Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor, Belőlem a jobb rész kihalt. A tűz nem melegít, nem él: Csak, mint reves fáé, világa. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Más ég hintette rám mosolyját, Bársony palástban járt a föld, Madár zengett minden bokorban, Midőn ez ajak dalra költ. Fűszeresebb az esti szél, Hímzettebb volt a rét virága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Nem így, magánosan, daloltam: Versenyben égtek húrjaim; Baráti szem, müvészi gonddal Függött a lantos ujjain; Láng gyult a láng gerjelminél S eggyé fonódott minden ága. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Zengettük a jövő reményit, Elsírtuk a mult panaszát; Dicsőség fényével öveztük Körűl a nemzetet, hazát: Minden dalunk friss zöld levél Gyanánt vegyült koszorujába. Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Ah, látni véltük sirjainkon A visszafénylő hírt-nevet: Hazát és népet álmodánk, mely Örökre él s megemleget. Hittük: ha illet a babér, Lesz aki osszon… Mind hiába! Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Most… árva énekem, mi vagy te? Elhunyt daloknak lelke tán, Mely temetőbül, mint kisértet, Jár még föl a halál után…? Hímzett, virágos szemfedél…? Szó, mely kiált a pusztaságba…? Hová lettél, hová levél Oh lelkem ifjusága! Letészem a lantot. Nehéz az. Kit érdekelne már a dal. Ki örvend fonnyadó virágnak, Miután a törzsök kihal: Ha a fa élte megszakad, Egy percig éli túl virága. Oda vagy, érzem, oda vagy Oh lelkem ifjusága!
Mai adásunkban egy olyan szólást fogunk analizálni, ami a szekér, azaz a kocsi alkatrészével kapcsolatos, de átvitt értelemben azonban mégsem arra utal. Sokak részére ismerős az a szólás, ami az ötödik kereket emlegeti. Nos ennek az eredetéről próbáljuk hallgatóinkat tájékoztatni. Elmondja Hargitai István.
Sir Solti György egy interjúban elmondta, hogy Bartók Bélát nem emberként, hanem istenként tisztelték. Sok évvel később Solti végiggondolta az együtt töltött néhány napot, amíg zongorázni tanult nála, és rájött: Bartók egy angyal. Ez a földre szállt, különleges ember azért járt itt, hogy az emberiséget szolgálja. Sipos József Bartók című dokumentumfilmjét nemrég mutatták be a mozikban.
Sipos József rendezőként és producerként már többször foglalkozott Márai Sándor műveivel. Az 1945-ös naplóját lapozgatva talált rá egy bejegyzésre, amely szerint az író tudomására jutott, hogy meghalt a legnagyobb magyar, Bartók Béla.
– Nagyon meglepődtem, mert legnagyobb magyarként eddig mást aposztrofáltunk – meséli a rendező –, s mivel mindig erősen bíztam Márai ítéletében, elkezdtem kutakodni Bartók után. Sok könyvet olvastam róla, amelyekben érdekes leírások voltak a bartóki művészetről, de hogy valójában milyen ember, arról alig valamit. Rudolf Péterrel, akivel sok filmben dolgoztunk már együtt, kezdetben játékfilmet szerettünk volna készíteni. Egy 1946-os kiadványban találtam rá Bartók Béla levelezésére. A levelek főleg az édesanyjának szóltak, később második feleségének, Pásztory Dittának vagy a gyerekeinek, akiknek érdekes pillanatairól számolt be. A több száz oldalas gyűjteményt egy éven keresztül minden este olvasgattam. Ekkor már halványan körvonalazódott számomra egy kép a zeneszerzőről, akit nem csak a zene, sok minden más is érdekelt, de ez az anyag még kevés volt.
Kutatásaim során egyre közelebb jutottam a személyiségéhez, és egyre mélyebbre a bartóki világban, de ez még mindig nem volt elég egy hiteles filmhez.
A HARMADIK LEVÉL UTÁN
Nagyon óvatosan kellett és kell bánni a témával, mert Bartók Béla valóban nemzeti kincs.
A zenetörténészek és azok, akik könyveket írtak róla, óvják, őrzik.
– Nem is nagyon akart senki beszélni, bár én mindenkit megkérdeztem. Elég zárt közeg – állítja Sipos József.
– Nem engedik kiszolgáltatni a bartóki hagyatékot, aminek az lehet az oka, hogy féltik a zeneszerzőt. Akik ismerik és szeretik, pontosan tudják, hogy semelyik politikai oldalhoz nem tartozott, mindig a tisztesség és az emberek szeretete vezérelte. Ugyan mindkét oldallal volt konfliktusa, de egyik mellé sem állt. Akik viszont vele foglalkoztak, mind közel kerültek hozzá. Mind! És Bartóknak még mindig van kisugárzása, pedig 75 éve nincs közöttünk.
Fotó: Bartók Péter Bartók Béla fiával
Tavaly nyáron Vikárius László, a Bartók Archívum vezetője azt kérdezte a rendezőtől, hogy miért nem keresi fel Bartók fiát Amerikában. Sipos József levelet írt a megadott e-mail címre, ahonnan hosszú ideig nem érkezett válasz. A harmadik levél után valaki az iránt érdeklődött, hogyan és miért szeretnének Bartók fiával találkozni. Végül hosszabb levélváltás után azt az üzenetet kapták, hogy a 93 éves Bartók Péter vállalja a beszélgetést, de rossz tapasztalatai miatt feltételekhez köti. Siposék mindent vállaltak, és szinte azonnal elindultak Amerikába. Arra se volt idejük, hogy bárkitől pályázati pénzt kérjenek, vagy finanszírozót találjanak. Feleségével, a film producerével, Détár Krisztinával úgy döntöttek, az út egyben a nyaralásuk is lesz.
Bartók Péter idősek otthonában él Floridában. Segítségre szorul, mert kilencvenéves korában csípőprotézist kapott, nehezen jár, és rosszul lát. Ennek ellenére vállalta a forgatást.
TÖPÖRTYŰS POGÁCSA
– Nagyon érdekes volt az együtt töltött néhány nap – emlékszik vissza a rendező. – Egy idő után a beszélgetésünk monológgá változott, ahogy egyre mélyebbre merült az emlékeiben. Talán már nem is nekünk beszélt… Írt egy könyvet Apám címmel, de a forgatáson sokkal több emléket elevenített fel. A végén úgy éreztük, hogy már nemcsak nekünk fontos ez a találkozás, hanem neki is. Olyan szuggesztíven mesélt, hogy a második napon eldöntöttem, ennél jobb játékfilmet nem lehet készíteni. Akkor változott át dokumentumfilmmé.
Az utazás előtt nagy talány volt, hogy Bartók Péter hogyan beszéli nyelvünket. A nagy magyar zeneszerző fia nem beszélhet angolul a nemzeti hősről, de rossz kiejtéssel vagy erős akcentussal sem! Miután bemutatkoztak, Bartók Péter első kérdése az volt: „Elhozták a töpörtyűs pogácsát?” Még mindig az a kedvence, és azt ott nem lehet kapni. Mindjárt odaadták neki, amelyhez egy korty magyar pálinkát is ivott. Siposék az első három perc után megkönnyebbültek: Bartók fia tökéletesen tud magyarul.
– Péter nyolc éve senkihez sem szólt az anyanyelvén, ezért is csoda, hogy ilyen gyönyörűen és tisztán beszél – mondja Sipos József.
Már a film első perceiben kiderül, hogy Bartók Péter egész életében az apja bűvöletében élt, azt a munkát folytatta, amelyet ő kezdett el, persze nem zeneszerzőként. A konfliktusokat is vállalva a Bartók-hagyaték megőrzésének szentelte életét. Hiszen a zeneszerzőt Magyarországon többször megbántották, életében olykor ellenségként kezelték, előfordult, hogy letiltották. Aztán posztumusz Kossuth-díjat adtak neki…
Bartók Bélának Amerikában nagyon megfogyatkoztak a bevételei. Több helyen kellett adóznia, és betegsége miatt nem tudott fellépni. A családtagjain kívül másnak nem panaszkodott, csak a fiának írta meg, hogy harminc centből ebédelt. Senki sem tudta, hogy milyen szegényen él, hogy nincs mit ennie. Amerikában nem árulta el, hogy ő az a nagy művész, akit a világon mindenhol ismernek. Senkitől sem kért semmit, a családjában is ő tartotta a lelket, pedig akkor már halálos beteg volt.
Mielőtt a Bartók házaspár elindult Amerikába, fiukat itthon gyámra bízták, de rövid időn belül dönteni kellett a sorsáról, mert hadköteles korba lépett. Péter a filmben elmeséli, milyen kalandos körülmények között jutott ki Amerikába, majd New Yorkban hogyan találkozott véletlenül az apjával az utcán. A fiatalembert besorozták, és amerikai haditengerészként a Panama-csatornához küldték. A háború után a katonákat nyugdíjazták, így 21 éves korától pár száz dollárból nyugdíjasként élt. Később hangmérnök lett, és elkezdte az apja gyűjtéseit, felvételeit rögzíteni.
– Bartók Péterrel négy óra rögzített anyag készült – mondja Sipos József. – Sok történetet mesélt az édesapjáról, az egyik kedvencem sajnos időhiány miatt nem került be a filmbe: Bartók és Kodály Zoltán együtt folytattak népzenekutatói munkát, amelyhez pénz kellett. Bartók azt mondta, jelentkezik a párizsi Rubinstein-zongoraversenyre, megnyeri, és majd abból fizetik az utazás költségeit. Megírta a kottákat, elküldte Párizsba, elhívták a versenyre, de előző este a zsűri közölte vele, hogy nem jó a partitúra, mert bizonyos hangnemek nem stimmelnek. Bartók próbált érvelni, de hiába. Megkérdezte, hogyan lenne jó. Mondták, úgy, ha ebbe és ebbe a hangnembe áttenné a harmincperces zenekari művet. „Rendben, holnapra megcsinálom.” Holnapra?!
