba, heten Ausztráliába, négyen Latin-Amerikába, ketten Izraelbe és egy ember pedig Dél-Afrikába.
IKSZ-es és minisztériumi befutók
Az Index áprilisban írt a projektről, majd az atlatszooktatas.cink.hu számolt be részletesen a nyertesekről, akik körébe a cikk szerint meglepően nagy számban jutottak be a KDNP-hez kötődő Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) képviselői. Zsonda Márk, az IKSZ erzsébetvárosi szervezetének alapítója Argentínában erősíti a magyar diaszpórát, az IKSZ Kulturális Munkacsoportjának vezetőjeként Vörös Krisztina pedig Atlantában gondoskodik az anyaország és a kint élő magyar közösség kapcsolatának szorosabbra vonásáról, és ugyanezt teszi Clevelandben az IKSZ váci szervezetének alapítója, Gyombolai Zsolt.
Ugyaninnen jött a Melbourne-ig jutott Molnár Balázs, aki korábban a Nemzetgazdasági Minisztérium alkalmazásában állt. Minisztériumi múltja van Flender Gyöngyinek is, aki a torontói kiküldetés előtt épp a pályázat kiírójánál dolgozott: a KIM Nemzetpolitikai Államtitkárságán volt főreferens. Igaz, a minisztériumban az Indexszel közölték: „már kihúzták az adatait”, ami azt jelenti, hogy már nem dolgozik az intézménynél.
Csinos lányok a kormánytól
A Nemzeti Regiszter Facebook-oldalán néhány rövid videónapló is látható: a negyvenhét résztvevőből négytől. Torontóból két ösztöndíjas arról mesél, hogy létrehozták az „Észak-Amerikában egyedülálló” Bóbita gyermeklapot, azzal a céllal, hogy ennek segítségével „sikerüljön megszólítani a diaszpóra többedik generációjában született gyermekeket”.
Ezenkívül egy gyermekszínházas próbáról számoltak be, ahol a bábokkal játszva ez egyik kisfiú azt kiáltotta „I wanna be Mátyás király (Mátyás király akarok lenni)!”. A magyar diaszpóra tagjai sajnos egyik bejátszáson sem látszanak, így Manhattan széléről, „az egykori Gulyás Avenue-ről” egy szép furulyaszóló után csak annyit tudhatunk meg Velkey Róberttől, hogy az ő feladata lesz, hogy a diaszpóra „magyarul már nem beszélő tagjait összefogja”.
Ottawából egy ösztöndíjas lány elmesélte, hogy a magyar házban besegítve az ételosztáson egy idős úr magához hívta és azt mondta: „a magyar kormány tudja, hogy kiket kell ide küldeni! A csinos lányokat!”
Az Argentínában a „chacói magyarokhoz felutazott” Zsonda Márkról és a Hungária Könyvbarátok Köre könyvtárának katalogizálásában segítő Nagy Szebasztianról az Argentínai Magyar Hírlap számolt be rövid cikkében.
Többüknek a személyes Facebook-oldalán látszik a kintlét okozta öröm: van, aki egy floridai tengerparton, van, aki Hannoverben ugrik vidáman a magasba, esetleg Torontóból posztol magáról turistaképet.
A célcsoport nem hallott róla
„Egy cikkben olvastunk a programról, érdekes is lenne számunkra, de nem tudjuk, hogyan léphetnénk az ösztöndíjasokkal kapcsolatba, a KIM honlapján semmi erre vonatkozó információ nincs” – mondta lapunknak a Frankfurtban élő Tósoki-Forintos Réka. Igaz, ő párjával csupán néhány éve van kint, így nem kifejezett célpontja a programnak, ám az asszony szerint ha ő nem találja meg a program lebonyolítóit, akkor a magyarságukat mind távolabbi emlékként őrzők még kevésbé fogják. Más németországi, svájci és nagy-britanniai magyar ismerősei szintén nem hallottak a programról.
