Nyelvek és fülek… csend, figyelem!
Szóm fontos beszédre
emelem.
Halljátok, mit ajkim
zengenek;
Egyszersmind az ég is
hallja meg.
Hosszan nyúljon, mint e
hurkaszál,
Életünk rokkáján
a fonál.
Valamint e sültre
a mi szánk:
Mosolyogjon a sors
szája ránk;
S pályánk áldásával
öntse le,
Mint e kását a zsír
özöne.
S életünk fölé ha a halál
Romboló torát megülni száll:
Egy gömböc legyen a
magas ég,
És mi a gömböcben
töltelék!
ILYEN IRAS A VILAGON NEM VOLT ES NEM IS LESZ SOHA.
HA PETOFIT CSAK KOLTONEK LEHET NEVEZNI, AKKOR SENKI MAST A VILAGON NEM.