Háromheti munka!” Bartók zongora nélkül, éjszaka fejben áthangszerelte és másnap benyújtotta a partitúrát. Nem akarták elhinni, azt hitték, volt egy másik példánya. Hiába adta elő óriási sikerrel a darabot, a versenyt nem ő nyerte meg. Rosszkedvűen találkozott az egyik magyar zsűritaggal, aki azt mondta, ne keseregjen, a győztes egy fillért sem kap, mert a zsűri ellopta a pénzt! Ekkor belépett a kávézóba egy férfi nagy kalapban, nyakán sállal, és odament hozzájuk. „Melyikük Bartók Béla? Maga? Ön a XX. század legnagyobb művésze! Engedje meg, hogy bemutatkozzam,
Maurice Ravel vagyok.” A francia zeneszerző is vigasztalta, mondván, ne törődjön a versennyel, őt még zsűritagnak se akarták bevenni. Itthon Bartók szomorúan mesélte el Kodálynak, hogy nem sikerült pénzt szereznie, aki viszont mosolyogva közölte, hogy neki igen!
Így hát elutazhattak.
NEMZETI ÜGY
Népdalgyűjteményünk gazdagságát tekintve a világ élvonalába tartozunk. Eddig kétszázezer magyar népdalt gyűjtöttek és rendszereztek. Miután a friss diplomás Bartók Gerlicepusztán meghallotta a székelyföldi, kibédi szolgálólány, Dósa Lidi énekét, eldöntötte, dokumentálja a magyarországi és erdélyi falvak örökségét. El is indult, felkereste a parasztokat, akik kezdetben nem akartak megnyílni. Féltek a hangfelvevő géptől, a fonográftól. Bartók már akkor tudta, hogy egy nép zenei múltjával foglalkozni nemzeti ügy. „Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni, a magyar nemzet és a magyar haza javát” – írta egy levelében. Sebestyén Márta Kossuth-díjas népdalénekes már többször ellátogatott Dósa Lidi sírjához, ahol elénekelte azt a dalt, amelyet Bartók először hallott tőle. A zeneszerző művészete és tudományos munkássága korszakalkotó jelentőségű. Kacsóh Pongrác az elsők között méltatta 1904-ben. „[…] ez a kolosszális tehetségű és imponáló tudású ifjú ember Liszt Ferenc szimfonikus talentumának egyenes örököse. Az első tiszta magyar szimfonikus.”
Bartók Péter
– Bartók büszke volt arra, hogy magyar – fűzi hozzá a rendező. – Nagyon jó lenne, ha ma azok az emberek, akik nemzeti érzésekről beszélnek, példaként őt állítanák. Számunkra azóta is csoda, hogy Bartók Béla fiával beszélgethettünk! Miután elkészült a film, izgultam, hogy Péter mit szól hozzá. Nekem érzelmesnek tűnt, hiszen a felvételeket még mi is végigbőgtük. Aztán az egyik munkatársa, Peter Hennings üzent, hogy hívjam fel, mert már háromszor le kellett neki vetíteni a filmet, annyira szereti. „Magát az apám küldte a mennyországból, hogy beszélgessünk, hogy el tudjam mondani, amit még szeretnék, és mindez eljusson a magyar emberekhez, és az egész világ megtudja, milyen ember volt Bartók Béla” – mondta a telefonba. Alig hittem a fülemnek. Nagyon büszke vagyok, úgy érzem, már ezért érdemes volt elkészíteni a filmet Bartókról, amelyhez a fotókat, a zenei felvételeket, mindent a fia adott.
Az alkotás egyik különlegessége, hogy az összes zongorabetétet Bartók és Pásztory Ditta játssza. Az operatőr két családi albumból olyan fényképeket vehetett fel, amelyeket eddig médiában soha senki nem láthatott. Bartók Péter a hagyatékot az irodájában őrzi. Sok mindent még nem küldött el a bázeli archívumba, ahol a világ legnagyobb művészeinek a kéziratait őrzik, s ahová Péter segítségével a stáb is bejuthatott. Ennek a biztonságos, föld alatti gyűjteménynek a fenntartását egy gyógyszergyár azzal a céllal finanszírozza, hogy az emberiség kultúrájának egy részét minden körülmények között megőrizzék.
– Bár Péterrel nem beszéltünk róla, de szerintem a még nála lévő hagyatékot Bázelba küldi majd el, pedig jobb lenne, ha itthon őriznék – jelenti ki Sipos József. – Örömmel segítenék, ha ez ügyben Magyarországról hivatalosan is megkeresnék őt. Bartók Péter ugyanúgy szereti a hazáját, ahogy az édesapja, egész életében a hagyatékkal foglalkozott, amiért megérdemelne állami kitüntetést.
Fotó: Havran Zoltán „A valóság előbb-utóbb bekopogtat, sőt be is lép az ajtón”
DEUTSCH TAMÁS SZERINT GYÖKERES VÁLTOZÁST HOZHAT A 2019-ES VOKSOLÁS
A 2019-es európai parlamenti választásokon jó esély van arra, hogy a polgárok szerte a kontinensen amellett tegyék le a voksukat, hogy gyökeresen változzon meg a bevándorláspárti politika – nyilatkozta lapunknak Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője. A Digitális jólét program miniszterelnöki biztosi posztját is betöltő politikus szólt arról is, hogy az internetről és a digitális fejlesztésekről tartott nemzeti konzultáció segítségével a magyar polgárok véleményére és igényeire épülő nagyszabású, a digitális ökoszisztéma egészét érintő kezdeményezés az ország jövőbeni sikerességének, így a gazdasági növekedésnek is az alapfeltétele.
– A jövő tavaszi országgyűlési képviselő-választások után egy évvel újabb voksolás lesz, az európai parlamenti mandátumokért versenghetnek a pártok. Már készül a megméretésre? – Különösen izgalmas lesz az a szavazás, amelynek során – a brexit után – mind a 27 uniós ország szavazói az urnákhoz járulnak. Nem lennék meglepve, ha a választást alapvetően az illegális migráció kérdésére adott válaszok határoznák meg, és jó esélyt látok arra, hogy a polgárok szerte Európában amellett tegyék le a voksukat, hogy bizony gyökeresen változzon meg Európa bevándorláspárti politikája.
– Mire alapozza ezt az álláspontot? – A változás egyértelmű jelei mutatkoznak: az elmúlt két-két és fél évben a földrészünkön nem zajlott le úgy választás, hogy ne szenvedtek volna el – esetenként – katasztrofális vereséget vagy jelentős támogatáscsökkenést a migránssimogató politikát képviselő pártok és politikusok. Így történt ez Olaszországtól Franciaországon át Németországig és Ausztriáig. Szijjártó Péter külügyminiszter úr fogalmazott úgy az ideologikus, lázálomszerű politikai teóriák kapcsán, hogy fel lehet építeni egy mesterséges világot, ami megóv attól, hogy találkozni kelljen a valósággal, ám a valóság előbb-utóbb bekopogtat, sőt be is lép az ajtón.
Fotó: Havran Zoltán „A valóság előbb-utóbb bekopogtat, sőt be is lép az ajtón”
– Brüsszelben is várható, hogy belátják a tömeges bevándorlást elutasító érvek észszerűségét? – Bár néhány politikusnak árnyaltabbá vált a véleménye, nem várható, hogy belátható időn belül és magától megváltozik a jelenlegi migránssimogató európai kánon. Nettó agyrém, hogy az európai vezetők antidemokratikusnak, populistának állítják be, hogy egyes országokban, köztük hazánkban népszavazás vagy nemzeti konzultáció keretében véleményt mondhattak a polgárok a migráció kérdésében.
– A V4-ek hangja is erősödhet a bevándorláspolitikával kapcsolatban? – Az, hogy Közép-Európa országai a maguk közös történelmi tapasztalataival, érdekeivel, az európai értékek melletti elkötelezettségükkel közös álláspontot képviselnek, és így igyekeznek az Európai Unió és a kontinens egészét érintő döntéseket befolyásolni, egy nagyon izgalmas és értékes együttműködés. Úgy látom, hogy napjainkban a közép-európai polgárok érdekeiért való kiállás egy nagyon kemény harc. Az uniós intézmények és egyes tagállamok vezetői ugyanis nem a szelíd nyomásgyakorlás eszközeivel próbálják rávenni a V4-ek országait, így hazánkat is az álláspontunk megváltoztatására, hanem korábban nehezen elképzelhető vagy egyenesen elképzelhetetlenül durva politikai eszközökkel.
– Mint amilyen az atombombaként emlegetett hetes cikkely is? – Igen, számos egyéb dolog mellett. Példaként említhetem még azt is, hogy a költségvetés ellenőrzésében időnként már közvetlen politikai csatározások is zajlanak. Ez elfogadhatatlan és meglehetősen kiábrándító is, hiszen az uniós testület eddig alapvetően tárgyilagosan működött, az uniós források szabályszerű, hatékony felhasználását politikai részrehajlás nélkül ellenőrizte. Időről időre olyan politikusi nyilatkozatokat lehet hallani, amelyekben azt sürgetik, hogy – lévén Magyarország nem migránssimogató politikát képvisel, ezért a durva politikai nyomásgyakorlás eszközeként – már a jelenlegi költségvetési időszakban vonjanak meg uniós támogatásokat hazánktól. Ezek a támadások politikai zaklatások: méltatlan és aljas erőszakoskodások.