„Természetesen van lehetőségük a helyi magyar embereknek – nem csak közösségi szinten – is arra, hogy személyesen keressék meg, lépjenek kapcsolatba az ösztöndíjassal. A Nemzetpolitikai Államtitkárság kimondottan biztatja arra a diaszpóra magyarságát, hogy ők maguk is legyenek kezdeményezők az ösztöndíjassal történő kapcsolatfelvételben, legyen minél több olyan program, ahol közösen élhetik meg magyarságukat, ápolhatják kultúrájukat” – írta az Index megkeresésére a KIM sajtóosztálya, elmagyarázva, hogy az ösztöndíjasok a kint meglévő magyar közösségek intézményeinek keretein belül tevékenykednek.
Legényes próba
Az Index kilenc ösztöndíjast keresett meg, hárman írásban jelezték, hogy később válaszolnak, ezt egyelőre csupán egy ösztöndíjas tette meg. Weidinger Péter Frankfurtban oktatja néptáncra a kinti érdeklődőket. „Közel 15 éve néptáncolok a Csillagszemű táncegyüttesben. Itt hallottam a Kőrösi Csoma Programról is” – írta a fiatalember, aki tervei szerint a program befejeztével egyetemi tanulmányait fogja folytatni. Elmondása szerint a frankfurti magyarok nagy bizalommal és érdeklődéssel fogadták őt. Sok segítséget kapott tőlük abban, „hogy a leghatékonyabban tudja segíteni a közösségi élet felpezsdítését a magyar néptánckultúra terjesztése, a néptánc széles körű megismertetése, megszerettetése által.”
„Öt csoportot tanítok és hetente legényes próbákat tartok a fiúknak. Ezen kívül Heidelbergben és szeptembertől Hannoverben fogok magyar néptáncot tanítani. A fennmaradó időmben részt veszek a helyi magyarság programjaiban, a cserkészettől kezdve a magyar egyházközség életéig” – írta le napi teendőit és terveit Weidinger.
A Dél-Afrikába kiküldött Juhász Ágnes telefonos megkeresésünket utasította el, a KIM sajtóosztályához irányítva. Szerinte teljesen felesleges a programról bármit mondani annak befejezése előtt. „Az eléréssel sincsen gond” – közölte a jelenleg Durbanben tartózkodó ösztöndíjas, aki szerint a magyarok tudnak a közösségben zajló programokról. Az általa szervezettekről semmit nem kívánt elmondani.
Fotó: Kisbenedek Attila
Hogy legalább valamit megtudjunk arról, hogy mivel foglalkozik egy átlagos ösztöndíjas, megkerestük a Dél-afrikai Magyar Közösség egyik vezetőjét. „Dél-Afrikában összesen 2-3 ezer magyar él. Amikor Semjén Zsolt itt járt, 80 ember jelent meg a rendezvényen” – mondta Pleskó László. Szerinte magyar nyelvű lapjukat 300 család kapja meg.
Pleskó nagyra értékelte Juhász Ágnes munkáját, felidézve a történelemórával egybekötött angol és magyar nyelvű gyermeknapot, egy kézművesprogramot, és a most vasárnap esedékes sportnapot, ahová összesen négyszáz – magyar és búr – résztvevőt várnak.
Sokan inkább maradtak
A program szerint márciustól egyhónapos képzésen vettek részt az ösztöndíjasok, áprilistól három hónapot töltöttek kint, majd egy hónapra hazajöttek, hogy augusztusban újabb két hónapra visszautazhassanak. A programot egy újabb itthon töltött hónap zárja le, ekkor készítik el beszámolóikat a résztvevők.
Sokan azonban júliusra is kint maradtak, volt, aki a távolban gyermekével töltötte idejét, más utazással. Juhász Ágnes visszautasította a kérdést, hogy a program biztosítja-e júliusi kintlétének anyagi fedezetét, és hogy jogosult-e a program alapján a magyarországi tartózkodásra szánt 200 ezer forintra.
A legkisebb is számít
A KIM szerint minden térségben fontos jelen lenni, ahol létezik magyar közösség. Dél-Afrikával kapcsolatban Soós Zoltán kommunikációs osztályvezető válaszában hangsúlyozta: bár kisebb csoportokban „élik meg magyarságukat … mindenképpen egy olyan összlétszámra kell gondolni, melyre nemzetpolitikai szempontok alapján kötelesek vagyunk odafigyelni”.
Soós szerint a program „lényegét a magyarságtudat ápolása, megőrzése és aktívabbá tétele jelenti, így az ösztöndíjasok feladata a közösségi életre, a kulturális eseményekre koncentrálódik.” A KIM kommunikációs osztályának vezetője visszautasította, hogy a program célja az egyszerűsített honosítási eljárás megismertetése volna, vagy bárminemű, ahhoz kapcsolódó adminisztráció.
A 480 millió forintos program – ebből a részvevők ösztöndíja 105 milliót tett ki – a KIM szerint pozitív visszajelzéseket kapott, de a végleges értékelés csak az ősszel készül el. Ám a célok ismeretében a kezdeményezés „csakis pozitív és sikeres megítélésű lehet”, hiszen régi adósságát törleszti „a hazájukat kényszerből vagy önszántukból elhagyó nemzettársaink felé”. Soós közölte, hogy objektív mércék helyett elsősorban „a gesztust, a kezdeti lépéseket és egymás felé történő nyitott, közeledő szándékot kell értékelni. A jelen körülményeket talán a vetéshez tudnánk hasonlítani, melyet követhet majd az aratás örömteli érzése.”
Érdemes megfontolni, mikor van ténylegesen szükség lázcsillapításra, hogy ne csökkentsük a szervezet természetes és hatékony védekező mechanizmusát. Azonban, ha szükségét látjuk (39 fok felett, éjszakára, terhességnél stb.) számos kíméletes módszer alkalmazható a láz ellen, amelyek minden korosztálynál és kismamáknál is alkalmazhatóak.
A legismertebb módszer a hűtőfürdő. Sokan nem ajánlják, mert kellemetlen és hatástalannak tartják. Tény, hogy nem olyan hatásos, mint adott esetben egy lázcsillapító gyógyszer, hiszen a fürdő nem befolyásolja a test hőközpontjának beállítását. Ezért előfordulhat, hogy újra felmegy a beteg láza. Viszont nincs mellékhatása és nem okoz allergiát sem. A módszert pedig lehet kíméletesen alkalmazni. Amiatt persze ne rángassuk ki az alvó gyermeket az ágyból, hogy beletegyük a kádba, erre vannak más módszerek.
A fürdőkádba kb. a láz fokának megfelelő hőmérsékletű vizet eresszünk. Ebbe merítjük vagy ültetjük bele óvatosan a lázas gyermeket. Ideális, ha csak mellig ér a víz, nem nyakig és a szabadon maradó testfelületet locsolgatjuk a fokozatosan, maximum 31 °C-ig lehűtött vízzel A fürdő 10-15 percig tartson, ha a gyerek dideregni kezd , hagyjuk abba. Ha egyszeri hűtőfürdőzéssel nem érünk el kellő lázcsillapító hatást, később még többször megismételhetjük.
Ha a lázat csak kisebb mértékben szeretnénk csökkenteni, akkor elég lehet egy lábfürdő is. A módszer ugyanaz, mint a teljes testfürdőnél.
Macerásabb, viszont a beteg az ágyában maradhat, ha hűtőborogatást (priznic) alkalmazunk. A gyermek felső testét vagy teljes testfelületét nyaktól lefelé langyos vízbe merített lepedővel körbetekerjük, majd amikor a lepedő átforrósodik a gyermek testének melegétől, a borogatást cseréljük. A nedves lepedőre viszont ne rakjunk további száraz takaró, paplan nem helyezhető, mert ez gátolja a test hőleadását, hőpangás lép fel, tulajdonképpen dunsztolnánk a gyereket.