– Mi állhat emögött? – A nagy nyugat-európai országok közvéleményének és politikai elitjeinek – rendkívül finoman szólva – nem mindenben megalapozott nagyképűsége és felsőbbrendűségi tudata a szerintük „félművelt”, „elmaradott” Közép-Európával és a „barbár” Kelet-Európával kapcsolatban. Úgy gondolják, ők minden tekintetben felettünk állnak, és alapvetően lenéznek, lesajnálnak minket, tulajdonképpen erős csodálkozással fogadják, hogy például Bulgáriában és Romániában is késsel-villával esznek az emberek.
– A bevándorláspárti Soros-tervvel kapcsolatos legutóbbi nemzeti konzultáción kétmilliónál is több ember nyilvánított véleményt, de a korábbi kérdésfeltevések is hasonlóan sikeresek voltak. Kijelenthetjük, hogy egy új csatorna nyílt meg az emberek és a kormány között? – A nemzeti konzultáció az elmúlt évtized egyik legfontosabb közéleti innovációja Európában, ahol az egyes országok demokratikus intézményeinek működésével kapcsolatban a részvétel hiányáról beszélnek és arról, hogy az emberek nem érzik magukat bevonva a döntésekbe, a választási részvétel is többnyire alacsony. A nemzeti konzultáció intézménye lehetőséget teremt arra, hogy a hazánk előtt álló fontos ügyek eldöntésében, az irányok meghatározásában a polgárok közvetlenül részt tudjanak venni. A polgároknak a nemzeti konzultációkon kinyilvánított akarata határozza meg a magyar kormány és az Országgyűlés által meghozott döntéseket. A nemzeti konzultáció, ahogy az unióban mondják, „best practice” a demokratikus intézmények és eljárások erősítése szempontjából.
– Az ön által miniszterelnöki biztosként felügyelt Digitális jólét programban (DJP) is jelentős szerepet kapott a nemzeti konzultáció, ha jól tudom. – A DJP megalkotását megelőzően, 2015-ben nemzeti konzultációt szerveztünk az internetről és a digitális fejlesztésekről. Az InternetKon során a magyar polgárok szabadon véleményt formálhattak a magyar internet jövőjéről, és a kérdésekre több tízezer polgár válaszolt. A kormány már a kezdetektől világossá tette, hogy a polgárok által az InternetKon során kinyilvánított akaratoknak, szándékoknak megfelelően fogja majd kidolgozni és megvalósítani a digitális fejlesztéseket szolgáló programot. A konzultációnak ráadásul az internet nemcsak a témája volt, hanem a platformja is: kizárólag online lehetett válaszolni a kérdésekre.
– Miért tartották ennyire fontosnak az emberek véleményét ezen a területen? – A DJP indulása előtt a digitális ágazat piaci szereplői, a szakmai szervezetek, valamint az egyetemi-tudományos műhelyek is a döntéseket megelőző érdemi eszmecserét hiányolták a digitalizáció területén. Alapvető, gyökeres változást kívántunk elérni azzal, hogy a digitális fejlesztésekkel kapcsolatban minden kormányzati döntést a tárgyalásokra, a folyamatos egyeztetésekre, az érdemi párbeszédre építettünk. A magunk mögött hagyott két esztendőben – a digitalizációban érintett valamennyi szereplő bizalomra épülő együttműködésének köszönhetően – még annál is messzebb jutottunk, mint azt 2015 végén a legoptimistábbak gondolták.
– Ezek szerint a szakmai szervezetekkel is működött a párbeszéd? – Az egyik legfontosabb eredménynek azt tartom, hogy a legszélesebb szakmai közvéleményben, az üzleti és a közéleti döntéshozók, valamint a polgárok millióinak körében is bekövetkezett a régen várt szemléletváltás. Mindenki számára világossá vált, hogy a digitalizáció nem a holnap feladata, hanem a jelen egyik legfontosabb, átfogó fejlesztési programja.
– Miért ennyire fontos ez a terület? – A digitális átalakulás egy átfogó, esélyteremtő társadalmi változás, amelynek középpontjában maguk az emberek állnak. Sikeres, a gyermekeink számára érdekes és minőségi tanulási lehetőségeket nyújtó oktatási rendszer csak úgy építhető fel, ha a teljes oktatási rendszer digitális átalakítása megtörténik, de az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése vagy az állam hatékony működése sem képzelhető el digitális fejlesztések nélkül.
– Mondana valamit a fejlesztések szerkezetéről? – A DJP-ben a fejlesztések kiindulópontja a megfelelő színvonalú digitális infrastruktúra kiépítése, erre további három nagy fejlesztési pillér épül: a digitális kompetenciák, vagyis a digitális írás- és olvasástudás fejlesztése, a gazdaság digitalizációja, valamint az állami működés digitális átalakítása.
– Hol tartunk ezekben? – Az elmúlt két évben a vezetékes internethálózat színvonala alapján az EU országainak legfejlettebb első harmadába kerültünk, a mobil adatátviteli, azaz mobil internethálózatunk fejlettsége tekintetében pedig a világ első öt országa között vagyunk. Több nagy léptékű infrastruktúra-fejlesztési programot valósítunk meg. A közös európai uniós elhatározás alapján elindított Szupergyors internet program keretében hazánkban – az európai céldátumot két évvel megelőzve – 2018 végére minden háztartásba, valamennyi helyrajzi számmal rendelkező ingatlanba elér a szupergyors, legalább 30 Mbit/s adatátviteli sebességű internetszolgáltatás.
– Célja a programnak a szolgáltatások megfizethetőbbé tétele is? – A DJP egyik alapvető célja, hogy minden akadályt lebontson, ami annak az útjában áll, hogy valaki internethasználóvá válhasson. A kormány javaslatára Magyarországon még soha nem látott mértékben, két lépésben, idén januártól 27-ről 18 százalékra, 2018. január elsejétől pedig 18-ról 5 százalékra csökken az internet-előfizetés áfája. Az adócsökkentéssel jövő év elejétől Magyarországon lesz a legalacsonyabb az internetezés áfakulcsának mértéke az Európai Unió tagállamai között. Az újabb adócsökkentéssel 2018-ban immár összességében 17-18 százalékkal lesz olcsóbb az internetezés ára Magyarországon, amivel két év alatt összesen 35-40 milliárd forinttal több marad majd a magyar polgárok és vállalkozások zsebében.
– Mit jelent ez a gyakorlatban? – Nyugodtan nevezhetjük ezt az intézkedést digitális rezsicsökkentésnek is, hiszen a szakemberek azt mondják, hogy a közszolgáltatásoknál, mint például a víz, a villany és a gáz, a tíz százalékot meghaladó árcsökkenés a családok 80-90 százalékának költségvetésében már érezhető megtakarítást jelent. Esetünkben a 20 százalékot is megközelíti az internet-előfizetési díjak árának csökkenése, és ennek is köszönhető, hogy hazánkban a rendszeresen internetezők aránya az utóbbi másfél esztendőben 72-ről 78 százalékra nőtt, az idei év végére gyakorlatilag elérte az unió 79 százalékos átlagát.
– Tudna példákat mondani arra, hogy a digitális fejlesztések hogyan tehetik kényelmesebbé a mindennapjainkat? – A nemrég bevezetett, ingyenesen igényelhető új e-személyi igazolvány például nagyságrendekkel megkönnyít majd mindenfajta e-ügyintézést. Még a legderűlátóbbak is azt mondták, hogy az első egy-másfél évben talán meghaladja majd az egymilliót az igénylések száma, ezzel szemben már most hárommilliónál is többen rendelkeznek az újfajta e-személyivel. Nemzetközileg is komoly elismerést váltott ki, hogy idén hazánkban megteremtettük az e-adózás lehetőségét, aminek köszönhetően azok a polgárok, akik az adóhivataltól előzetesen kérték, elektronikusan megkapták az előre elkészített személyijövedelemadó-bevallásukat. Így az ügyteher megfordult, kényelmesebbé téve az adózók életét.
– Milyen előnyök várhatók a digitalizációtól az oktatásban? – Magyarország Digitális Oktatási Stratégiája 2020-ig fokozatosan teremti meg a digitális oktatás, képzés feltételeit. A fejlesztések folyamatosan zajlanak, a 2019-ben induló tanévre minden iskolában széles sávú internetelérés és wifilefedettség lesz, a pedagógusok jelentős része kap tanári laptopot, és a tantermek általános digitális felszereltsége is javul. Tehát az új digitális tan- és kiegészítő anyagok használatának minden feltétele adott lesz.
– A digitális eszközökkel való ellátottság terén is javult a helyzet? – Éppen ezekben a napokban szállítottak ki egy 6,2 milliárd forintos eszközbeszerzési program keretében 41 ezer digitális eszközt: laptopokat, asztali gépeket és projektorokat Budapest és Pest megye oktatási intézményeibe.
– Európai parlamenti képviselőként számos projektben tevékenykedik Brüsszelben is. Mit lehet tudni ezekről? – A legfontosabb brüsszeli tevékenységemnek a regionális fejlesztési politikával foglalkozó európai parlamenti szakbizottság munkájában való részvételemet tekintem. A feladatom egyszerű: mindent megteszek annak érdekében, hogy Magyarország uniós tagországként minél több európai fejlesztési forráshoz jusson hozzá. Tagja vagyok továbbá a költségvetési ellenőrző bizottságnak is. Ez az a testület, amelynek tevékenysége az őszi magyarországi látogatása kapcsán a korábbinál nagyobb nyilvánosságot kapott.
A pezsgők értő élvezetéhez legalább annyi információra van szükség, mint a borok esetében. A pezsgő egy speciális technológiával előállított bor – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Garamvári Vencel, a Garamvári Szőlőbirtok vezetője.
A pezsgő készítéséhez szükséges az alapbor, amelynek vannak minimális technológiai követelményei – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Garamvári Vencel, a Garamvári Szőlőbirtok vezetője.
A követelmények:
az alkoholtartalom lehetőleg ne haladja meg a 11 térfogatszázalékot,
a savtartalom 7-8 gramm/liter,
a pH-értéke alacsony legyen, lehetőleg 3,2 pH-érték alatt.
Tiszta, egészséges, minimális kén-dioxidot tartalmazó, olyan alapborra van szükségünk, amit újra tudunk erjeszteni.
Ennek az alapbornak a jellege lehet fajtára hasonló vagy erős fajtajelleggel rendelkező, bár a korai szüretnél ez a fajtajelleg visszafogottabb – emelte ki Garamvári Vencel.
A szőlőbirtok vezetője szerint vigyázni kell az alapbornál arra, hogy a színlét és esetleg az első préslét használjuk a pezsgősítésre. Ebből az alapborból aztán lehet, kellő kezelés után, a szüretet követő évben, valamikor február-március táján egy úgynevezett tirázs-töltést összeállítani, ami nem más, mint az alapborhoz hozzáadott nemes élesztő és 20-24 gramm körüli cukortartalom.
“Ezért kerül a jövedéki kategóriába tulajdonképpen a pezsgő, mert itt engedélyezett egy minimális cukrozás, amit azért adunk hozzá, hogy az élesztő táplálkozni tudjon, hiszen ebből a táplálkozásból termeli meg azt a szén-dioxidot, ami a pezsgőben, mint biológiai aktív szén-dioxid megjelenik. Ezt egy folyamatos keverés közben kell vastag falú palackba zárni, lezárni megfelelő dugóval, és pincei hőmérsékleten, 12-14 fokon kierjeszteni. Ez az erjedés, a másoderjedés a pezsgő lényege” – fejtette ki.
Franciaországban felfedezték, hogy hideg pincében leállt az erjedés, és tavasszal, amikor fölmelegedett a pince, az utóerjedés beindult, a maradék cukor kierjedt. A szén-dioxid a borral együtt egy csodás új ízt tud alkotni. Ez a lényege tulajdonképpen a másoderjedésnek – tette hozzá Garamvári Vencel.
„A másoderjedés az csak az első fázis, utána következik az érlelési fázis,
amely azt jelenti, hogy a 3-4 hónapos erjesztési idő után legalább 8-10 hónapig seprőn érleljük a tradicionális technológiával készült pezsgőt. Ez azt jelenti, hogy a borban lévő élesztő, amely elvégezte a munkáját. és cukorból szén-dioxidot képezett, amely lekötődik a pezsgőben lévő savakhoz és szárazanyag-tartalomhoz, az lassan éhen pusztul. Az enzimjei, amelyek aktívak az élettevékenysége során, a halála után is egy autolízises, egy sejtbomlásos folyamatot indítanak be, amelynek következtében az élesztősejtek szétbomlása aminósav-származékokkal, erjesztési illatokkal és zamatokkal töltik meg a pezsgőt az érlelés során” – emelte ki Garamvári Vencel.
A szakértő szerint az autolízis bekövetkezhet egy-két év alatt, de
van eset, amikor ez elhúzódik akár 8-10 éven keresztül.
A további lépésekről elmondta: azért, hogy tükrösen tiszta pezsgőt lehessen a fogyasztó kezébe adni, el kell távolítani az élesztőt, amelyre van egy legalább száz éve kifejlesztett fagyasztásos technológia. Ezt hívják fagyasztásos seprőtelenítésnek vagy degorzsálásnak.
„A palackban maradt élesztőüledéket rázogatással a palack nyakába kell ülepíteni, és utána egy fagyasztott sóoldatba mártva a palack nyakát megfagyasztjuk és jégdugóba foglaljuk. Amit aztán a palackban lévő öt-hat bar nyomás segítségével kilövetünk” – tette hozzá.
Riccardo Muti a Bécsi Filharmonikusok a hagyományos bécsi újévi hangversenyéről tartott bécsi sajtóértekezleten 2017. december 29-én. A zenekart Muti vezényli 2018. január 1-jén.
Fotó: Florian Wieser / MTI / EPA
Álmodozásra hívja a bécsi újévi koncert nézőit Riccardo Muti karmester. A Musikverein aranyterméből közvetített újévi koncertet a világon több mint 50 millióan követik majd figyelemmel. Hét olyan mű is felcsendül, amely eddig nem szerepelt az újévi koncertek repertoárjában.
Álmodozásra hívja a január 1-jei bécsi újévi koncert világszerte várhatóan több tíz millió nézőjét Riccardo Muti. A karmester a nagy múltú esemény pénteki sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, “a gondok várhatnak január 2-ig”.
A programon főként idősebb és ifjabb Johann, valamint Josef Strauss, továbbá Franz von Suppé és Alphons Czibulka (Czibulka Alfonz) művei szerepelnek. Ezzel kapcsolatban az olasz dirigens kiemelte, kevesen tudták az öröm és a szépség egyvelegét hangjegyeken keresztül úgy kifejezni, mint a Strauss dinasztia tagjai. “És mindnyájan tudjuk, mekkora szüksége van a világnak manapság a pillanatban rejlő szépség üzenetére” – jegyezte meg Riccardo Muti.
A 76 éves karmester beszélt arról is, hogy sokkal jobban érzi magát a pulpitusnál, mint a táncparketten. Visszaemlékezett arra, hogy nejével egyszer tanultak táncolni, de abbahagyták, mert összetaposta a felesége lábát. “Nem tudok keringőt táncolni, de vezényelni igen” – idézte őt a Corriere della Sera című olasz napilap.
Riccardo Muti a Bécsi Filharmonikusok a hagyományos bécsi újévi hangversenyéről tartott bécsi sajtóértekezleten 2017. december 29-én. A zenekart Muti vezényli 2018. január 1-jén. Fotó: Florian Wieser / MTI / EPA
Riccardo Muti 48 éve dolgozik a Bécsi Filharmonikusokkal. 1993, 1997, 2000 és 2004 után ötödik alkalommal vezényli a világhírű zenekar újévi koncertjét. Arra egyelőre nem tudott választ adni, hogy karmesterként visszatér-e még a január elsejei koncertekre, mint fogalmazott, nem akar találgatásokba bocsátkozni. Mindenesetre elmondta, több figyelmet akar szentelni a családjának. A karmestert ezúttal ők is elkísérték Bécsbe. “Mielőtt a mennybe, akarom mondani, a pokolra jutok, szeretnék egy kis időt eltölteni az unokáimmal” – viccelődött.
A koncerten viszont nem fog tréfálkozni. “Mindig is kerültem a vicceket és a játékot. Az ember legfeljebb koccint egy pohár pezsgővel” – mondta a Corriere della Serában csütörtökön megjelent interjúban, hozzátéve, hogy ő nem olyan, mint egyes kollégái, akik vicces kalapokat viselnek vagy trombitát fújnak. “Herbert von Karajanhoz hasonlóan úgy vélem, ez nem szórakoztató zene, hanem olyan, amelyet komolyan kell venni, amelyet nehéz játszani, mert két véglet, a nyilvánvaló öröm és a dráma, néhányak szerint egyenesen a tragédia között mozog” – mondta.
Az olasz újságnak beszélt arról, hogy december 31-én korán lefekszik, mert formában kell lennie a koncertre. “Százmillióknak játszunk, minden egyetlen pillanat alatt történik. Nagy a felelősség” – mondta.
A Musikverein aranyterméből közvetített újévi koncertet a világ 94 országában óvatos becslések szerint is több mint 50 millióan követik majd figyelemmel közép-európai idő szerint 11.15-től. Hét olyan mű is felcsendül, amely eddig nem szerepelt az újévi koncertek repertoárjában.
A Bécsi Filharmonikusok 1939 óta adnak újévi koncertet, bár az első szilveszter napján volt, Clemens Krauss vezényelte. Az idei bécsi újévi koncerten az eddig legfiatalabb karmesterként Gustavo Dudamel dirigált.
A világ leghíresebb újévi koncertjének eddigi karmesterei:
A Nyugat nem biztonságos többé. A migránsválság, a bevándorlási szabályozások, a határvédelem, a nagyhatalmi bénázás, a PC, a neoliberális értékek mind hozzájárultak ehhez az elmúlt években, ennek eredményeként pedig 2017-ben sem lehetett nyugodt éve a nyugati lakosságnak. A támadásokat idén főként késsel, bérelt autóval, illetve házi készítésű bombákkal követték el egyénileg, vagy kis csoportokban, az elkövetők pedig gyakran ismertek voltak a hatóságok előtt.
2017. FEBRUÁR 3. – MACHETÉS TÁMADÁS PÁRIZSBAN
Egy machete-vel hadonászó férfi Allahu Akbart kiabált a párizsi Louvre közelében lévő bevásárlóközpontban, és rá is támadt a szolgálatot teljesítő katonákra. Egyiküket ugyan sikerült megsebesíteniük, de az egyenruhások így is lelőtték a terroristát.