Szívbeteg gyermek esetén fokozott figyelemmel végezzük a fürdetést és a borogatást. Kékülés (cianózis), a keringészavar tüneteinek erősödése, didergés, vacogás fokozódása esetén a gyermeket azonnal vegyük ki a kádból vagy vegyük le róla a borogatást. Ilyenkor a beteg gyermek testét töröljük szárazra és hagyjuk egy ideig kitakarva.
A hűtőhatást fokozhatjuk, ha a borogatáshoz vagy fürdővízhez bázisolajban (pl. olívaolajban) oldva néhány csepp levendulaolajat adunk.
Borogatást alkalmazhatunk csak a lábszáron is, viszont csak abban az esetben, ha a gyerek lábszára és lába meleg. Két kendőt mártsunk langyos vízbe (soha ne hidegbe) és tekerjük a beteg lábszárára, ezt száraz törülközőkkel tekerjük körbe, így rögzítve a a borogatást. Kb. 10 perc alatt átmelegszik, utána cserélhetjük, maximum három csere után iktassunk be legalább egyórás szünetet, mielőtt újra alkalmaznánk a borogatást. Ezzel a Sebastian Kneipp által ajánlott módszerrel 0.5-1 fokkal csökkenthetjük a lázat.
Ennek a módszernek a hatásosságát is fokozhatjuk, ha víz és almaecet (de még jobb a bodzaecet) egy:négy arányú keverékébe mártjuk a kendőt. Esetleg egy térdharisnyát, amit felhúzhat a beteg, ezt nem kell külön rögzíteni, elég csak melegen betakarózni, 45-60 perc múlva le lehet venni a harisnyát. Ezt naponta háromszor ajánlott megismételni. Az ecet serkenti a vérkeringést, ezzel segítve az elalvást, ami pedig erősíti az immunrendszert és segíti a felépülést.
Jó és gyors hatásúak a talpra helyezett pakolások is. A pakolás készülhet tojásfehérjéből. Áztass be két vászon zsebkendőt tojásfehérjébe. Helyezd a beteg talpára, majd húzz rá zoknit. Használhatunk helyett nyersen lereszelt burgonyát vagy apróra vágott hagymát és ezt kössük a lázas beteg talpára, majd jól takarjuk be a lábát. Ha tovább kell csökkenteni a lázat, ismételjük meg a pakolást új adag tojásfehérjével vagy burgonyával.
Kiegészítésként vessünk be frissen szeletelt citromkarikákat, amelyeket a homlokra, halántékra helyezünk, ez szintén segíti a láz csökkentését.
Persze nemcsak hűtő hatású fürdőket és borogatásokat alkalmazhatunk a láz enyhítésére, ezekről lesz szó legközelebb.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Augusztus 05. – Hétfő: Krisztina Augusztus 06. – Kedd: Berta, Bettina Augusztus 07. – Szerda: Ibolya Augusztus 08. – Csütörtök: László Augusztus 09. – Péntek: Emőd Augusztus 10. – Szombat: Lőrinc Augusztus 11. – Vasárnap: Zsuzsánna, Tiborc
A Bocskai Rádió szerkesztői sok boldogságot kíván a névnaposoknak. Hallgassátok meg vasárnap du. 4 órától.
Várdy Huszár Ágnes: Nyár Itáliában – Elektronikus könyv
A Clevelandben élő Kathleen Mátrai már az esküvőjét tervezgeti egy jóravaló amerikai fiúval, mikor rég látott nagynénje, Sári néni meghívja egy hónapra az olasz Riviérára. Itt ismerkedik meg Lászlóval, az Olaszországban élő gazdaságtörténésszel, aki lángra lobbantja szívét. A szerelmi történet mellett bepillantást nyerhetünk a 80-as évek amerikai és olasz emigrációjának hétköznapjaiba, megismerhetjük sajátos viszonyukat az „óhazához”.
Várdy Huszár Ágnes pályafutásáról és munkáiról többet olvashatnak a Wikipédia oldalán.
Dr. Várdy Huszár Ágnes és férje Dr. Várdy Béla 2013 június 22-én a Magyar Örökség és Európa Egyesület a Magyar Örökség Díjjal tüntette ki, amelyet fél évszázados közös életük és munkájuk koronája. A 168óra.hu portál egy terjedelmes cikkben mutatja be őket.
Kedves Szent Imre Hívek! Kedves Barátok! Kedves magyar honfitársak!
A Szent Imre Egyházközség gyászban van. Július 31-én, délután 3 órakor tisztelt és szeretett plébánosunk, Siklódi Sándor atya rövid, de testét kínzó szenvedés után a szentségekkel ellátva visszaadta nemes lelkét a Teremtőnek, akinek életét szentelte, és akit olyan híven szolgált 42 éven keresztül.
Utolsó szavai között arra kért bennünket, hogy továbbra is ápoljuk és éltessük templomunkat és közösségünket, és testvéri szeretettel támogassuk egymást.
Sok tényezőt figyelembe véve, végre kialakult a temetés pontos időpontja. Hálás köszönettel tartozunk Gyulay Endre Szeged-Csanádi nyugalmazott püspök úrnak, aki magára vállalja a hosszú és fárasztó utat Magyarországról, hogy a temetési szertartás magyar nyelvű legyen — hogy jó barátja kívánságának eleget tegyen.
A papi temetések alkalmával szokás, hogy az egyházmegye papjai és a jelenlévő hívek együtt imádkozzák az Esti Dicséretet, a Vesperást a koporsó mellett a templomban.
Vasárnap délután, augusztus 25-én, 3 órakor kezdődik a Vesperás, amire a kedves híveket, barátokat és templomunk jótevőit mind szeretettel hívjuk és várjuk. Az imádság után este 9-ig a templomban nyitva lesz a koporsó, hogy búcsút vehessünk Sándor atyától.
A gyászmise másnap, hétfőn, augusztus 26-án délelőtt 10 órakor lesz templomunkban. Utolsó útjára a Szent Kereszt temetőbe kísérjük, ahol végső nyugalomra helyezzük. (Holy Cross Cemetery, 14609 Brookpark Rd. Brookpark, OH 44142 )
Az örök világosság fényeskedjék nagyrabecsült plébánosunknak! Bízva a jó Isten szeretetében és irgalmában, nyugodjon békében!
A Szent Imre Egyházközség Tanácsa nevében:
Peller Ildikó
Cleveland, 2013. augusztus 5. Havas Boldogasszony ünnepén.
Szent Imre templom címe: 1860 West 22 St., Cleveland, Ohio 44113
Fr. Siklódi Sándor
Miért ne élhetne örökké az a halandó, akiért az élő örök Isten meghalt? (Szent Ágoston)
Az Élet Urának gondviselő szeretetét köszönjük meg
S I K L Ó D I S Á N D O R
magyar lelkipásztor halálában.
Életének 67., papságának 43. évében, 2013. július 31-én, Loyolai Szent Ignác ünnepén a clevelandi kórházban (Ohio) szentségekkel megerősítve, rövid betegség után magához hívta az Úr, akit hűséggel szolgált a Szent Imre magyar plébánián.
1947. április 20-án született Ditróban (Erdély). Általános iskoláit szülőhelyén végezte (1954–1961), majd a gyulafehérvári kántoriskolában végezte a középiskolát 1961 és 1965 között. Utána a gyulafehérvári szemináriumban és hittudományi főiskolán készült fel a papi szolgálatra (1965–1971). 1971. április 18-án szentelte pappá Márton Áron a gyulafehérvári egyházmegye számára.