2017 MÁRCIUS 18. – TÁMADÁS A PÁRIZS–ORLY REPÜLŐTÉREN
A földre teperte és megszerezte egy katona fegyverét egy férfi, aki Párizs második legnagyobb repülőterét őrizte. Az elkövető egy McDonald’s-ban próbált elrejtőzni. A biztonságiak lelőtték. Senki más nem sérült meg az incidensben, amit különösen súlyosnak minősítettek. Ahogy az lenni szokott, ez esetben is az volt a helyzet, hogy a hatóságok által számon tartott 39 éves Ziyed Ben Belgacem visszaeső bűnöző volt a támadó, akit korábban már több rablásért és kábítószeres bűntettekért elítéltek.
A katonák elmondása szerint hátulról támadott meg egy katonanőt, megragadta a nyakát, egy pisztolyt nyomott a halántékához, és azt kiáltotta a két másik katonának:
Tegyétek le a fegyvert. Tegyétek a kezeteket a fejetekre. Azért vagyok itt, hogy meghaljak Allahért.
Bruno Le Roux belügyminiszter arról számolt be, hogy a férfi először Párizs egyik északi kerületében sörétes puskával arcon lőtt egy vele szemben rutinjelleggel közúti ellenőrzést végző rendőrt, majd gyalog elmenekült, és fegyverrel arra kényszerített egy nőt, hogy adja át neki az autóját. A nő autóját később az Orly közelében megtalálták.
2017 MÁRCIUS 22. – TÁMADÁS A WESTMINSTER HÍDON
Egy terepjáróval egy ismeretlen a Westminster híd járdáján sétálók közé hajtott. Egy nőt a Temzéből húztak ki súlyos sérülésekkel. Rögtön ezután valószínűleg az ámokfutó férfi próbált bejutni a parlament épületébe, egy késsel felfegyverkezve támadott. Megkéselt egy rendőrnőt, majd meglőtték őt a biztonságiak. A támadásban négyen haltak meg, negyvenen megsebesültek. A támadást az Iszlám Állam vállalta magára.
Fotó: AFP
2017 ÁPRILIS 3. – ÖNGYILKOS MERÉNYLET SZENTPÉTERVÁRON
Robbanás történt a szentpétervári metró két metrómegállója között április 3-án, magyar idő szerint délután fél kettőkor. A működésbe hozott házi készítésű pokolgép egy fémgolyókkal és anyacsavarokkal megtöltött szerkezet volt, robbanóereje 200-300 gramm trotilnak felelt meg (A trotil, más néven TNT a legnagyobb mennyiségben alkalmazott ipari és katonai robbanóanyag). Az elkövető egy 22 esztendős, kirgizisztáni születésű, de orosz útlevéllel rendelkező Akbarzson Dzsalilov nevű férfi. A kegyetlen támadásban 14-en haltak meg és 45 sebesült is volt. Valószínűleg az sem véletlen, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök épp Szentpétervár mellett tartott találkozót Alekszandr Lukasenkó, fehérorosz elnökkel. A metró átvizsgálása után újabb pokolgépet találtak egy másik vonalon, a Ploscsagy Vossztanyijánál is.
2017 ÁPRILIS 7. – TEHERAUTÓS TÁMADÁS STOCKHOLMBAN
Április 7-én öt ember vesztette életét és 15 másik megsebesült Stockholmban, amikor egy férfi belehajtott egy sétálóutcába, majd egy majd egy bevásárlóközpont bejáratába rohant. A 39 éves elkövető Üzbegisztánból származott, és szimpatizált az Iszlám Állammal, ami abból derült ki, hogy a férfi Facebook-oldalán az Iszlám Állam terrorszervezet propagandavideóit találták meg a hatóságok. A teherautót állítólag kirakodás közben rabolta el a merénylő. A miniszterelnök bejelentette, hogy azonnali hatállyal megerősítik a határellenőrzéseket. Ahogy az lenni szokott, a terrorista feltűnt már a svéd biztonsági szolgálatok információi között.
2017 ÁPRILIS 20. – MERÉNYLET A CHAMPS ELYSEES-N
Párizs központjában, a Champs-Élysées-n, a Franklin D. Roosevelt metrómegállónál, a Marks & Spencer áruház közelében automata fegyverrel nyitottak tüzet egy parkoló rendőrautóra. A támadásban egy rendőr meghalt, kettő megsebesült a támadót a többi rendőr lelőtte. A merénylő egy bizonyos Karim Cheurfi volt, akit a hatóságok szintén jól ismertek, de nem úgy tartották számon, mint iszlamistát. A férfit 2017 februárjában már előállították azzal, hogy rendőröket akar gyilkolni, de elengedték, mert nem tudták rábizonyítani.
2017 MÁJUS 22. – BRUTÁLIS TÁMADÁS MANCHESTERBEN, ARIANA GRANDE KONCERTJÉN
Huszonketten meghaltak és ötvenkilencen megsebesültek, amikor robbanás történt május 22-én éjjel a Manchester Arenában, Ariana Grande amerikai énekesnő koncertje után a stadion előcsarnokában. Az áldozatok többsége tizenéves lány volt. Az Iszlám Állam magára vállalta a merénylet elkövetését. A koncerten sok hibát követett el a biztonsági szolgálat is, egy túlélő beszámolója szerint például nem kellett átmenni semmiféle fémdetektoros kapun. Az egyetlen, ami érdekelte őket, van-e a szórakozni járók táskájában víz. A manchesteri merényletben 117-en szenvedtek kórházi kezelést igénylő sérüléseket. A halálos áldozatok között hét gyermek volt, a legfiatalabb egy nyolcéves kislány.
Fotó: Independent
2017. JÚNIUS 3. – MÉG EGY HIDAS TÁMADÁS LONDONBAN
Egy fehér furgon hajtott a járókelők közé nagy sebességgel a London Bridge-en június 3-án este tíz óra körül. A támadónak azonban ez sem volt elég, az autó a Borough Market városrészig jutott, ahol kiugrottak belőle a terroristák, és késsel támadtak a járókelőkre. A három támadót lelőtte a rendőrség. A BBC szerint az Iszlám Állam hívei ünnepelték a londoni támadást, de a radikális dzsihadista szervezet nem vállalta magára azt.
2017. AUGUSZTUS 17. – GÁZOLÁSOS TÁMADÁS BARCELÓNÁBAN
Augisztus 17-én a tömegbe hajtott késő délután a La Ramblán, Barcelona központjában egy fehér furgon. A terrortámadásban 13-an meghaltak, és több mint ötvenen megsérültek. A sofőr állítólag biztosra ment, és cikk-cakkban haladt, hogy minél több embert elüthessen. Az elkövetők száma és személye zavaros, az egyik terroristát állítólag Driss Oukabirnek hívják (marokkói és muszlim vallású), ő bérelte a furgont. Lapértesülések szerint két fegyveres berontott a La Boquería piachoz közeli török étterembe, és túszul ejtették a vendégeket. Azt is írták, a rendőrség egy férfit letartóztatott, kettőt még keresnek. Más értesülések akkor azt írták, hogy az egyik menekülő merénylőt agyonlőtték. Az Iszlám Állam jelentkezett a merénylet elkövetőjeként.
Fotó: News.com.au
2017. SZEPTEMBER 15. – MERÉNYLET A LONDONI METRÓBAN
Detonáció volt egy metrókocsiban szeptember 15-én, London nyugati részén, a Parson’s Green nevű megállónál. Állítólag egy fehér doboz robbant fel. A hivatalos közlések szerint az incidensben 22 ember sérült meg, szerencsére egyikük sem súlyosan. A támadással kapcsolatban mémek is születtek, melyeknek alapját az szolgáltatta, hogy a 2016. szeptember 22-i New York-i robbantások után Sadiq Kahn, London munkáspárti, muszlim polgármestere azt mondta, hogy a “nagyvárosok mindennapi életéhez hozzátartozik, hogy a tömegközlekedési eszközökön labdabombák robbannak”.
2017. SZEPTEMBER 18 – KÉSELÉS FINNORSZÁGBAN
Meglőttek a rendőrök egy embert, aki a híradások szerint egy tucat embert megkéselt a finnországi Turku belvárosában. Az elkövetőt őrizetbe vették. A támadót a combján találták el a rendőrök. A marokkói támadó péntek délután megölt két embert és nyolcat megsebesített a Helsinkitől 150 kilométerre nyugatra fekvő Turku városában. A gyilkos egy 18 éves férfi volt.
Fotó: The Irish Times
2017. NOVEMBER 10. – KÉSELÉS MARSEILLE PÁLYAUDVARÁN
Két embert késelt halálra Marseille központi pályaudvarán. A támadó a késelés előtt azt kiáltotta, hogy Allah akbar. A férfi két nőt ölt meg, az egyiknek elvágta a torkát, a másikat többször megszúrta. a férfinak köztörvényes bűncselekmények miatt már volt dolga a rendőrséggel. A férift a rendőrség lelőtte. A támadás két nappal az új terrorelhárítási törvény nemzetgyűlési szavazása előtt történt
2017. DECEMBER 7. – EGY KÓSER ÉTTEREM SZÉTZÚZÁSA
Donald Trump amerikai elnök Jeruzsálem izraeli fővárossá nyilvánításának is volt hatása a nyugati világban. December 7-én egy férfi palesztin zászlóval a kezében betörte egy kóser étterem ablakait. Az ügy furcsasága, hogy két rendőr végignézte az esetet, mielőtt közbeléptek volna, megvárták, míg a feldühödött férfi kihoz az étteremből egy izraeli zászlót és a lábaik elé dobja. A férfit letartóztatták. Az incidensben szerencsére nem sérült meg senki.