1971–1974 segédlelkész Csíkszeredán, majd 1974–1976 Brassóban. 1976-tól 1978-ig Óradnán, majd 1978–1982 Csíkszentdomokoson szolgált plébánosként. 1982-ben Nyugatra ment és Németországban volt 1985-ig. 1985-ben az Egyesült Államokba került és Cleveland városban a Szent Imre magyar plébánián október 18-tól káplán, majd 1988. július 1-től plébános.
Amikor a clevelandi püspök elhatározta, hogy bezárja a Szent Imre templomot 2010. június 30-án, Siklódi Sándor atya Chicago városba került, ahol a Szent István magyar plébánián szolgált 2012. október 15-ig.
A szentszéki döntés alapján Richard Lennon püspök a clevelandi Szent Imre templomot 2012. november 4-én újra kinyitotta és Siklódi Sándor atyát plébánosnak nevezte ki.
Plébánosi beiktatását 2013. január 27-én a clevelandi püspök végezte.
2013. augusztus 25-én, vasárnap délután 3:00 órakor Vesperás (Esti dicséret) lesz a Szent Imre templomban.
Az imádság után este 9:00 óráig a templom nyitva marad, hogy a rokonok és hívek búcsút vehessenek tőle.
Hétfőn, augusztus 26-án délelőtt 10:00 órakor kezdődik az érte felajánlott szentmise.
Utána helyezzük örök nyugalomra a clevelandi Szent Kereszt temetőben.
Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. (Jel 2, 10)
A Külföldi Katolikus Magyar Lelkipásztori Szolgálat – Kiss G. Barnabás OFM – Kanada/USA
A BOCSKAI RÁDIÓ 319. honismereti rejtvényjátéka. 2013. augusztus 4.
319. honismereti rejtvényjáték - 2013. augusztus 4.
A megfejtéseket itt a weboldalon, egész vasárnap vagy műsoridőben a következő telefonszámon lehet közölni : +1 (216) 397-4438. Kérjük, hogy csak az egyik lehetőséget válasszák.
A kérdéseket Veres Sándor állította össze.
Helyesen fejtették meg a következő személyek:
Nagy Imre, Tóth Gizella, Bárányné Kerecseny B. Alice, Nagy Erzsébet, Jakab Márta, Tóth Lajos
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
Hetente egy könyv ajándékhoz jogosult.
A könyvet saját maga választhatja ki az erre felajánlott könyvek közül.
Ajándékát 30 napon belül fel kell vegye a Magyar Múzeumban.
Cím: Magyar Múzeum, Galléria 1309 East 9th Street (felső emelet) Cleveland,Ohio 44199
Telefon: (216) 523-3900
Nyitvatartási idők: Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig. Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
A múlt héten felkerestem Dr. Puskás Judit professzor asszonyt az Akroni Egyetemen és elbeszélgettem vele a jövő heti adománygyűjtő akciójáról és “Open House”-ról amit augusztus 7-én és 8-án fog tartani. [mp3-jplayer tracks=”interjú dr. Puskás Judittal@/Ezaz/PuskasJudit-egesz.mp3″ width=”100%” mods=”y” height=”50px”]
Király Franciska, Molnár Zsolt, Dr. Puskás Judit
A Carole & Robin Reid Foundation szeretettel meghívja önöket a Dr. Puskás Judit rák elleni kutatását támogató jótékonysági estére. Az adománygyűjtő alkalmat Augusztus 7-én fél hat és fél nyolc között tartják az Atrium épületben Akronban. A cím: 3800 Embassy Parkway Akron, OH 44333. Díszvendég: Jim Tressel. Dr. Puskás Judit professzor asszony és csapata az University of Akron egyetemen kutat, hogy a mellrák diagnózisához és terápiájához nyújtson új, modernebb, hatékonyabb megoldást. Kérjük önöket, hogy jöjjenek el az alkalomra és támogassák ezt a nagyszerű kutatást.