2017. DECEMBER 10. – EGY ZSINAGÓGA FELGYÚJTÁSA
Három embert állítottak elő a hatóságok, miután körülbelül 12 maszkos merénylő december 10-én Gothenburgban gyújtóbombákat dobott egy zsinagógára, amelyben éppen egy ifjúsági program zajlott. A zsinagóga melletti kulturális központot szintén megtámadták. A fiatalok a támadás ideje alatt az alaksorba menekültek. Az incidensben szerencsére senki nem sérült meg.
Forrás: PS, Reuters, BBC, ABC News, Times of Israel; Vezető kép: Observer / pestisracok.hu
. Li Ko-csiang kínai, Orbán Viktor magyar és Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök (b-j) a Kína-Kelet-Közép-Európa (KKE) csúcstalálkozó gazdasági és kereskedelmi fóruma után tartott sajtótájékoztatón a Papp László Budapest Sportarénában 2017. november 27-én. Fotó: Horváth Péter Gula
Az ellenzéki pártok és Brüsszel folyamatosan Európa jövőjéért aggódnak, az európai értékekre nézve pedig Orbán Viktort és a V4-eket tartják a legkártékonyabbnak. A valóság azonban ellentétes azzal, mint amit a Nyugat állít, a sokat ostorozott Magyarország és szövetségesei azok, akik megmenthetik a meghasadt Európát a hanyatlástól, ennek pedig az egyik legfontosabb eszköze a hosszútávú stratégia mentén kiépített kínai gazdasági együttműködés, valamint az ennek fontos részét képező selyemút kiépítése. A PestiSrácok.hu Tóth Gáborral, az Európa Kapuja V4–Kína Egyesület elnökével beszélgetett a lehetséges jövőről.
Tóth Gábor, az Európa Kapuja V4–Kína Egyesület elnöke szerint előbb-utóbb szakadás következik be az Európai Unióban, ahol a bevándorlási és menekültügyi válság, valamint a belső súrlódások miatt a kontinens minden országának hamarosan döntést kell hoznia, hogy milyen Európát akar.Magyarország már letette voksát a tradíciók, a kereszténység és a konzervatív értékek mellett, és így tett néhány másik ország mellett Lengyelország is.
Azok, akik még nem döntöttek érzik, hogy előbb vagy utóbb nekik is le kell tenniük a voksukat valamelyik oldal mellett
– mondta Tóth Gábor.
Hozzátette:
Azok, kik azzal riogatnak, hogy Európa megszűnik létezni és totálisan megsemmisül azok rosszul gondolják, hiszen a krízis Európát épphogy megerősíti majd miután ennek két feltétele teljesül. Ez a két feltétel az, hogy az európai nemzetek visszatérjenek a Kohl-féle modellhez és erős nemzetek szövetségeként működjenek, illetve az, hogy Kína segítségével megfogják az új selyemút európai végét.
Mivel nyugat-európai országokat nem csak a migránsválság, de morális és gazdasági problémák is sújtják, ezért nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van valamiféle megoldásra annak érdekében, hogy kontinens meg tudja őrizni az identitását, az értékeit, a kultúráját és az életszínvonalát.
Fotó: Horváth Péter Gula
Tóth Gábor úgy véli mindenképpen lesz Európai Egyesült Államok, csak nem a Schulz-féle elképzelés alapján, hanem visszatérve az európai uniós intézmények eredeti funkcióihoz.
Egyértelmű, az egyetlen alternatíva a kontinens számára egy egységes szuverén államokból álló gazdasági szövetség. Akad viszont egy probléma: egy szuverén országokból álló gazdasági szövetség esetében is szükség van egy vezetőre, aki az egészet összefogja és koordinálja. A mai állás szerint sem tehetségét tekintve, sem politikai karrierjét tekintve, sem pedig keménykezűségét figyelembe véve nincs más, mint Orbán Viktor.
Tény, hogy hazánk földrajzi elhelyezkedése miatt mindig is különleges, központi pozícióba került, és tekintettel a migrációs válság kezelésére, a V4-ekben játszott kulcsszerepére, a keleti nyitás alternatívájára, ez most sincsen másként.
Legyünk reálisak, Magyarország túl kicsi és gyenge ország ahhoz, hogy Európa vezető állama legyen, viszont a ha Európa legerősebb intézményét egy európai ember vezeti, akkor az nyugodtan lehet magyar. Főleg akkor, ha mindeközben V4 elnök is.
– mondja Tóth Gábor.
A SELYEMÚT VEZET EURÓPA FELEMELKEDÉSÉNEK SIKERÉHEZ
Tóth Gábor szerint olyan változások történtek az elmúlt egy évben, amilyeneket korábban elképzelni sem tudtunk, és szerinte teljesen reális, hogy a V4-ek vezető szerepbe kerülhet, ennek pedig útja a 16+1-es koncepciójú kínai együttműködés magjává válása.
A V4-ek, és hazánk vezető szerepét egyébként több dolog is indokolná: egyrészt a szövetség régóta meghatározó erőt képez a régióban, illetve a 16-ok és Kína közti kereskedelem 70 százalékát a visegrádiak adják. Az sem elhanyagolható, hogy a nagyhatalmi ügyetlenkedés, a válságok hosszú sora nyomán egy olyan hatalmi vákuum alakult ki, amelyet egy erős, megfelelő arculattal “eladott” és racionális, érthető értékeken keresztül kommunikált visegrádi szövetség könnyedén kitölthet. Ha pedig ez megtörténik, akkor a régió és a szövetség az új selyemútnak tartópillérévé is válhat. Ha ez így lesz, akkor ezt, és Magyarország szerepét egy nagyhatalom sem hagyhatja majd figyelmen kívül és elképzelhető, hogy felsorakoznak hazánk mögött.
Mint ahogy oly sok más kérdésben is felsorakoztak hazánk mögött a régió más országai.
– tette hozzá Tóth Gábor.
Tóth Gábor, az Európa Kapuja V4–Kína Egyesület elnöke.
Hogy mennyire tekint hazánkra Kína partnerként azt jól mutatja a Budapesten megrendezett kínai és a közép-kelet- és kelet-európai országok kormányfőinek csúcstalálkozója, amely azért történelmi jelentőségű, mert Li Ko-csiang épp hazánkban kezdett tárgyalni a térség 16 országának vezetőivel. Az együttműködés azt jelentené, hogy Kína tőkével, kedvezményes kölcsönökkel, beruházásokkal, közös kutatóintézettel fűzi egyre szorosabbra kapcsolatait a közép-kelet-európai térség 16 államával, akik közül 11 EU-tag, öt pedig az új kínai selyemút miatt felértékelődött Balkánon található. Ez Kínának azért jó, mert így jutnának be az ázsiai ország vállalatai az 500 millió fős, tehát nem kicsi uniós piacra.
Az EU és Kína közötti együttműködés egyébként ma úgy írható le, hogy az EU tagországai és Kína közötti bilaterális kapcsolatok összessége. Nincs és a közeljövőben nem is várható EU-s szintű hosszútávú stratégia Kínával. Éppen ez ad esélyt a V4-eknek beszivárogni ebbe a vákuumba.
Tóth Gábor szerint a közeljövő nagy kérdése, hogy a magyar miniszterelnök kihasználja-e ezt a ziccert még a V4 elnökség lejárta előtt, és elindít-e egy V4 és Kína közötti kezdeményezést, mely mögé a 16+1 további 12 tagja is beállhat.
Az esélyeink jók, mindenesetre, ha valaki európai vezetőként igazán komolyan veszi az új selyemútban rejlő lehetőségeket, az éppen a V4-ek és közép-kelet Európa legsikeresebb politikusa.
Megilletődött emberek gyülekeztek karácsony második napján az ünnepi díszbe öltöztetett kolozsvári főtéren. Tíz évig volt plébánosa a Szent Mihály-egyházközségnek a karácsony napján elhunyt Kovács Sándor. Betegsége hírét is alig fogta fel a közösség, még imádkoztak gyógyulásáért, amikor ő már az Isten színe elé került. Kiadónk kuratóriumi elnökét gyászoljuk, a mindig nyitott szívű, segítőkész mecénást, aki nemcsak anyagiakkal, de megértéssel, jó szóval, testi-lelki, emberi mellénk állással is mindig szerkesztőségünk mellett volt, szóval és tettel is támogatta az egyházi sajtót.
Kolozsvári búcsúztatására zsúfolásig megtelt a templom hívekkel, a testvéregyházak képviselőivel – köztük az unitárius és ortodox püspökkel –, a politikai és közéleti képviselőkkel, vezetőkkel, a környék, a kerület papjaival, akik közül legmesszebbről a besztercei főesperes érkezett, s akik között a nyugalomba vonult elődöt, Czirják Árpádot is felfedezhettük. A méltóságteljes, meghatódottsággal teli szertartást Nóda Mózes egyetemi tanár vezette Jakab Gábor pápai káplán és Vízi Zakariás plébános segédletével, személyes emlékeket is idézve Takó István egyetemi lelkész, plébános idézte az elhunyt gazdag papi pályáját. A Szent Cecília-kórus népénekekkel és kórusművekkel búcsúztatta a pásztort, Bogdán Zsolt színművész a főesperes végrendeletében szereplő, életéért hálát adó imát olvasta fel, majd a principálisát az utolsó hónapban kiváló emberi, paptestvéri módon kísérő Veres Stelian segédlelkész vezetésével a koporsót elindították az elhunyt szíve szerinti végső nyughely, Székelyudvarhely felé. (Bodó Márta)
(Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság.ro)
Istenpor
Milyen lesz az a visszaröpülés, / amiről csak hasonlatok beszélnek, / olyanfélék, hogy oltár, szentély, / kézfogás, visszatérés, ölelés, / fűben, fák alatt megterített asztal, / hol nincs első és nincs utolsó vendég, / végül is milyen lesz, milyen lesz / e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, / visszahullás a fókusz lángoló / közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, / hát ezt tudom, e forró folyosót, / e nyílegyenes labirintust, melyben / mind tömöttebb és mind tömöttebb / és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk. (Pilinszky János)
Karácsony második ünnepén, Szent István első vértanú napján különösen nehéz szavakat találni a búcsúzáshoz, a búcsúztatáshoz. Az isteni Ige megtestesülését ünnepeljük, azt, hogy az örökkévaló Isten szent Fiában a történelemben tapasztalható, mondhatni fogható módon kimondta, kinyilatkoztatta magát és kétezer évvel ezelőtt konkrét választ adott van két nagyon fontos kérdésre.