Augusztus 8-án de. 10 óra és du. 5 között OPEN HOUSE az University of Akron egyetemen, azok számára, akik meg szeretnék nézni a Dr. Puskás Judit laboratóriumát.
A laboratórium címe: (The University of Akron Engineering Research Center AERC) – 264 Wolf Ledges Akron OH 44325
Minden jelentős magyar és román sajtóorgánum az elmúlt héten kiemelkedő figyelmet fordított az Erdélyi üdülővárosban, Tusnádfürdőn, megrendezett, úgynevezett “Tusványos” elnevezésű 24 ik szabadegyetemi diáktábor alatt megrendezett politikai beszédekre. Amíg a Magyarországi sajtó a politikai vonzatát ecsetelte, az erdélyi magyar pártok önön kis belharcait vívták, addig a román sajtó újra elővette a jól ismert ütőkártyát hogy Erdélyt el akarjak szakítani.
Tőkés László az utolsó napi beszédében visszaemlékezett arra, hogy huszonnégy év alatt a román-magyar és a magyar-magyar párbeszéd jegyében zajlott a szabadegyetem. Úgy érzi, hogy az előbbi – Traian Băsescu román államfő, és a román politikum ismételt távolmaradása miatt – háttérbe szorult. Román testvéreink közül kevesen bátorkodnak eljönni és közösséget vállalni az autonómiát követelő magyarsággal, nehezményezte Tőkés László. A jelenlévők tapssal kifejezett egyetértésével az EMNT-elnök székely autonóm területnek nevezte Tusnádfürdőt, „az autonóm Székelyföld” egyik települését. A diáktábor mottójára utalva ami a “ Mi időnk” volt, hangsúlyozta: addig kell cselekedni, amíg még van időnk. Mindazok, akik kételkednek ebben és azzal érvelnek, hogy nem most kell az önrendelkezést követelni, nem most kell a mesterséges regionalizáció ellen tüntetni, hátráltatják az autonómia ügyét. Immár 22 éve ezt halljuk, ideje végre felismernünk: olyan végzetes és helyrehozhatatlan mulasztást követünk el, aminek az unokáink isszák meg a levét – figyelmeztetett az erdélyi EP-képviselő. A bennünket elnyomó mindenkori román hatalom módszereire utalva kifejtette: nem szabad engednünk, hogy mint a horgászok a nagy halakat, kifárasszanak bennünket. Ehhez szükségünk van minden idő- és erőtartalékunkra. Öntudatos polgárokként kell cselekednünk, álljunk ki a gátra, amikor hív a haza, hangzott el Tőkés László beszédében. A mostani román hatalom a mesterséges regionalizációs terveivel még súlyosabb támadást indított, mint annak idején Ceauşescu faluromboló politikájával, hiszen még neki sem volt mersze a székely többségű Hargita és Kovászna megyéket elválasztani egymástól. Történelmi tények egész sorával példázta, hogy az erőszak jegyeit nélkülöző, de következményeit tekintve pont olyan veszélyes terveknek a „fele sem tréfa”. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt folytatni fogja a tüntetéseket mindaddig, amíg nem írnak ki népszavazást a regionalizációról, hiszen ebben a kérdésben nem dönthetnek a fejünk fölött. „Ez a vértelen genocídiumra jellemző háttérbe szorítás nem mehet végbe. – hangsúlyozta Tőkés László.
Szavait az összegyűlt tömeg nagy tapssal erősítette meg.
Míg 2012-ben összesen 2157 ember kért menekültstátust Magyarországon, addig 2013-ban május végéig közel 7500 fő. A legtöbben Koszovóból, Pakisztánból, Afganisztánból, Algériából és Szíriából érkeztek. Ezzel párhuzamosan, egyre többen próbálnak meg visszaélni a menekültügyi eljárással. Őket senki sem üldözte hazájukban, csupán a jobb élet reményében keltek útra. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, tíz év múlva kétszázezer menekültről kell hosszabb-rövidebb ideig gondoskodia a magyar államnak.