A megtestesülés óta már nem mondhatjuk, hogy nem tudjuk, milyen az Isten. Isten olyan, mint a megtestesült Ige, Jézus Krisztus. És ha azt kérdezik tőlünk, hogy milyen emberré kell lennünk, akkor a választ szintén Jézus Krisztusban maga a Teremtő adja meg nekünk. Olyanokká, mint Jézus Krisztus. S amikor most a főesperes úr koporsója mellett hitvallást teszünk az Ige megtestesülésről, akkor azt is hozzá kell tennünk a hitvallásunkhoz, hogy minden emberi életben, minden hittel megélt, reménységben megharcolt és szeretetben odaadott életben a sokszor oly távolinak tűnő, „rejtőzködő” Isten mutat meg magából egy darabot. József Attilával vallom én is most e koporsó mellett: „Bölcs, vén könyvekben áll, hogy por vagyunk. / De én, aki a füvek beszédjét / S a kométák dübörgését delelőtökre terelem, / Tudom, hogy nemcsak por vagyunk: / Por és Istenpor vagyunk. / Visszahullván / A por a porral elkeveredik, / Visszahullván / Igy keveredik el Istennel a lélek.”
Egy történetet szerint két szerzetes azt olvasta, hogy valahol, messze tőlük létezik egy hely, ahol az ég és a föld összeér, egybeáll. Éppen ezért elindultak, hogy megkeressék ezt a helyet. Hosszú fáradságos út után, sok-sok viszontagság közepette, de nagyon sok szép tapasztalatot szerezve, fáradtan érkeztek meg a helyhez, ahol egy ajtóba botlottak. Miután bátorságukat összeszedve, de mégis félve-remegve beléptek az ajtón, rá kellett döbbenniük, hogy az ajtón keresztül abba a cellába léptek be, ahonnan nagy reményekkel egykor elindultak. A hely, ahol a föld és az ég összeér, nem más, mint az a tér, ahol éppen most vagyunk, nem más, mint a testünk, amely lélegzik még, nem más, mint a lelkünk, mert test, szellem és lélek hármasságában és mégis egységében élünk mindaddig, amíg nem marad más belőlünk, mint a lelkünk, az „istenpor”, csak néhány porszem és a szeretni tudásunk.
Ezekben az órákban nem az a dolgunk, hogy elhunyt testvérünk életét méltassuk, hanem hogy Isten Igéjének vigasztalását befogadjuk abban az eucharisztikus közösségben, amellyel maga a testté lett Ige, az Úr Jézus Krisztus jön közénk a maga valóságos jelenlétével és vigasztalásával. Mindezek mellett persze engednünk kell, hogy e vigasztalás elhunyt testvérünk életéből áradjon ránk.
Főesperes urat jó negyed évszázaddal ezelőtt ismertem meg, amikor még olyan serdülő fiatal voltam, aki egyszerre küszködött a lázadó korszakával és a biztonság, a biztos pontok keresésével. „Mindentől messze, de a szívhez közel csinálj csodát, és én elhiszem, hogy kell egy rendszer, ami nem mozog…”, valahol ezzel az életérzéssel, ettől a vágytól hajtva kerestem valami biztosat. Nagy kegyelemként éltem meg, hogy pont akkor tizennégy évesen Székelyudvarhelyen az általa szervezett és vezetett egyházközségben egy olyan egyházképem alakulhatott, ami a biztonságról beszélt, ahol biztonságban tudhattam magam, ahol jó volt részt venni a szentmiséken, zarándoklatokon, ifjúsági órákon, hittanórákon, mondjam ki: ahol jó volt katolikusnak lenni.
A pezsgő vallási élet, amelyet ott szervezett, sokunknak volt mentsvára és melegágya sok nemcsak papi, de tanítói, orvosi, színészi, és ki tudja még hányfajta hivatásnak. Élmény volt a Szent Miklós hegyére járni, oda tartozni és megtapasztalni, hogy a sokszor merevnek tűnő struktúrák mögött hiteles élet alakulhat, amely az egyházhoz való hűségből és szeretetből fakad.
Azt tapasztaljuk, hogy minden ember élete valamilyen projekt mentén alakul. Mintha csak akkor lenne jogunk az élethez, ha valami nagy projekt részesei vagy éppen levezénylői lehetünk, mintha csak akkor lenne az élet vállalható, ha egy személyes nagy projekt igazolná azt. Főesperes úr életéből számtalan nagy projektet említhetnénk, amiket ő tényleg úgy harcolt meg és vitt teljesedésbe, mintha a saját élete függött volna tőle, mintha a saját értékessége, az életének értelme lenne az. Mindig azon volt, hogy valami újat, szebbet, jobbat hozzon létre, és másokat is motivált, hogy kezdeményezzenek, lépjenek, tervezzenek. Amikor kicsinyhitűen én magam kerültem olyan helyzetbe, hogy a szükség egy ilyen projekt kivitelezésére indított, ő maga volt, aki bátorított: „hozzá kell fogni, István, minden esélytelenség ellenére, még a félelmeid ellenére is – mondta nekem –, mert ha nem fogunk hozzá, nem lesz soha semmi”. S valahogy így lett az ő projektjei mentén gabonásból hittan- és ifjúsági terem Csíkszentgyörgyön, ferences zárda, óvoda a mallersdorfi nővéreknek, szép modern temploma a Bethlen negyedieknek, papi öregotthona az egyházmegye kiérdemesült papságának, Márton Áron ifjúsági háza és még ki tudja mi mindene a székelyudvarhelyieknek, így lett önálló plébániája a szombatfalviaknak, temploma a boldogfalviaknak, Szent István-temploma a Donáth negyedieknek, bölcsődéje és óvodája sok magyar katolikus és nem katolikus gyermeknek, szállása sok Kolozsváron tanuló székelyföldi egyetemistának, hogy csak a fontosabb projekteket említsem. Sokszor kérdeztem, hogy mi szükség az ezekért vállalt sok vitára, küzdelemre, konfrontálódásra, álmatlan éjszakára, konfliktusra emberekkel, tervezőkkel, kivitelezőkkel, paptestvérrel, elöljárókkal. Nem találtam más választ, mert nem is kaphattam, mint azt, hogy Isten és az egyház iránti szeretet miatt és csakis ebből kifolyólag, mert csak emiatt érdemes. Az egyházáért mindent képes lett volna odaadni és feláldozni: pénzt, energiát, időt, kapcsolatait, sokszor családtagjait, álmait.
(Fotó: Rohonyi D. Iván/Szabadság.ro)
Mindezek mellett és mögött nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a főesperes úrnak nem csupán kövekhez köthető projektjei voltak. A közösségépítés és formálás olyan formáját művelte mindenek előtt Csíkszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen, amelyben a személyességnek hihetetlen szerepe volt. Nem legenda, hogy név szerint ismerte a csíkszentgyörgyieket, és ha egy nevet említettünk neki akár Udvarhelyről, akár kolozsvári hívei közül, rögtön tudta kötni azt, nem csupán egy lakcímhez, de egy fontos eseményhez, élethelyzethez, sokszor gondhoz, problémához.
És nemcsak ezek a kedves ismerősök, egykori hívek és éppen aktuális rábízottak, de bárki, aki szükséget szenvedett valamiben, aki kért tőle valamit, az nem távozhatott üres tarisznyával, mert figyelmességben és nagyvonalúságban nem lehetett versenyezni vele. Egyszerűen képtelen volt elviselni, hogy ő ne tudjon segíteni, hogy ne találjon valami megoldást, hogy ne olyan megoldást találjon, ami valóban segítségére van a szükséget szenvedőnek. Főesperesként pedig mindig igyekezett bizalmasan kezelni a papjai gondját, valamint kiállni mellettük, ha bármivel kikezdték őket. Nagy álma volt, hogy a „kőszentmihály” projektet, a templom restaurálását megvalósíthassa, levezethesse. És ez most nem adatott meg neki. Kicsit olyan ez most, mint Dávid király templomépítési projektje, amit az Úr nem írt alá Dávidnak. Nátán próféta tolmácsolta neki a drámai üzenetet.
A halálos ágyon kiesik a kezünkből minden projekt. Az életünk projektek mentén teljesedik ki, de soha nem projektjeink által teljesedik be! A halálos ágyon elveszítjük az általunk kontrollált biztonságunkat, elveszti számunkra az értékét mások elismerése, és elporlad korábbi hatalmunk és sok önző akaratunk. Választás elé kerülünk, a sok kicsi választás után végre az igazi döntés elé: én akarom adni magamnak az életet vagy a Jóistentől fogadom el azt. Amikor már tudtuk, hogy baj van, írtam neki egy SMS-t, amelyben ez állt: „Imádkozom érted! Bízom benne, hogy ebben a helyzetben is tapasztalod a Jóisten jelenlétét és most csak az ő jelenlétére összpontosítasz.”
A legutolsó találkozásunkkor tudta, hogy az egyetemisták esti miséjére siettem. Búcsúzáskor csak ennyit mondott: Üdvözlöm a fiatalokat, a rád bízottakat! Amikor már tényleg csak a betegségére kellett volna összpontosítania, akkor is megmaradt ilyen figyelmesnek, érdeklődőnek.
Én ezt a lelkigyakorlatozást láttam ebben a kegyetlen folyamatban, amit végig kellett élnie az elmúlt két hónapban. Szépen lassan engedte el a projektjei által megteremtett biztonságát, elengedett mindenféle elismerést és hatalmat, és az akaratából és akaratosságából is csak arra őrzött meg egy parányit, hogy kapcsolatban maradhasson a látogatóival, mellette virrasztó rokonaival, lelki gyermekével, a szentségeket kiszolgáltató „papfiaival” és paptestvéreivel. Gyakran imádkozták Szent Ignác suscipe-imáját: Vedd Uram, és fogadd el teljes szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet és egészen akaratomat. Mindenem, amim van és amivel rendelkezem. Te adtad nekem mindezt, neked, Uram, visszaadom. Mindenem a tiéd, rendelkezzél vele akaratod szerint. Add nekem a szeretetet és kegyelmet, mert ez elég nekem. Szépen ment el! Mintegy belelehelve lelkét Teremtője biztos karjaiba egyesülve azokkal, aki megelőzték őt ebben a nagy elengedésben és átmenetben.
Az „istenpor”, amit magában hordott, immáron örökre egyesült azzal az Istennel, akitől származott, és akit magában hordozva, tanúskodott földi életében. Amikor most utolsó útjára indítjuk, hogy ott nyugodjon, ahol végakarata szerint nyugodni kívánt, adjunk hálát érte, köszönjük meg mindazt, amivel általa a Teremtő megajándékozott minket, és valljuk meg mi is a költővel, hogy nemcsak por, de istenpor vagyunk. „S visszahullván / A por a porral elkeveredik, / Visszahullván / Igy keveredik el Istennel a lélek.” Ámen.
Lemondott a 2018-as labdarúgó-világbajnokság szervezőbizottságának vezetéséről Vitalij Mutko, akit azzal vádolnak, hogy érintett lehetett az államilag irányított orosz doppingprogramban.
Mutko két nappal azután jelentette be távozását, hogy lemondott az Orosz Labdarúgó-szövetség elnöki pozíciójáról, mondván, csökkenteni szeretné a 2018-as világbajnoksággal kapcsolatos kritikák erejét.
A Nemzetközi Antidopping-szövetség (WADA), illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) azzal vádolja a Vitalij Mutkót, hogy még sportminiszteri tisztségében szerepet vállalt az államilag irányított doppingolásban a 2014-es szocsi téli olimpia idején – tudósított az AP hírügynökség. A vezető határozottan visszautasította a vádakat.
A két szervezet egyébként nem állította, hogy Mutko személyesen is részt vett volna a programban, ennek ellenére – mivel az általa vezetett minisztérium “nem tartotta tiszteletben” a doppingellenes szabályokat – élete végéig eltiltották az olimpiai eseményektől.
A labdarúgó-világbajnokság szervezőbizottságának élén a szervezet eddigi vezérigazgatója, Alekszej Sorokin lett.
Felfüggesztések
December elején a NOB azonnali hatállyal felfüggesztette a doppingbotrányba keveredett Orosz Olimpiai Bizottságot (OKR), felfüggesztette az OKR-t vezető Alekszandr Zsukov NOB-tagságát, továbbá ekkor tiltották ki minden ötkarikás eseményről Vitalij Mutkót. Az orosz sportolók az olimpiai zászló alatt, „Olimpiai Sportoló Oroszországból” (OAR) megjelöléssel indulhatnak a februári phjongcshangi téli játékokon.
A védők esetében világrekordot jelentő összegért cserébe a Liverpool labdarúgócsapatában folytatja pályafutását a holland válogatott Virgil van Dijk.
A 26 éves holland középhátvéd – aki 16 alkalommal viselhette nemzeti csapatának mezét – 2015 óta a Southamptonban futballozott. A védő a téli átigazolási időszak kezdetén, január 1-jén kerül hivatalosan a Mersey-parti együtteshez – jelentette be honlapján szerdán a klub.
Az átigazolás részleteiről, így az árról és a szerződés időtartamáról nem számolt be a közlemény, azonban a Southampton közlése szerint világrekordot jelentő pénzösszegről van szó, ugyanis korábban ennyit még egyetlen klub sem fizetett védőért. Brit sajtóértesülések szerint megközelítőleg 75 millió fontot (26,3 milliárd forintot) fizethet Van Dijkért a Liverpool.
Eddig Benjamin Mendy számított a legdrágább hátvédnek, akiért idén nyáron 57,5 millió eurót fizetett a Manchester City az AS Monacónak.
Van Dijk egyben a holland átigazolási csúcsot is megdöntötte, amit eddig Marc Overmars tartott, érte az FC Barcelona 40 millió eurót adott 2000-ben az Arsenalnak.
Az APA osztrák hírügynökség nyilvántartása szerint a mostani volt a sportág történetének kilencedik legjelentősebb összegű átigazolása.
Karácsony van és elmélázunk csendben, Milyenek is voltunk a múlt esztendőben. Égett-e szívünkben szeretetnek lángja, Tettünk-e bármit is hogy legyen béke e világban?
Fogadtuk-e azt el, mi kijutott nekünk, Viseltük-e megértéssel a mindennapi keresztünk? Tudtunk-e örvendeni minden szépnek jónak, Madárdalnak, szál virágnak s csobogó pataknak?
Hittünk-e hogy ki teremtett, ott van mindig velünk, Vigyáz reánk minden nap és őrzi éjjelünk? Erőt ad, hogy újrakezdjük amikor csüggedünk, Reménnyel tölti be szívünk ha néha kesergünk.
Mert ha hisszük hogy velünk van, sokkal könnyebb minden, Bízzunk a karácsonyi csodában, mert Ő eljön minden évben. Hit, szeretet és reménység töltse be a lelkünk, Csendes áhítattal, újjászületve, békésen ünnepeljünk.
Mátyás király emlékévet hirdet 2018-ra a nemzetpolitikai államtitkárság – jelentette be Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár hétfőn sajtótájékoztatón, Budapesten.
Az államtitkár közölte: a Kárpát-medence magyarsága az emlékévhez kapcsolódva számos közös rendezvényt, konferenciát tart majd, kiállítást, illetve a fiataloknak történelmi versenyeket szerveznek.
Potápi Árpád János az emlékévvel összefüggésben kiemelte a magyar identitás szorosabbra fűzését, és azt mondta: Mátyás király erős kezű, jelentős uralkodóként vonult be a történelembe. Megerősítette Magyarországot, felismerte, hogy csak így lehet megállítani az oszmán birodalom terjeszkedését. Nemcsak a történetírás, hanem mondáink és népmeséink is őrzik alakját.
Elmondta: január 12-14-én Szegeden emlékező szentmisét tartanak, január 20. és 24. között jótékonysági reneszánsz bál, ételkóstoló és forgatag lesz Mátyás királlyá választásának 560. évfordulója alkalmából a fővárosban. Márciusban Székesfehérváron koronázási misét tartanak, áprilisban Mátyás király halálának évfordulóján megemlékezés lesz Bécsben és Budapesten. Júniusban Bécsben kiállítás nyílik majd a város elfoglalásának évfordulóján.
Az emlékév a kolozsvári magyar napok egyik központi programeleme is lesz majd a tervek szerint.
A programok lebonyolítója a Magyarság Háza lesz, az ötletadó az Emberi Méltóság Tanácsa és Gaal Gergely volt – ismertette.
Gaal Gergely (KDNP) országgyűlési képviselő, a tanácsadó testület elnöke arról beszélt: Mátyás király felismerte, hogy a közép-európai népeket összefogva, az oszmán birodalom terjeszkedését megállítva meg kell védeni a keresztény civilizációt. Reményét fejezte ki, hogy sikerül olyan programsorozatot megvalósítani, amellyel meg tudják mozgatni a Kárpát-medence magyarságát.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának, az emlékév ötletadójának elnöke kiemelte: Mátyás királlyal egy olyan uralkodót tudnak felmutatni, aki erős birodalmat épített Európa közepén, szigorú törvényekkel. Volt koncepciója és az országot is képes volt gyarapítani – hangsúlyozta, hozzátéve: életműve számos lehetőséget kínál a történészeknek és a fiataloknak egyaránt.
Kitért arra is, hogy Erdély Romániához csatolásának 100. évfordulója lesz 2018-ban, és várhatóan több, a magyarság számára kellemetlen eseményre is fel kell készülni. Erre is egyfajta válasz lehet az emlékév – jelezte.
Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke reményét fejezte ki, hogy az előző két emlékévhez hasonlóan sikeres lesz ez a programsorozat is. Hozzátette: február 23-24-én Mátyás születésének 575. és trónra lépésének 560. évfordulója alkalmából tartanak megemlékezést. Szeptemberben Vajdahunyadon többnapos rendezvénysorozattal tisztelegnek Mátyás király emléke előtt.
Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója közölte: igyekeznek minél több együttműködő partnert bevonni az emlékév programjaiba.
